1901 óta a legszárazabb 7 hónapon vagyunk túl: az átlagos csapadékmennyiség csaknem fele hiányzik – írja az Országos Vízügyi Főigazgatóság.
A vízügyes szakemberek elkészítették a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott 7 havi csapadék összesítését. Az év első felében az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, azaz januártól július végéig csaknem 50 százalékos csapadékhiány halmozódott fel hazánkban. A nagy folyóink vízgyűjtőin is jóval kevesebb eső esett az átlagosnál. Az Országos Meteorológia Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon.
Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is a januárjától július végéig terjedő időszakban: a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, míg a Tiszáén 31%-os csapadékhiány alakult ki. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, az idei esztendő első 7 hónapja pedig ezt a hiányt csak tovább növelte.
A Vízügy munkatársai folyamatosan felveszik a harcot az aszály következményeivel. A megnövekedett nyári vízigények a korábban visszatartott vízmennyiségből elégíthetőek ki. A visszatartott víznek köszönhetően a vízügy szerint továbbra is ellátható Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított.
Kagylók a homokos parton Szolnoknál, ahol a csapadékhiány miatt a Tisza alacsony vízállása -280 centiméterrel új negatív rekordot ért el 2022. július 7-én.
MTI/Mészáros János
A Dunán a budapesti Kvassay-zsilipnél, illetve Tasson a Sajó Elemér műtárgyon folytatódik a szivattyús vízpótlás. A 2022. július 13. óta tartó szivattyúzással mintegy 40 millió m3 vizet (nagyságrendileg egy Velencei-tónyi vízmennyiséget) emelt a vízügy a Dunából a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba. Ennek ellenére helyi forrásaink szerint gyakran kritikusan alacsony volt a vízállás a szakaszon.
Augusztus elején a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint ugyanitt, Dunaharaszti térségében kisebb testű halak pipálása volt tapasztalható, amely a víz oxigénhiányos állapotára utal – a halak a fulladás elkerülése végett mennek fel a víz tetejére „pipálni”, azaz levegőt venni. A vízminőségi mérések sajnos igazolták, hogy a kritikus szakaszon messze elmaradnak a paraméterek a halélettani szempontból minimálisan szükséges 2-3 mg/liter oldott oxigénszinttől. Ilyenkor víz és oxigén betáplálásra van szükség.
„Szakembereink a vízminták alapján azonnali beavatkozással igyekeztek a víz minőségét javítani, a halak tömeges pusztulását megelőzni. A napokon át tartó, éjjel-nappali munkának meglett az eredménye. A beavatkozással jelentős mennyiségű halállományt sikerült megmenteni”
A Velencei-tó kiszáradt medre Pákozd közelében 2022. július 28-án. A tartós hõség miatt a tó vízállása alig egy centiméterrel magasabb a valaha mért legalacsonyabb szintnél, 63 centiméternél.
MTI/Vasvári Tamás
Tóth Viktor ökológus a Partizán videójában mutat rá (24. perctől): a Velencei-tó esetében azért súlyosabb a probléma, mint a Balatonnál, mert nincs honnét vizet vezetni. Horányi Tibor környezetgazdálkodási agrármérnök pedig arra hívta fel a figyelmet (25:30-tól): az 50-es években létrejött két tározó, amely a vízgyűjtő területeken a nagy mennyiségben lezúduló csapadékot képes tárolni aszályosabb időkre, ezekkel a tározókkal tervezték szabályozni a Velencei-tó vízszintjét. Ez azonban az évek során felbordúlt, a zámolyi tározóban halászati tevékenység folyik, míg a pátkaiban horgászati.
„Olyan sok tevékenység épül rá a császár-vízre – agrárium, jóléti tavak, öntözés, horgásztavak – aminek az lenne funkciója, hogy a Velencei-tavat táplálja, hogy ez az egyetlen vízgyűjtő már nem képes ellátni a feladatát.”
