Május 28-án került sor a Bajnokok Ligája döntőjére, ahol a Real Madrid nézett szembe a Liverpoollal. A Párizs melletti Saint-Denis nyolcvan ezer férőhelyes stadionjában, a Stade de France-ban tartott mérkőzés a madridiak 14. BL-győzelmét hozta.

Azonban a meccsre a legtöbben feltehetően nem a Realt diadalhoz segítő brazil játékos, Vinícius Júnior gólja miatt, hanem a szurkolók beengedését övező kaotikus és igen erőszakos jelenetsorok miatt fognak emlékezni.

Történt ugyanis, hogy több tízezer Liverpool-szurkoló, akik hűen a csapat indulójához, nem hagyták, hogy játékosaik egyedül menjenek Párizsba, és nagy számban vettek részt a meccsen, nem tudtak bejutni a stadionba. Az este 9 órás kezdést is el kellett tolni 36 perccel. A csúszásért a Bajnokok Ligáját szervező Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) kezdetben a brit csapat késve érkező szurkolóit okolta, majd arra hivatkozott, hogy a beengedésükben fennakadások léptek fel, miután sokan jegy nélkül vagy hamis jeggyel akart bejutni. (Eredetileg egyébként  a szentpétervári Kresztovszkij Stadionban került volna megrendezésre a ligadöntő, ám az ukrajnai háború miatt az UEFA úgy döntött, hogy megvonja Oroszországtól a döntő megszervezésének a jogát.)

A fiaskóért a francia kormány tagjai is igyekeztek a Liverpool szurkolóit felelőssé tenni. A rendpárti nézeteiről és a szélsőjobbal versengő megnyilatkozásairól ismert belügyminiszter, Gérald Darmanin szerint csaknem 30-40 ezer, számos esetben a stadion személyzetével szemben is agresszívan fellépő szurkoló próbált hamis jeggyel bejutni a Stade de France-ba. A

jövő héten esedékes törvényhozási választásokon képviselői mandátumért is induló miniszter szerint szervezett, nagyipari jegyhamisítás történhetett, amellyel kapcsolatban a párizsi rendőrség vizsgálatot is indított.

Ezzel szemben a francia futballszövetség csupán 2800-ra becsülte az érvénytelen belépők számát, melyek között egyébként lehetnek olyanok is, melyekhez legálisan jutott hozzá valaki, csupán problémák léptek fel a jegyaktiválással.

A nemrég hivatalba lépett miniszterelnök, Élisabeth Borne kormányának sport-és olimpiaszervezésért felelős minisztere, Amélie Oudéa-Castéra ennél is továbbment, és a hamis jeggyel belépők, valamint a stadion kerítésein átmászni próbáló pár száz helyi fiatalon túl magát a Liverpoolt is felelősségre vonta a káoszért, azzal vádolva a „Vöröseket”, hogy  „magukra hagyták” a szurkolóikat, szemben a Real Madriddal, amely mindent megtett annak érdekében, hogy a Királyi Gárda szurkolóinak párizsi utazása rendben alakuljon. Oudéa-Castéra szavai a Liverpool Football Club mellett az ismert bostoni baseball-csapatot, a Red Soxot is elnöklő Tom Wernert is reagálásra késztették: az amerikai üzletember egy kiszivárgott levélben döbbenetének adott hangot, hogy a miniszter ilyen felháborító, megalapozatlan kijelentéseket tett.

Miközben Darmanin és Oudéa-Castéra igyekezett másokra hárítani a felelősséget, szinte csak futólag említették meg, hogy milyen súlyos problémák voltak a meccs megrendezésével. Ahogy afölött is elsiklottak, hogy

megannyi videofelvétel tanúskodik arról, hogy a francia rendőrség páratlanul erőszakosan lépett fel a Liverpool szurkolóival szemben.

