A politikában való részvételt, ha nem is kizárólag, de nagyrészt Jámbor Andrásnak köszönhetem. Igaz, még csak idén leszek tizenkilenc éves, de már kezdtem úgy érezni, hogy nincs értelme Magyarországon a közéleti szerepvállalásnak. Ezzel az érzéssel telve láttam meg András Facebook-oldalán egy hirdetést tavaly tavasszal, hogy aktivistákat toboroz. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, hiszen régóta követtem a munkáját.
Láttam, mennyire szívügye a számára otthont adó kerület, és hogy mennyivel másabb, mint a többi establishment, rendszerpárti politikus, hogy ő nem mellébeszél, hanem valódi, baloldali válaszokat kínál.
A választást megelőző napokban a Szikra mozgalom aktivistái vezetnek naplót a Mércén. A Jámbor András (2019 őszéig lapunk főszerkesztője) józsefváros-ferencvárosi kampányát segítő mozgalom aktivistái arról írnak, miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek a választási kampányban, és milyen véleményekkel és élethelyzetekkel találkoznak a választókerületben kampányolva?
Vidéki, középiskolás fiatalként voltak kétségeim, hogy hogyan tudom majd hasznossá tenni magam egy fővárosi kampányban. Szerencsére hamar kiderült, hogy nagyon is szükség van rám. Jelenleg a Szikra és Jámbor András Instagram-felületének a működtetésében segítek. Ez az első olyan kampányom, amiben aktívan részt tudok venni, és elsőnek fogok választani is életem során. Most a továbbtanulás küszöbén állok, hajszál választ már csak el az érettségitől: ez a kampány pedig remek bepillantást nyújt az efféle kommunikációba és médiajelenlétbe, a jövőmet is ilyen, politikai kommunikációs területen képzelem el.
A kampány megköveteli, hogy szinte a nap egészében elérhető legyek, tudjam kezelni a felületeket. Posztolom a Szikra tartalmait; kirakom sztoriba a pultozásokat, kopogtatásokat, a mozgalom által szervezett eseményeket; koordinálom a tartalomgyártást –ebből áll a mozgalmi kampánytevékenységem.
Azok a kommunikációs felületek, amelyeket kezelek, nagyon is kiemelt fontossággal bírnak: itt tudjuk megszólítani a hozzám hasonló fiatalokat, és bevonni őket a baloldali politizálásba. Épp ezért kértek fel engem a szerepre, és nagyon örülök neki, hogy a kortársaim számára hidat képezhetek az online térben, hogy segíthetem őket a ránk is nagyon jellemző közöny meghaladásában.
Igaz, még nincs vége a kampánynak, csak most érünk a célegyenesbe, de én már elégedett vagyok, mert úgy érzem, ki tudom venni a részem a közös munkából.
Jó érzéssel tölt el, hogy fiatal korom ellenére megbíztak bennem, hogy megbecsülik és támogatják a munkámat. Így nem csak a mozgalmat tudom előrébb vinni, hanem magamat is jobban meg tudom ismerni, fejleszteni.
Nem mondom, vannak pillanatok, amikor kicsit túlterheltnek érzem magam. Vannak napok, amikor legszívesebben nem foglalkoznék az egésszel. Utána azonban rögtön eszembe jut a Szikra, a közösség, ami folyton támogat, ami bármikor segítséget nyújt a számomra – és úgy érzem, kötelességem visszaadni a mozgalomnak azt, amire képes vagyok.
