Február vége óta legalább 480 ukrán gyermekes család és 180 egyedülálló felnőtt kért lakhatási segítséget a helyi tanácsoktól Nagy-Britanniában – számol be róla Guardian.  A menekültek kifejezetten olyan vízum-konstrukcióval érkeztek a szigetországba, amely lakhatást kellett volna biztosítson számukra.

Habár a kormány megígérte, hogy az Otthont az ukránoknak (Homes for Ukraine) program és a családi vízum-konstrukciók biztosítani fogják a lakhatást a menekültek számára, néhány hónap alatt sok elhelyezés meghiúsult, mert a lakhatást felajánló civilek visszamondták őket – június 3-ig 145 elhelyezés végződött hajléktalansággal.

„Csalódottak vagyunk, de nem lepődtünk meg. Mindig is kockázatot jelentett, hogy a kiszolgáltatott, traumatizált menekülteket a Facebookon megismert idegenek jóindulatára bízzuk.” – nyilatkozta Lauran Scott a Refugees at Home (Menekültek otthon) nevű civil szervezet ügyvezető igazgatója.

A Guardiannak nyilatkozó, 37 éves Anna a háború a háború kitörésekor férjével és hároméves kisfiukkal együtt menekült el Kijevből. Március végén érkeztek Nagy-Britanniába, egy négytagú család ajánlott fel nekik lakhatást. Ám a kezdeti lelkesédes hamar alábbhagyott, a vendéglátóik egyre kevésbé voltak barátságosak, hamarosan újra utcára kerültek. „Kétségbe voltunk esve, és úgy éreztük, hogy nincs más lehetőségünk, mint visszamenni Ukrajnába” – mondta el a lapnak Anna. Végül a Refugees at Home segített őket elhelyezni egy másik családnál.

Anna története a rendszerszintű hiányosságokra mutat rá az angliai menekültellátásban: sok más nyugati országhoz (köztük hazánkhoz) hasonlóan a szigetországban is részben a civilekre és a civil szervezetekre hárul a menekültek ellátásának feladata, az állam mossa kezeit.

Lisa Nandy parlamenti képviselő szerint habár a britek elképesztő nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot, a kormány szánalmasan elbukott, ugyanis nem vette ki a részét a feladatokból.

„A minisztereket jobban érdekelte a nagyzolás a televíziós adásokban, mint a munkájuk elvégzése.”

Idehaza sem volt zökkenőmentes a menekültek ellátása, erre mutatott rá a szállásadója által zaklatott menekült nő esete is. Akkor az eset kapcsán Dr. Nógrádi Noá nőjogi szakértőt kérdeztünk arról, hogy milyen rendszerszintű hiányosságok vezettek a menekült nőt ért atrocitásig.

A szakértő kihangsúlyozta: a magyar állam nem volt felkészülve a válságra, így a sok különböző, alulról jövő kezdeményezés próbálta ellátni azt, amit a gyakorlatban nem létező intézményrendszerünknek kellett volna. Ez a fejetlenség könnyen vezet akár visszaélésekig, ahogy az a magyar példán is látszik. Az angliai párhuzamból kitűnik: a működésképtelen államot más országokban sem tudja pótolni az állampolgárok jóindulata és vendégszeretete.