Ahogyan azt a Le Monde elemzése is megállapítja, már a mérkőzés előtt is számítani lehetett rá, hogy nehézkes lesz a Stade de France megközelítése, mivel a a párizsi régió elővárosi vasúti hálózatának, az RER-nek a fővárosi Gare du Nord pályaudvart a stadionnal összekötő B-jelzésű vonalán a közlekedés a meccs napján a vonatvezetők sztrájkja miatt szünetelt. A régió tömegközlekedési vállalata, az RATP ezért arra biztatta a brit szurkolókat, hogy azt a D-vonalat használják, melynek saint-denis-i megállóját egy igen szűk átjáró köti össze a Stade de France kapujával. Ennek köszönhetően a szurkolók érkezése után komoly torlódás alakult ki a stadionhoz vezető úton, miközben legfeljebb két tucat ellenőr végezte a kétlépcsős beengedés első etapját.

Incredible scenes outside Stade de France with Liverpool fans struggling to enter.
It is pointed that approx 30k Liverpool fans more came to Paris ticketless.
French police definitely had some logistics issue, 30 minutes to go and half Liverpool stand still empty #LFCRMA pic.twitter.com/j4YmVLkatG

— Tancredi Palmeri (@tancredipalmeri) May 28, 2022

A körülbelül 40 ezres tömeg több óra után sem akart csökkenni, ami érthető módon frusztrálttá tette a  Liverpool-szurkolókat. Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy mégiscsak egy olyan csapatról beszélünk, amelynek történelmét alapjaiban határozza meg az 1989. április 15-i Hilsbourough-tragédia, melynek során a hatósági mulasztások miatt kialakuló tömegkatasztrófában 97 ember vesztette életét. Így több óra várakozás után a rendőrség úgy döntött, ellenőrzés nélkül engedi át az embereket az első kapun, aminek hatására a tömeg hirtelen megindult, ezt kihasználva pedig néhány száz saint-denis-i fiatal megpróbált  jegy nélkül bejutni a stadionba.

Ebben a káoszban a több ezer kivezényelt rendőrök egy része, a lehető legrosszabb megoldást választva elkezdett válogatás nélkül könnygázt fújni mindenkire, akit ért, beleértve a szüleikkel a bejutásra váró gyermekeket, valódi jeggyel sorban állókat, köztük a riói olimpián aranyérmet szerző könnyűsúlyú ökölvívót, Estelle Mosellyt.

Sokan ráadásul hiába álltak sorba órákon át, csak a második félidőre vagy egyáltalán nem jutottak be, köszönhetően annak, hogy a hirtelen meginduló tömeg miatt a második beengedő kapunál is hamar torlódás alakult ki. Egy kisebb botrány abból is kinőtt, hogy miközben sok ezren nem léphettek be a stadionba, addig az ismert műsorvezető, Cyril Hanouna és gyermeke a beléptetőkapu alatt átbújva bejutott.

Supporters amassés, charges policières… Voici comment le chaos au Stade de France lors de la finale de la Ligue des Champions est vu de l’étranger. pic.twitter.com/lhx49KTRFT

— Brut FR (@brutofficiel) May 30, 2022

A Liverpool vereségét hozó meccs végeztével pedig a távozóknak további megpróbáltatásokat kellett átélniük, a környéken összeverődött huligánok többeket megtámadtak vagy kizsebeltek. Így járt például a Liverpool városi régió munkáspárti polgármestere, a szurkolókkal szembeni erőszakos bánásmódot nyilvánosan is elítélő Steve Rotherham is, akinek a telefonját lopták el. Ám egyes beszámolók szerint a rendőrség ekkorra már igen korlátozott számban volt jelen a helyszínen…

A mérkőzés után nem sokkal az is kiderült, hogy nem a Stade de France volt az egyetlen hely, ahol a rendőrség igen agresszívan lépett fel a meccsnézőkkel szemben. A Liverpool-szurkolók egy csoportja a párizsi Place de la Nationnál kialakított szurkolói zónában követte a mérkőzést. Ám miután egy kávézó tulajdonosa néhány vendég összeszólalkozása miatt értesítette a hatóságokat,

a rohamrendőrök nagy erőkkel kivonultak, válogatás nélkül gumibotozva a kávézók teraszain üldögélő drukkereket, akik közül ezt követően néhányan össze is csaptak a karhatalommal.

