Előzmények ide vagy oda, meglehetős sietséggel jelentette be a rezsicsökkentés részleges felszámolását a kormányzat, látszólag komolyabb előkészítés nélkül. Habár a lépés egy régóta hiányzó szempontot vezet be a nagyfogyasztók kizárásával a rezsicsökkentésből, jelenleg bejelentett formájában több kérdőjelet hagy maga után.

Előfordulhat például, hogy olyanokat is piaci árra fog kötelezni a rendszer, akiknek nagyon is szükségük lenne a csökkentett energiaárra. Így nem meglepő, hogy a bejelentést követően a hvg.hu szerint annyi lakossági megkeresést kapott az MVM Next állami energiaszolgáltató ügyfélszolgálata, hogy rendszerük órákon keresztül akadozott. De azóta is csak találgatni lehet, hogy pontosan kiket és miképp fog érinteni a változtatás – erről energetikai szakértőt, szociálpolitikust és civil szervezetet kérdeztünk.

Tegnap délután, egy nappal a kata-törvény elfogadása után Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő és Németh Szilárd rezsibiztos közösen jelentették be az újabb megszorítást: augusztustól a rezsicsökkentés csak az „átlagfogyasztásig” lesz érvényes. A lépés az ún. energia-veszélyhelyzeti akcióterv része, annak hetedik eleme. A kormány a fogyasztás egy további részének piaci árazása mellett növeli a hazai gáz- és lignitkitermelést, kiviteli tilalmat vezet be az energiahordozókra és a tüzifára, intézkedik a Mátrai Erőmű újraindításáért, és meghosszabbítja a Paksi Atomerőmű üzemidejét is.

Értelemszerűen az intézkedések közül elsősorban a „rezsicsökkentés csökkentése” váltotta ki a legnagyobb lakossági érdeklődést. A kormányzat részéről eddig a kevés jóléti intézkedés szent teheneként kezelt rezsicsökkentés megváltoztatása kommunikációs szempontból valóban meglepő. Habár az önkormányzatok és a nagycégek rezsicsökkentésének megszüntetése, valamint a világszintű energiaár-krízis megágyazott a változtatásnak.

A választók – ezúttal a kormánypártiak is – vegyesen fogadták a hírt, Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőt Facebook-oldalán több kommentelő is számonkérte a hirtelen jött irányváltás miatt.

„Eddig azért szerettünk titeket, mert őszinték voltatok”  – írta egy csalódott kommentelő. 

A kommunikációs törésen túl a kritikus kommentek nagy többsége a tájékoztatón ismertetett fogyasztási határokkal sem ért egyet. Németh Szilárd szerdán elmondta, hogy átlagfogyasztásnak évente 2523 kilowattóra áram és 1729 köbméter gáz számít (havonta 210 kWh és 144 m³), de a nagycsaládosok esetében (minimum háromgyerekes család) a gáz rezsicsökkentett fogyasztás korlátja magasabb, 2329 köbméter (havonta 194 m³) lesz, valamint minden további gyerek után plusz 300 köbméternyi kedvezményes fogyasztás jár. Villamosáram tekintetében nincs hasonló kedvezmény.

A tájékoztatásból az nem derült ki, hogy miképp lesz számolva ez a korlát – például, hogy súlyozva lesz-e a téli fűtési szezon magas gázhasználata szemben a nyári, elenyésző használattal. Vagy, hogy mi lesz azokkal, akik árammal fűtenek, és így szinte biztosan átlépik az arra vonatkozó korlátot, de a gázét biztosan nem. További kérdések merülnek fel a rosszul szigetelt házakban élők, a többgenerációs együttlakók, illetve a házközponti fűtéses társasházak esetében is – a társasházakra nem mellesleg a kata módosítása is új terheket róhat a Józsefvárosi Újságnak nyilatkozók szerint, hisz a takarítók, szerelők, gondnokok, kertészek, közös képviselők megemelkedett adóterhe valószínűleg a lakókra fog hárulni.

Fabók Márton, a Szolidáris Gazdaság Központ tagja lapunknak elmondta, hogy habár elviekben egyetért a rezsicsökkentés sávozásával, kritikus a mostani bejelentéssel.

„Az akár jó megközelítés is lehetne, hogy bizonyos fogyasztási limitig kedvezően kezeljük az energiafogyasztást: alapvető jogként nem tesszük ki a lakossági energiaárat a piaci folyamatok szeszélyének. A bejelentés nyomán várható gyakorlat azonban köszönőviszonyban sem lesz ezzel az elvvel.”

Az energetikai szakértő szerint az átlagfogyasztás félrevezető korlát, egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy ki mire használja az áramot és a gázt. Így nem biztos, hogy azok, akik tényleg rászorulnak, nem esnek ki a kedvezményezettek köréből.

