Bár 2010 óta megszakítás nélkül hatalomban vannak, mégsem mondhatjuk, hogy most a legjobb a Konzervatív Párt politikusának lenni az Egyesült Királyságban.

A brit jobboldal ugyanis tegnap este súlyos vereséget szenvedett el két olyan időközi parlamenti választáson, melyeket a konzervatívok számára igen fontos választókerületekben tartottak.

A liberálisok a toryk egyik legfőbb bástyájában arattak átütő sikert

Elsőként ott volt a brit sziget délnyugati csücskében, Devon régiójában található Tiverton and Honiton esete. Az 1997-es létrehozása óta mindig a konzervatívokat támogató választókerületben azért kellett időközi választás kiírni, mert a körzetet 2010 óta képviselő –és a legutóbbi, 2019-es választáson munkáspárti ellenfelénél 24 ezerrel több voksot begyűjtő –Neil Parish nemrég lemondott, miután kiderült, hogy a parlament ülései során két alkalommal is pornót nézett a telefonján.

Parish –akinek a törvényhozás munkájához nem túlságosan illő tevékenységére a mellette ülő női párttársai hívták fel a konzervatív frakció vezetőségének a figyelmét – azzal védekezett, hogy az első ilyen alkalommal éppen egy traktorokkal kapcsolatos weboldalt kívánt felkeresni, amikor véletlenül egy pornóoldalra keveredett, de maga is bevallotta, hogy a második alkalommal már szándékosan nézett pornográf tartalmakat, ezt követően pedig bejelentette a lemondását.

A Konzervatív Párt Helen Hurford egykori tanárt és a 11 ezres devoni város, Honiton önkormányzati képviselőjét , míg a Munkáspárt a legutóbbi voksoláson is alulmaradó Liz Pole-t indította, de a legnagyobb figyelmet a centrista liberális Liberális Demokraták (Liberal Democrats –Lib Dems) jelöltje, az egykori katonatisztből lett politikus, Richard Foord kapta.

Az előzetes felmérések a képviselővé válással egy másik devoni körzetben 2017-ben már egyszer megpróbálkozó Foord győzelmét jósolták, ami be is következett.

A liberális jelöltje a leadott szavazatok 53,1 százalékát kapta meg, jócskán lehagyva ezzel a 38,4 százalékot elérő Helen Hurfordot és a mindössze 3,7 százalékot szerző Liz Pole-t. Foord győzelme már csak azért is vert komoly hullámokat a  sajtóban, mert a brit parlamentarizmus történetében korábban talán még nem fordult elő, hogy egy ellenzéki jelölt egy időközin le tudjon dolgozni egy akkora többséget, mint amivel a toryk rendelkeztek Tiverton and Honiton körzetében a 2019-es választások óta.

Itt egyébként érdemes megjegyezni, hogy bár a Libdemek a ma napig nem heverték ki a kemény megszorításairól ismert konzervatív miniszterelnök, David Cameron 2010 és 2015 közötti kormányában vállalt szerepüket (amely előtt a liberálisok rendre 20 százalékot meghaladó országos támogatottsággal és igen jelentős parlamenti frakcióval rendelkeztek), de a 650 fős törvényhozásban jelenleg 13 képviselővel rendelkező párt az elmúlt években sorra nyerte a fontos időközi választásokat, gyakran egyébként olyan vidéki körzetekben, ahol a főleg nagyvárosokban és iparvidékeken erős Munkáspárt nem tud labdába rúgni az egyeduralkodó torykkal szemben.

A Munkáspárt sikerrel hódított vissza egy választókerületet a párttól elforduló északi iparvidéken

A nyugat-Yorkshire-ban található Wakerfield választókerületében szintén egy súlyos botrány előzte meg az időközi választás kiírását. A körzetet 2019 óta képviselő konzervatív Imran Ahmad Khant májusban 18 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték miután fényre derült arra, hogy 2008-ban szexuálisan bántalmazott egy 15 éves fiút.

Az észak-angliai körzetben tartott választásnak az adott különösen nagy tétet, hogy hasonlóan más egykori iparvidékekhez, a térséget korábban a Munkáspárt megkérdőjelezhetetlen egyeduralma jellemezte, ám a jelenlegi miniszterelnök, Boris Johnson vezetésével a Konzervatívoknak 2019-ben sikerült számos helyen lyukat ütniük a „vörös falként” is ismert munkáspárti bástyákon.

