A kata nem nyújtott valódi megoldást azokra az alapvető problémákra, amikkel a nőknek szembe kell nézniük a munkaerőpiacon. Módosítása nyomán azonban mentőöv nélkül maradnak azok a várandós vagy gyerekes nők, akik családi „kötelezettségeik” miatt kiszorultak a munkaerőpiacról. Az érintettek helyzetéről Hofgárt-Ékes Noémit, az EMMA Egyesület szóvivőjét, és Antoni Ritát, a Nőkért Egyesület elnökét kérdeztük, akik azt is elmondták, mit kellene tennie a kormánynak, ha valódi megoldásokat akarna nyújtani az édesanyák számára.

Anyaként a munkaerőpiacon?

Egy kisgyermekes anya ma is azzal szembesül Magyarországon, hogy a munkaadók diszkriminálják: ugyanis a legtöbb cég „nem megbízható” munkaerőként tekint rá.

„Klasszikus történeteket hallani vissza a munkavállaló anyukáktól: túl sokat beteg a gyerek, hosszú a nyári szünet, nincs elég szabadság, túl sokat kell otthon maradni a gyerekkel, nehéz megoldani a helyettesítést. Ezek mind olyan okok, amik miatt nehezebben találnak munkát” – mondta el szerkesztőségünknek Hofgárt-Ékes Noémi.

Antoni Rita szerint azonban is nem kell gyerek ahhoz, hogy potenciális problémaként tekintsen egy munkaadó egy nőre:

„Munkaerőpiaci hátrány, ha valakinek gyereke van, de a diszkriminációhoz elég nőnek lenni. Ha valakinek nincsen gyereke, de van méhe, az éppen elég ahhoz, hogy gyanús legyen. Az interjúkon szinte sehol sem tartják be azt, hogy a gyermekvállalási tervekre nem szabad rákérdezni. Ha valaki bevallja, hogy ténylegesen nem tervez gyereket, a ketyegő méh akkor is kockázatként lesz felfogva.”

Mindemellett az is visszatérő probléma a cégek esetében – még azoknál is, amelyek családbarátként hirdetik magukat –, hogy az anyaságot „átmeneti állapotként” kezelik, ami a kisgyerek nagyjából negyedik születésnapja után megszűnik.

„Van egy kimondatlan intervallum, ami között a nők szabadon elmehetnek korábban a gyerekeikért az óvodába, vagy behozhatják őket a munkahelyre. Ez a korai periódus inkább támogatott a cégeknél, viszont az anyaság nem ér véget az óvoda végével. Egy idősebb gyerek esetében is számtalanszor fordulnak elő olyan esetek, amik akadályozni fogják az anya munkavégzését, szemben egy 35 éves gyermektelen férfi munkavégzésével” – fogalmazott az EMMA szóvivője.

Továbbá a nők a legtöbb esetben nem támaszkodhatnak arra, hogy a férjük segítsen a gyereknevelésben a munkavállalás rovására, mert ez a szerepkör nincsen kinyitva a munkaadók részéről a férfiak számára, az előítéletek szerint ugyanis ez az „anya feladata”.

„A klasszikus munkáltatói hozzáállás szerint a női munkavállalók műszakjait tologatják, és rakják át őket más-más pozíciókba, az apák esetében viszont nincs ilyen. A munkáltatók szerint az apáknak nem jár ez a bánásmód, mert az a karrierépítés útjában áll” – tette hozzá Hofgárt-Ékes Noémi.

Aki szerint egy olyan társadalomban, ahol nincsen stratégia arra, hogy az anyák számára élhetővé tegyük a munkahelyeket, vagy fizetést adjunk a kezükbe, esély sincs arra, hogy olyan karriert járjanak be, mint a férfiak. Minden társadalmi és gazdasági erő arra sarkallja a nőket, hogy kimaxolják az otthon eltöltött időt.

Ezzel minden nőnek szembe kell néznie, és erre nem a kata volt a megváltás, csupán egyszerűsítette a munkavállalást, elsősorban az idő miatt, mert könnyebben lehetett a gyerek és a család köré szervezni a munkaidőt.

Tényleg a kata volt a megoldás?

Mindkét nőjogiaktivista egyetértett abban, hogy ezekkel a problémákkal szemben a kata, azaz a kisadózó vállalkozások tételes adója egyfajta kapaszkodót jelentett,  különösen a szellemi foglalkoztatottak esetében.

„A hazai munkaerőpiacon messzemenően az egyik legjobb lehetőség volt az anyák számára a kata” – fogalmazott Hofgárt-Ékes Noémi. Szerinte kifejezetten sok nő használta a katát, ami elsősorban nem „női adónem” volt, viszont a természetéből adódóan és a társadalmi berendezkedésnek köszönhetően „kézre állt” a nőknek.

„Ez nagyon fájdalmas, de tény, hogy ez a réteg szenved el egy nettó adóemelést most. A férfi és női fizetések között Magyarországon már most is komoly  különbség van, amit a katamódosítóval kvázi tovább növel az állam”,

tette hozzá.

