Tegnap jelent meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) második munkacsoportjának legfrissebb jelentése a klímaváltozás következményeiről. A jelentés nemzetközi bemutatóját követően Ürge-Vorsatz Diána egy, a Másfélfok szervezésében létrejött háttérbeszélgetésen mutatta be annak legfontosabb állításait.
Az IPCC idén megjelenő, hatodik Értékelő Jelentésének ez a második része, amely a klímaváltozás hatásainak, az alkalmazkodás és a sebezhetőség témáit járta körül. Nem új kutatásokról van szó, a jelentés mintegy 34 ezer(!) már megjelent tanulmány és elemzés alapján készült.
A mostani jelentésen 270, hosszas folyamatban kiválasztott tudós dolgozott, 67 országból. Rajtuk kívül még közel 700 szerző vett részt a végleges szöveg összeállításában, akik összesen 62 ezer (!) hozzászólást, megjegyzést és kiegészítést dolgoztak be a szövegbe. A végleges szöveget ráadásul egy kéthetes folyamatot követően a világ összes országa elfogadta.
Így nyugodtan kijelenthető, hogy ez a jelentés az emberiség jelenlegi legjobb tudását tükrözi a klímaváltozásról.
A bemutató után a jelentés harmadik munkacsoportjának alelnöke, Ürge-Vorsatz Diána elmondta, annak fő üzenete, hogy
„nem kétséges, hogy az éghajlat változás veszélyezteti az egészséget, az emberi jólétet és a földet. Bármilyen késlekedés a globális közös lépésekben elszalasztja azt a rövid idő ablakot, ami az emberiség számára biztosítani tud egy élhető jövőt”.
A fő megállapítások között említette, hogy már eddig is széleskörű és veszélyes változásokat okozott a természetben és embermilliárdokat is fenyeget az éghajlatváltozás. A jelenség a városokban élőket, akik az emberiség felét teszik ki, még jobban érinti, a hatások itt súlyosbodnak az urbánus életmód jelenlegi sajátosságainak következményeként.
Európában hőgutát kapunk, Amerikában a viharok pusztítanak
A jelentés megvizsgálta, hogy a különböző földrészeken 2010 és 2020 között milyen, a klímaváltozáshoz kapcsolódó jelenségek okozták a legtöbb halálesetet. Ez alapján Európában a meleg és a hőhullámok követelik a legtöbb emberéletet. Ez a kelet-európai régióban az egészségügyi ellátás elmaradottsága, Dél-Európában pedig a földrajzi sajátosságoknak köszönhetően még súlyosabb.
Ezzel szemben Észak-Amerikában és a szigetvilágokban a viharok, Afrikában pedig az aszályok jelentik a legtöbb halált okozó, klímaváltozásra visszavezethető veszélyt. Ázsiában ennél vegyesebb a kép, itt az árvizek, a viharok és a meleg nagyjából egyenlő fenyegetést jelentenek.
Ürge-Vorsatz a jelentés ismertetőjén elmondta, hogy többféleképpen lehet védekezni mindezzel szemben. Az egyik legfontosabb kérdés az emberi életek megmentéséhez az előrejelzésre való képesség. Így a hőhullámok, az árvizek vagy a viharok megjóslásával és a megfelelő felkészüléssel akár tízezrekkel kevesebbeknek kell az életüket veszíteniük.
De a kutató aláhúzta, nem lehet egyenként foglalkozni az éghajlatváltozás okozta károkkal és az emberi-politikai rendszerekkel, a fejlődéssel. Ezek együtt hatnak, különösen jól látszik ez, amikor nagy károkat tapasztalunk. Így például a felmelegedés egyrészt hatással van a termény alakulására, de hatással van a földeken dolgozó gazdákra is – akik a meleg elől nem tudnak „elmenekülni”, így a teljesítményük csökken –, és ezek a hatások együtt nagyobb veszteséget jelentenek.
Életünk össze van kötve a menekülésre és halálra ítélt állatokkal
Az IPCC jelentése alapján az egyik legnagyobb problémát a városiasodás jelenti. Az urbanizációval együtt megjelenő gondolkodásmód, amiben a természetet és a várost élesen elválasztjuk egymástól alapvetően tévút. Ürge-Vorsatz megjegyzi,
nem szabad kiszorítani a természetet. A teljesen steril környezet alkalmazkodásra képtelenné tesz minket.
A biodiverzitás már az 1,5 fokos emelkedést is nagyon „megérzi”, de 3 fokos emelkedésnél egyes területeket az élőlények 100%-nak el kell hagynia. Európában ilyen szempontból leginkább a hegyvidékek érintettek.