Az általunk megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint a sávos rendszer ugyan alapvetően jó, sőt, ők maguk is ezt javasolták korábban, azonban az igazságos sávok meghúzásához komolyabb előkészítésre lett volna szükség. Így látja Kovács Vera szociálpolitikus, az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) társelnöke is, aki üdvözli ugyan a döntést, de a háztartási összetétel alapján súlyozná a rendelkezést – viszont a bejelentett korlátokat többnyire azért megfelelőnek tartja.

„A rezsicsökkentés átalakítása elkerülhetetlen volt. Azonban ez a mostani intézkedés átgondolatlan, és pánikhoz vezethet, valamint továbbra sem a leginkább rászoruló rétegek számára jelent segítséget”

– összegezte a Habitat for Humanity fenntartásait Feldmár Nóra, a szervezet szakpolitikai munkatársa.

A Habitat úgy látja, legalább három sávra lenne szükség a most bejelentett kettő helyett: az első az alapvető ellátás, a második egy piaci árhoz közelítő, de kedvezményes kategória, és különösen a nagyfogyasztók számára egy drágított szolgáltatásra, amiből a másik kettő kedvezményeit fedezni lehet. A civil szervezet munkatársai szerint az intézkedés mellé mindenképp szükséges egy szociális alapú támogatás is, hisz fogyasztási alapon eleve nem lehet azokat támogatni, akiknek valóban szükségük lenne rá: hogy ne legyenek büntetve azok, akik papíron ugyan nagyfogyasztók, de létfeltételeik alapvető fenntartása, és nem a pazarlás motiválja őket gáz- és villanyfogyasztásukban.

A Habitat nekünk nyilatkozó szakpolitikai csapata szerint ilyenek lehetnek például az olyan alacsony jövedelmű, rászoruló fogyasztók, akik villanyfűtést használnak (ők értelemszerűen áramból jóval többet fogyasztanak). Azok, akik rosszul szigetelt lakásokban vagy vidéken, alapvetően nagyobb energiaigénnyel rendelkező családi házakban élnek – ők alkotják Magyarország lakosságának kétharmadát. Továbbá kieshetnek a támogatásból a mozgáskorlátozottak, akiknek eszközei sok áramot igényelnek, és az olyan lakóközösségek, ahol esetleg több generáció él együtt, és így közösen fogyasztanak – többet, mint a rezsicsökkentés korlátja, de valójában fejenként keveset.

„A most bejelentett intézkedés, a jelenlegi konstrukcióban, további célzott támogatások nélkül minden eddiginél nehezebb helyzetbe hozhatja az egyébként is alacsony jövedelemből élőket” – állítja a Habitat.

A Habitat munkatársai szerint sajnálatos, hogy a kormány az elmúlt tíz év konjunktúrájában elmulasztotta a legszegényebbek lakhatásának energiahatékonysági támogatását (miközben erre uniós források rendelkezésre állnának), és így sokan közülük most kieshetnek a rezsicsökkentésből is. Fabók Márton szerint problémát jelent az is, hogy az eddigi rezsicsökkentés elfedte a valós energiaköltséget, és nem ösztönzött energiahatékonysági beruházásra.

Az energiapolitika más területein is későn ocsúdott a kormány Fabók szerint: elmulasztotta ugyanis az orosz fosszilis gáz kiváltását, sőt, akkor sem tett semmit, amikor kitört a háború. A szakértő több, most a veszélyhelyzetben bevezetett intézkedést is irrelevánsnak tart. A gázkitermelés valójában már tavaly is kétmilliárd körül volt, ha idén is ennyi lesz, az csak szinten tartást jelent, továbbá Paks 2 üzemideje csak a 2030-as években járna le, azaz ez még tíz évig nem jelent itthon energiapolitikai kérdést.

Azonban a szénbányászat és a Mátrai Szénerőmű kapcsán a szakértő rámutatott, hogy ezek a válságban meghozott kapkodó intézkedések, és ellentétesek a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetésének céljával. Fabók a fosszilis termelés legszennyezőbb fajtáinak felpörgetése helyett a felhasználás visszafogásában lát lehetőséget – ez a klímavédelmi célokkal is egybevágna. Rövidtávon az állami intézmények fogyasztásának szabályozásában, a lakossági és üzleti energiahatékonyság ösztönzésében, és hosszú távon az energiahatékonysági felújításokban. De egy tovább mélyülő válság esetén nem zárná ki az energiafelhasználás korlátozását sem a különösen energiaigényes iparágakban.

Kormányzati tennivaló tehát lenne bőven, többszörösen időszerű az energia-veszélyhelyzet meghirdetése – a probléma csak az, hogy minimum tíz évvel ezelőtt kellett volna nekilátni a veszélyek elhárításának. De most sem késő átgondoltabb, szociális szempontokat érvényesítő, az alacsony jövedelműeket valóban megvédő lépéseket tenni. Hisz a regnáló hatalom azt hangoztatja, hogy ők nem fogják a válság költségeit a lakosságra terhelni.