Violente charge policière dans un bar à proximité de la fan zone de Liverpool à Nation, la situation dégénère. Les personnes en terrasse reçoivent des coups de matraques. #Liverpool #LIVRMA #LiverpoolVsRealMadrid pic.twitter.com/Wl0Vu2kMTd

— Remy Buisine (@RemyBuisine) May 28, 2022

Miközben tagadhatatlan, hogy rettentő nehéz feladat egy közel százezres tömeget megmozgató rendezvény lebonyolítása, az elkerülhetetlenül kialakuló indulatok kontrollálása és a közrend fenntartása – a rendőrség különösen erőszakos fellépése igen rossz színben tüntette fel Franciaországot. Amely ráadásul jövőre az ország második legfőbb nemzeti sportjának számító rögbi-világbajnokságot, 2024-ben pedig az olimpiai játékokat fogja megrendezni.

Azonban korántsem arról van szó, hogy a Bajnokok Ligája döntőjén a rend őrei valamilyen korábban sosem látott és éppen ezért megmagyarázhatatlan viselkedést tanúsítottak volna. Éppen ellenkezőleg,

nem történt más, mint hogy a külföldiek is kaptak némi ízelítőt abból az erőszakból, ami alapjaiban határozza meg a rendőrség működését Franciaországban.

Ennek az erőszaknak történelmi gyökerei egészen Franciaország gyarmati múltjáig nyúlnak vissza, a mélypontot talán az 1960-as évek olyan mozzanatai jelentik, mint az Algéria gyarmati státusza ellen tüntetők valóságos mészárlásba csapó leverése. De a társadalmi mozgalmak elleni brutalitás felbukkan az 1968-as sztrájkok és diáklázadás időszakában is.

Az elmúlt néhány évtized legsúlyosabb esetei közé tartozott például az az incidens, amikor 2014-ben radikális környezetvédők egy csoportja a délnyugat-franciaországi Lisle-sur-Tarn településen tiltakozott egy víztározó építése ellen, és az összecsapások során egy csendőr oszlatógránátot dobott a tüntetők közé, megölve ezzel a 21 éves Rémi Fraisse-t.

A sárgamellényesek tiltakozásain bevetett brutalitás szinte új minőséget hozott a korábbi években fokozatosan eldurvuló rendőri erőszak tekintetében. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb társadalmi mozgalmára adott kormányzati és rendőri válaszról Un pays qui se tient sage („Egy ország, amely jól viselkedik”, illetve angol címén The monopoly of violence) címmel David Dufresne készített fontos dokumentumfilmet, melyről társoldalunk, a Balra át! is közölt egy hosszabb írást.

Arról nem is beszélve, hogy ez a fajta erőszakos fellépés nem csak a gyakran eleve feszült hangulatú tüntetések során vezet tragédiákhoz. A világszerte június 21-én tartott Zene világnapját Franciaország-szerte hagyományosan óriási spontán szabadtéri bulikkal ünneplik, azonban 2019-ben Nantes városában a rendőrség hatalmas erőkkel vonult ki a belvárosban található szigetre, hogy letörje a megengedett hajnali négy órás időpont után is tovább folytatódó mulatozást, melyhez könnygázgránátokat, sokkolót és gumibotokat is bevetettek.

Az így kialakult káoszban többen a nyugat-franciaországi várost átszelő Loire folyóba estek, és az incidens során a 24 éves Steve Maia Caniço a folyóba fulladt. Az ügyben jelenleg gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával folyik nyomozás, és bár a rendőrség tagadja, hogy a rajtütésnek köze lett volna a fiatal halálához, de az ügy sokak számára az állami erőszakszervezetek alkalmatlanságának szomorú szimbólumává vált.

Egyre több szó esik arról is, hogy ennek a rendőri erőszaknak Franciaország nem minden lakója esik áldozatául egyenlő mértékben:

a bevándorló hátterű franciákat sokkal erősebben sújtja ez a jelenség, kiváltképpen akkor, ha azokban az elszegényedett külvárosokban (banlieue-kben) élnek, ahol az államot egyre inkább csak  a rendvédelmi szervek képviselik.