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy míg a párt városi, felső-középosztálybeli szavazóinak és tagjainak a nyomására az egyébként karakteresen baloldali Jeremy Corbyn nem fogalmazott meg egyértelmű álláspontot a Brexitet illetően, addig a konzervatívok határozott kiállása az Európai Unió elhagyása mellett megértő fülekre talált azokban a globalizáció és szabadkereskedelem által megtépázott választókerületben, melyek 2016-ban nagy arányban támogatták az Unióból való kilépést.

Azonban Wakefieldben ez az új keltű népszerűség nem tartott sokáig a toryknak: az időközi megmérettetésen jelöltjük, Nadeem Ahmed mindössze 30,3 százalékot szerzett, míg a munkáspárti Simon Lightwood 48,4 százalékos eredményével sikerrel tolta ismét balra a választókerületet. Az eredménynek a pártot Jeremy Corbyn-tól átvevő, az általa képviselt radikálisabb irányvonaltól kényszerűen szabadulni próbáló Keir Starmer is örülhet, hiszen a legtöbben pont azért tartják kudarcosnak Corbyn elnökségét, mert vezetése alatt a párt elveszítette a Wakerfieldhez hasonló munkáskerületeket. Az országos felmérések és mandátumbecslések egyébként az elmúlt hónapokban stabil Labour-előnyt mutatnak, igaz, nem árt észben tartani, hogy a következő parlamenti választásra csak 2024 végén tartják, addig pedig még sok minden történhet a brit politikában.

Az ellenzék Boris Johnsonról szóló népszavazást faragott az időközikből

A Tiverton and Honiton és Wakerfield körzeteiben tartott időközi választás eredménye nem azért jelentős, mert veszélybe sodorta volna a konzervatívok óriási többségét a House of Commons-ban.

Ehelyett sokkal inkább arról van szó, hogy a két említett időközi jó látleletét adta az országos politikai tendenciáknak és a nyertes ellenzéki jelöltek a voksolásból sikerrel faragtak egy Boris Johnson miniszterelnökségéről szóló népszavazást.

Ez pedig nem igazán tett jót a Konzervatívoknak, hiszen az egykori londoni főpolgármesterből lett Downin Street 10-i lakos jelenleg igencsak népszerűtlen: a megkérdezettek 69 százaléka elégedetlen Boris Johnson kormányfői tevékenységével. Ebben a népszerűtlenségben rossz gazdasági helyzet és az elhibázott intézkedések mellett jelentős szerepet játszik a több mint fél éve húzódó úgynevezett partygate botrány is. Mint ahogyan azt már korábban megírtuk

miközben 2020  és 2021 nagy részében az ország lakossága épp megbirkózni próbált a koronavírus-járványhoz köthető szigorú lezárásokkal, addig a brit miniszterelnök hivatalos rezidenciájának számító Downing Street 10-ben rendszeressé váltak a járványügyi korlátozásokra fittyet hányó bulik.

Az ügyben elrendelt kormányzati vizsgálat ugyan nem találta közvetlenül felelősnek Boris Johnsont a miniszterelnöki hivatal dolgozói által tartott mulatságok miatt –igaz, egyes alkalmakon rövid ideig ő is tiszteletét tette–, de a lockdown-szabályok megsértése miatt a rendőrség hivatalosan is megbírságolta, valamint súlyos népszerűségvesztést okozott a pártjának.

Emiatt a Konzervatív Párton belül sokan –beleértve vezető politikusokat is – úgy vélték, hogy ha a következő választásokra nem akarnak vereséget szenvedniük, akkor búcsút kell mondaniuk Boris Johnsonnak.  Ezért a frakció egy része bizalmatlansági indítványt is benyújtott a miniszterelnök ellen, amelyet viszonylag szűken, 211-148 arányban nyert meg. Azonban az időközi választásokon elért kudarc (melynek nyomán Oliver Dowden konzervatív pártigazgató is távozott a pozíciójából) tovább gyengítette a miniszterelnököt, aki ennek ellenére továbbra is arról beszél, hogy „őrült lenne lemondani” – hiába szólítja fel őt erre egyre több párttársa.