Márciusban 8,5 százalék, áprilisban már 9,5 százalék volt az infláció az előző év azonos időszakához képest – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A jelentés szerint az elmúlt egy évben az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek ára emelkedett a leginkább, 15,6 százalékkal. Ezen belül a KSH adatai szerint margariné 38,0, a kenyéré és a baromfihúsé 29,5, a sajté 28,9, a tojásé 26,7, a tejtermékeké 22,5, a péksüteményeké 20,0, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 17,4, a csokoládé, kakaóé 3,6, a cukoré 3,4%-kal növekedett.
A Népszava szerint nemzetközi összehasonlításban a magyar infláció még csak nem is kiugróan magas – a Baltikumban egyes országok inflációs indexe már megközelíti a 20 százalékot is. Idehaza a kormány válságkezelési intézkedései, a benzinárak és az energiaárak befagyasztása, odázhatják el némileg az áremelkedést, akár 5 százalékponttal is – az élelmiszerár-stop viszont már kevésbé tűnik hatékonynak.
Ám a mért adatoknál a valójában érzékelt drágulás még nagyobb is lehet: a G7 2020 januárja óta ugyanannak a 42 terméknek monitorozza az árát havonta, eszerint egyes termékek esetében nem ritka az 50 százalékos, vagy akár a még magasabb arányú árnövekedés sem. Összességében a nagybevásárlásuk költsége 2021 áprilisában (bolttól függően) 16 184 és 16 939 forint között volt, idén ugyanez már 19 902 – 20 693 forintba került.
Az élelmiszerár-stopnak érdemben sajnos nem érezhető a csillapító hatása a G7 cikke szerint (ehhez túlságosan korlátozott az árstoppos termékek köre), azonban volt más következménye az intézkedésnek: a Portfolio szerint a kisboltok a beszállító helyett már a multiktól szerzik be az árstoppos termékeket. Miközben a nagy áruházláncoknak rögzített áron kell kínálniuk a néhány, intézkedés hatálya alá tartozó terméküket, a beszállítókra ez nem vonatkozik. A különbözetet a nagy boltok valószínűleg más termékek áraiban rejtik el, a kisboltosok pedig inkább tőlük vásárolják meg ezeket az árcsökkentett termékeket – mára gyakori látvány a nagyobb élelmiszerláncok üzleteiben, hogy a feltehetően kisboltok számára vásárlók nagyobb tételben vesznek csak ezekből az élelmiszerekből.
Az inflációt, és kiváltképp az élelmiszerár-drágulást számos tényező súlyosbítja. Egyfelől a már a háború előtt is kialakulóban lévő energiaválságot a háború, és az embargók csak tovább erősítették, mind a termelés, mind a szállítás költségeit megnövelve. Továbbá az orosz, de főképp az ukrán mezőgazdasági export kiesése is komoly érvágás a globális élelmiszer-ellátásnak, amely lokálisan is lecsapódik. De az olyan, elsőre egyedinek tűnő árnövelő jelenségeket, mint a zöldségek munkaerőhiány miatti drágulását is okozhatja részben a háború: a hazai mezőgazdaság az elmúlt években egyre inkább az ukrán vendégmunkásokra támaszkodott, akik idén sokkal kisebb számban jöttek át a határon dolgozni hisz jelenleg a 18 és 60 év közötti férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát.
De nem csak az élelmiszerek árán látszik meg a válság: mostanra a KHS szerinti inflációt is túlszárnyalja például a lakbérek növekedése – a múlt hónapban egy átlagos havi lakbér már 165 ezer forint volt. A bérleti díjak áprilisban tovább nőttek, elérték a koronavírus-válság előtti szintet – közölte legfrissebb fővárosi albérletpiaci elemzése alapján a Rentingo.com az MTI-vel. Szerencsére az elmúlt két évben a jövedelmek is nőttek, így reálértéken még mindig nem annyira drága a lakhatás Budapesten, mint két évvel ezelőtt volt, azonban az elemzés az év további részében is folyamatosan emelkedő bérleti díjakra számít. Az elemzés szerint ennek oka is a háborúban keresendő: a menekültek jelentősen megemelték a keresletet az albérlet-piacon.
A válság a lakáshitelek kamatait is komolyan megfogja növelni, félmillió adós kerülhet anyagilag hátrányba, ha véget ér a kamatstop, márpedig hivatalosan a kamatstop csak június végéig marad érvényben. Mivel az infláció tovább erősödik, az MNB-nek nincs más választása, mint tovább emelni az alapkamatot, így növelve a hitelek kamatait. Emiatt érdemes minden adósnak változó kamatozású hitelét fix kamatozásúra cserélni, de Népszava szerint ezt még alig tette meg az adósok 5-10 százaléka. Sokszor a bankok maguk akadályozzák a váltást: aki 2015. február 1. után kötötte hitelszerződését, az hitelét csak egy másik hitellel válthatja ki, ehhez újabb hitelbírálatra van szükség, annak minden költségével együtt, így a hitel-kiváltás akár több százezer forintos pluszterhet is jelenthet.
A válság tehát tényleg itt lohol mögöttünk, sőt már meg is érkezett mellénk, még annál is jobban, mint azt az önmagában is ijesztő inflációs adatok mutatják. A kérdés természetesen az, hogy mit fog tenni ebben a helyzetben a családok védelme mellett elviekben elkötelezett ötödik Orbán kormány, az újabb kétharmaddal felvértezve hajlandó lesz-e valóban hatékony válságkezelési intézkedéseket meghozni, ezáltal nemcsak a saját politikáját forradalmasítva, de az elmúlt 30 év válságkezelési gyakorlatát is?