Sok anya választotta a katát annak érdekében, hogy rugalmasabb munkaidőben tudja ellátni a pénzkereső munkáját és a gondoskodást. Antoni Rita egy olyan esetről is beszámolt, amikor egy örökbefogadott gyerekét egyedül nevelő anyának arra a szívszorító kérdésre kellett válaszolnia kisfiának, hogy ha most szegények lesznek, akkor vissza kerül-e majd ő a gyermekotthonba.

„Az ilyen anyák alól gyakorlatilag kirántották a szőnyeget.”

Azonban a kata nem nyújtott igazi megoldást az eddig felsorolt problémákra, csupán egy járható út volt a patriarchális munkapiacon az édesanyák számára. Rugalmasabb munkaidőt és munkavégzést biztosított, mert a fizikai jelenlétet így gyakran nem kellett megvonniuk a gyerekeiktől.

A Nőkért Egyesület elnöke szerint

a kata módosítása a nők függetlenségét is nagyban korlátozza, miközben az anyagi függetlenségüket is veszélyezteti. A nagyobb adóterhek miatt kisebb lesz a hozzájárulásuk az érintetteknek a családi kasszához, ami növelheti a partnereiktől való vagy a családjuktól való függőséget.

Azt is érdemes azonban látni, hogy ezek a munkapiaci alternatívák nem  következményektől mentes „emancipációs” eszközök, ugyanis sokszor pont azt a férfiközpontú munkaerőpiaci modellt erősítették meg, amivel szemben alternatívát nyújtottak.

„A home office-nak és a katának van egy árnyoldala is, ugyanis nagyban hozzájárul a nők elnyomásához. Ezt láttuk a covid alatt is, hogy ez a fajta vállalkozási mód jellemzően hozza magával a gondozási terhek növekedését is, legyen szó a gyerekek neveléséről, házimunkáról vagy a hozzátartozók gondozásáról. Mert ő van otthon”

– tette hozzá az EMMA szóvivője.

Az ilyen munkapiaci integrációnak köszönhetően a nők egyszerre vállalták magukra a reproduktív munka oroszlánrészét, miközben a család bevételeit is növelték. De mindez nem adott lehetőséget több pénz megkeresésére vagy nagyobb karrier-utak végigjárására, csupán „az élet logisztikájában nyújtott segítséget”.

„A nők nem azért választották ezt az adónemet, mert nagyon jó, hanem azért, mert nem volt más lehetőségük, ezek után pedig semmilyen lehetőségük nem lesz. Kilátástalanság és válasz nélküliség érzése jellemzi a helyzetet, mert a kormány nem nyújt alternatívát a katára, az alapvető problémákra pedig nem nyújt megoldást”, fejtette ki az EMMA szóvivője.

Mi jelentene igazi megoldást?

A 2 nőjogi szervezet szerint az egyik legfontosabb lépés az lenne, ha az állam fejlesztené a gyermekvállalást segítő szociális intézményeket, elsősorban az óvodákat és a bölcsődéket.

„Folyamatosan nagy a harc a bölcsődei helyekért, mert gyakorlatilag nincsenek szabad férőhelyek. A fizetős napközi ellátások ára miatt pedig sok esetben nem éri meg mellettük dolgoznia az anyának, sokkal inkább megéri otthon maradni a gyerekkel”.

A munkáltatók részéről pedig a részmunkaidős álláslehetőségek biztosítása lenne az egyik legfontosabb lépés. Figyelembe kell venni, hogy anyaként egy nő teljesen más munkarendet tud vállalni, mint versenytársai, és azt is támogatni kellene, hogy a férfiak is tudjanak átvenni terheket a gyermeknevelésben. Mind a kenyérkeresői, mind a reproduktív munkavállalásban igazságosabb elosztásra lenne szükség.

Azonban ezeknek orvoslására sem a piac, sem pedig az állam nem mutat lényegi hajlandóságot, annak ellenére sem, hogy az anyák munkapiaci integrációja Magyarországon még komolyabb probléma lesz, méghozzá elég hamar, figyelmeztettek beszélgető partnereink.

Ugyanis a CSOK miatt rengeteg születendő gyereket vállaltak be a nők, sokan hármat is, és arra jelenleg semmilyen terve nincsen a kormánynak, hogy ezeket az édesanyákat hogyan szeretnék újra bevonni a munkaerőpiacra. Ehhez komoly stratégiára lenne szükség, aminek még előkészületeit sem látni Hofgárt-Ékes Noémi szerint:

„Akárcsak a 3 éves gyes esetében. Van egy széles társadalmi réteg, amelynek a munkahelyi integrációját úgy „oldjuk meg”, hogy több gyereket várunk el tőlük, a munkahelyi integrációval meg majd a távoli jövőben foglalkozunk. Pedig ezt a problémát nem a nőknek kell megoldaniuk, hanem a kormánynak.”