Erre szolgáltat ékes példát Aboubacar Fofana ügye, akit 2018-ban a francia rohamrendőrség, a CRS egyik tagja önvédelemre hivatkozva lőtt le Nantes Breil-Barberie nevű városrészében. A feketebőrű francia állampolgár máig tisztázatlan körülmények között bekövetkező halála (melynek nyomán több banlieue-t is súlyos zavargások ráztak meg), a Mérce hasábjain számos alkalommal felmagasztalt rapper, Kery James szerint rámutat a Franciaországban élő feketéket sújtó rendszerszintű rasszizmusra. A dalaiban erős társadalombírálatot kifejtő zenész Blues című művében így szól a 22 éves fiatal haláláról:

Rien n’a changé pour nous depuis Obama

Tu peux prendre une balle dans le cou quand tu t’appelles Fofana

Ton assassin plaidera la légitime défense

Pour eux t’es qu’un enfant illégitime de France. ^[1]

Hasonlóan nagy botrányt váltott ki Théodore Luhaka jelenleg is kivizsgálás alatt lévő ügye, akit elmondása szerint 2017-ben a Saint-Seine-Denis-megyei Aulnay-sous-Bois-ban  rendőrök egy csoportja összevert, és egy teleszkópos bottal gyakorlatilag megerőszakolt, rasszista kijelentések kíséretében, miután Théo  védelembe vette egy barátját, akit igazoltatás közben az egyik járőr felpofozott.

Legutóbb pedig 2020 őszén, a második járványügyi lezárás idején kerekedett óriási botrány abból, hogy a párizsi rendőrök egy csoportja brutálisan megvert és rasszista kijelentésekkel inzultált egy Michel Zecler nevű, feketebőrű zenei producert, pusztán „azért”, mert nem viselt maszkot, amikor kiszállt a stúdiója közelében leparkolt autójából.

Today’s protests in France are over police violence and an authoritarian security bill which protects police. They’re also about the brutal beating of Michel Zecler, a Black music producer.

He was beaten by police for 13 minutes. pic.twitter.com/oCOI5BfPZI

— Camila (@PrensaCamila) November 28, 2020

A teljesen abszurd erőszakot „szerencsére” kamera is rögzítette, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy ezúttal Emmanuel Macron köztársasági elnök és a rendőrség működésével kapcsolatos kritikákat az asztalról rendre lesöprő Gérald Darmanin belügyminiszter is elítélő nyilatkozatot tett az ügyben. A botrány abban is szerepet játszott, hogy a 2021 májusában elfogadott „globális biztonsági törvénybe” nem került be az a hatalmas társadalmi ellenállást kiváltó, a francia Alkotmánytanács által  is alkotmányellenesnek minősített 24-es cikkely, amely illegálissá tette volna az intézkedő rendőrök lefilmezését.

Senki, így ez a cikk sem állíthatja, hogy a rendőrség munkája alapvetően könnyű lenne, vagy hogy ne lenne aggasztó az a fajta erőszak, ami a sokrétű társadalmi problémák és a demokratikus intézmények kiüresedettsége miatti állampolgári elégedetlenség nyomán gyakran felüti a fejét Franciaországban.

Ez azonban nem legitimálhatja azt a fajta brutális rendőri fellépést, amely visszaél az erőszakszervezetekre a társadalom által ráruházott jogokkal, ártatlan állampolgárokat bántalmaz, nincs tekintettel az élet védelmére, és –ahogy arra Ladj Ly nagy visszhangot kiváltó filmje, a Les Misérables is felhívja a figyelmet – végső soron azokat az közösségeket idegeníti el, akinek a védelmére az egyenruhások elviekben felesküdtek.

Ráadásul a rendőri szervekben és az ő működésüket felügyelő politikai döntéshozókban láthatóan nincs meg a szándék a jelenleg alkalmazott rendfenntartási stratégiák hibáinak beismerésére és azok kijavítására, annak ellenére sem, hogy

ezek a módszerek egyre alkalmatlanabbnak bizonyulnak a közbiztonság javítására, a tömegrendezvényeken eluralkodó indulatok kezelésére, valamint a közrend fenntartására. És ennek az alkalmatlanságnak emberéletekben mérik az árát.

A fenti példák nemcsak arra mutatnak rá, hogy milyen kevésen múlott, hogy nem lett nagyobb katasztrófa a Bajnokok Ligája döntőjén, hanem arra is, hogy az a fajta rendőri erőszak, amelyre a Liverpool szurkolói és a botrány miatt most a nagyvilág is rácsodálkozhatott – valójában rendszerszinten hatja át a francia állam működését.