Az mfor.hu összeszedte, hogy az elmúlt két évben a koronavírus járvány alatt mekkora nyereséget tudtak magukénak az ország legnagyobb magánkórházai, és az adatokból az látszik, hogy amíg az állami szférát ez idő alatt a kiégés, erőforráshiány és túldolgozottság jellemezte, addig a privát egészségügy kivirágzott.
A legtöbb bevételt a Synlab Magyarország generálta, ami 2021-ben. A 891 embert foglalkoztató klinika több mint 22 milliárd forint bevételt tudhat magáénak, amit a cég azzal magyaráz, hogy a pandémia második hullámában a PCR vizsgálatok mellett bevezették a Covid IGG tesztelést is, „mely a 2021-es üzleti év során számottevő volument és forgalmat jelentett a társaság számára”.
Második helyen a Budai Egészségközpont végzett 12,5 milliárd forinttal, ami most már 100 százalékban Csányi Sándor kezében van, ugyanis tavaly felvásárolta a kórház alapítójának 25 százalékos részesedését. A cég bevétele fele-fele arányban a privát szolgáltatás, és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által finanszírozott betegellátás között oszlik meg.
Harmadik helyen a 122 embert foglalkoztató Dr. Rose Magánkórház végzett 4,3 milliárdos bevétellel, mely a tavalyi évben egy 600 millió forintos fejlesztést is végrehajtott az intézményben, továbbá tavaly beolvadt a cégbe a Budapest Plasztikai Intézet is.
Negyedik helyen a Da Vinci Magánklinika 3,7 milliárddal, amit 2021-ben felvásárolt a Doktor 24, ami a hazai privát egészségügy egyik legnagyobb ilyen üzlete volt, azonban a Doktor 24 2021-es eredményeiről és bevételeiről egyelőre nincsenek adataink.
A legnagyobb nyereséget azonban a Maternity Magánklinika könyvelheti el, ugyanis nyereségük 118,3 millióról több mint 500 millióra növekedett, köszönhetően az állami szféra leterheltségének.
A covid okozta szigorítások a kismamákra és a szülő nőkre különösen nehéz terheket rótt, ugyanis a kísérők kapcsán nagy volt a zűrzavar a kormány kommunikációjában, így érthető, hogy miért fordultak ilyen nagy számban a magánszférához.
De nem csak a kismamák fordultak el az állami szférától. A kórházak közel negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a járvány előtt, a krónikus osztályok pedig korábbi teljesítményüknek csak a 38 százalékát produkálták. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos típusú terápiához, diagnosztikához a rászorulók nem jutnak hozzá: a páciensek egy része be sem jut be az ellátórendszerbe, konzervatív (vagyis nem műtéti) terápiák maradnak el, emiatt sokaknál egyből műtétre van szükség.
Az állami egészségügyet már a koronavírus-járvány előtt is a kapacitáshiány, az orvoshiány és az ápolóhiány jellemezte, amit sok esetben korszerűtlen kórházi körülmények kísérnek. Mindezek szöges ellentéte a magánszféra, ami nagymértékben el is szipolyozza a szakembereket az állami szférából, de mint ahogy azt a Budai Egészségközpontnál is láthattuk, időnként az állami forrásokat is az állami egészségügy elől.
Most, hogy a kormány hivatalosan is véget vetett a járványhelyzetnek és lejárt az egészségügyi dolgozók felmondási tilalma, az állami egészségügy helyzete lehet, hogy még tovább fog romlani, ugyanis tömeges felmondási hullámokra számít szinte az összes egészségügyi szakszervezet.
Az ápolók tekintetében a FESZ felmérése szerint a szakmában dolgozók 40 százaléka tervezi otthagyni az állami szférát, a megkérdezettek egy negyede nem is szeretne a jövőben ápolóként dolgozni, 9 százalékuk magánkórházakba menne át, míg 4,5 százalékuk külföldön próbálna szerencsét.
Az ápolók helyzete abból a szempontból is kritikus, mert sokan egyszerre dolgoznak a magán és az állami szférában is, ami a hozzájárul a kiégéshez, ugyanis a MESZK felmérése szerint 2021-ben az ápolók 69,9 százaléka vallotta magát kiégettnek.