A természet ilyen típusú pusztulása közvetlen hatással van az emberiségre is. Amellett, hogy a kirándulások élvezhetetlenné válnak, hogy sok területen csak az olyan, leginkább alkalmazkodó képes élőlények maradnak majd meg, mint a csótányok, poloskák, emellett az élelmiszer ellátásunk is közvetlen veszélybe kerül.
Jelenleg az élelmünk háromnegyedét (közvetve vagy közvetlenül) a beporzásnak köszönhetjük – ha elpusztulnak a beporzók, a méhek és társaik, az közvetlenül hatással lesz a túlélésünkre.
A kontinensre és a Magyarországra leselkedő legnagyobb veszélyek
Az 1,5 fokos melegedést 2040-2050 környékére már biztosan elérjük, sőt Ürge-Vorsatz Diána szerint a 2 fokos emelkedés is szinte biztosan megtörténik még a mi életünkben. A jelentésben található, úgynevezett „izzóparázs diagrammok” azt mutatják meg, hogy a különböző mérföldkő-emelkedések esetében mekkora hatással lesznek egyes jelenségek az életünkre. Ezek alapján Európára négy kockázati tényező jelent különös fenyegetést:
A hőség, a mezőgazdaság összeomlása, a vízhiány és az áradások.
A már említett hőhullámok során 1,5 és 3 fok közötti emelkedés mellett akár kétszer-háromszor annyian veszíthetik életüket. Emellett az erdőtüzek is nagyobb valószínűséggel alakulnak majd ki, a szén elraktározására alkalmas fákat és a biodiverzitást pusztítva tovább, súlyosbítva a helyzetet.
Bár a globális felmelegedés egyik előnye lehet, hogy a 2 fokos felmelegedés még terméshozam növekedést is jelenthet egyes haszonnövények esetében, mint a búza és megfelelő öntözés mellett a kukorica is, azonban 3 fokos emelkedésnél a kukorica terméshozama a felére is eshet vissza. Ráadásul a megfelelő öntözés megoldása a várható vízhiányok fényében kétséges, így az „előny” könnyen fordul át hátrányba és teremt mezőgazdasági katasztrófát.
Magyarországon az IPCC jelentése alapján a 35 fokos maximum hőmérsékletű napok száma akár 30-al is nőhet az évszázad vége előtt
– mondta el Ürge-Vorsatz, hozzátette, hogy a hőmérséklet emelkedésnek jobban kitett, Dél-Európában már két fokos emelkedésnél is a népesség harmada lesz kitéve vízhiánynak. Ez a vízigényes- és az energiaszektorokban is jelentős károkat okoz majd.
A városi meleg elleni védekezés, amint az az Ürge-Vorsatz Diána által bemutatott ábrákból is kiderült, a zöldítés és a kékítés. Azaz azok a várostervezési folyamatok, amikor a lehető legtöbb lombos és zöld felületet hozzuk létre a városon belül, eltakarva ezzel a beton felületeket, jelentősen csökkentve a városi környezet természetes hőmérsékletét. A kékítés folyamata pedig, amikor a vizeket, tavakat hozzuk vissza az élőhelyünkre.
Azonban Ürge-Vorsatz kiemeli: van lehetőség az alkalmazkodásra, de ez nem végtelen lehetőség.
Az alkalmazkodásnál is figyelembe kell venni, hogy a természetes megoldásokat kell priorizálni. Ürge-Vorsatz a jelentés alapján kiemelte, hogy vannak olyan alkalmazkodási formák, amik csupán időleges megoldásokat jelentenek, úgynevezett rossz-alkalmazkodások (maladaptation). Ennek ékes példája a légkondicionálás, ami ugyan pillanatnyi védelmet nyújt a külső meleg jelentette veszélyekkel szemben, azonban mind az energiafelhasználást, mind pedig a városi hőmérsékletet erősen megnöveli.
A beszélgetésen kérdésre elmondta azt is, a válságok, háborúk rettenetes dolgok, de a krízisek mindig lehetőséget is jelentenek az átállások felgyorsítására. Itt fontosnak tartja, hogy a pozitív átállásokat erősítsük. Így például az orosz gáz kiesésének pótlásánál nem újabb fosszilis infrastruktúrákat kell kiépíteni, hanem a fenntartható forrásokat megerősíteni. Hozzátette, Európa végső energiafelhasználásnak felét fűtésre és melegítésre fordítjuk – így a lefontosabb lépésnek, amit már holnap el kéne kezdeni, az épületek korszerűsítését gondolja.
A földgáz jelentős része fűtésre megy. Megvan a technológia, hogy a fűtés 80-90 százalékkal kevesebb energiát használjon – ezzel az épületszektor felújítása révén rengeteget lehetne spórolni. Ma már nem szabadna olyan épületeket felújítani vagy építeni, amelyek nem passzív házak. Mindenkinek az az érdeke, hogy ne kelljen sokat költeni energiára.
