Ahogy azt hírlevelében az Azonnali nevű hírportál egykori munkatársai által alakított Gemišt is megírta, kisebb botrány bontakozott ki Svájcban az egyik legfontosabb európai média-konglomerátum, a Ringier körül egy kiszivárgott videó miatt. A kérdéses felvételen ugyanis a Ringier ügyvezető igazgatója, a versenyszintű teniszezést újságírásra cserélő Marc Walder arról beszél, hogy arra kérte a világ számos országában (így Magyarországon a Blikk nevű népszerű bulvárlapon keresztül) jelen lévő vállalathoz tartozó sajtótermékeket, hogy támogatóan írjanak a különböző kormányok járványügyi intézkedéseiről, és segítsék őket a szigorításokkal kapcsolatos kommunikációban.
Walder ezt az elképzelését példákkal is szemléltette, kiemelve, hogy míg a Ringierhez tartozó svájci bulvárlap, a Blick megfelelően járt el, amikor erősen támogató hangvételben írt a svájci kormány lezárásairól, addig szerinte az Axel Springer érdekeltségébe tartozó német tabloid, a Bild hibásan jár el, amiért gyakran erős kritikával illeti Németország járványkezelési politikáját.
A svájci médiaigazgató szerint a sajtónak nem szabad olyan cikkeket leközölnie, amelyek kritikus hangvételükkel erodálják a lakosság bizalmát a járványkezelésben.
Marc Walder szavait számos sajtóorgánum erősen bírálta, szerintük ugyanis azok az autoriter rezsimek médiapolitikai elképzelésére emlékeztetnek és szembemennek a sajtószabadság azon alapvető elvével, miszerint a tulajdonos vagy a kiadóvállalat vezetősége nem szólhat bele a hozzá tartozó médiatermékek tartalmába, amely kizárólag a médiamunkások és az őket vezető szerkesztők feladata.
A lezárásokkal egyébként gyakran kritikus Neue Zürcher Zeitung szerint amit Walder képvisel, az „az újságírás csődje”, mivel ahogy ők fogalmaznak, a sajtómunkások feladata az igazság keresése, nem pedig a valóság elferdítése a számukra szimpatikus szempontok mentén.
A kritikákra válaszul a Ringier vezetője elismerte, hogy megbánta a szavait és kifejtette, hogy az, hogy svájci médiaóráshoz tartozó sajtótermékek a kezdetektől a járvány komolyan vétele mellett érveltek, még nem jelenti azt, hogy kizárólag a politikának kedves módon számoltak volna be a pandémia alakulásáról vagy a szigorítások társadalmi hatásairól. Azonban Walder azt is hozzátette, hogy a jelenlegi válsághelyzetben megkülönböztetett felelőssége van a széles tömegek által fogyasztott sajtótermékeknek, abban, hogy a vírushelyzetet a helyzet illő komolysággal kezeljék.
Marc Walder magyarázatát a Ringier lapjainak állítólagos „járványügyi kormánypártiságára” azonban sokan nem találták kielégítőnek, és a médiaóriás körül zajló botrány nem is jöhetett volna rosszabbkor, hiszen a jövő hónapban a svájci állampolgárok egy népszavazáson dönthetnek a szövetségi kormány azon javaslatáról, melynek értelmében a magánkézben lévő svájci sajtótermékek jelentős állami támogatásokban részesülnének.
A kezdeményezés támogatói úgy vélik, a tervezet olyan elemei, mint napilapok terjesztési költségének részleges átvállalása, a fizetős hírportáloknak, hírügynökségeknek és újságíróiskoláknak nyújtott közvetlen anyagi támogatások, valamint az az elképzelés, hogy a magánkézben lévő médiavállalatok nagyobb részben profitálhatnának az elsősorban a közmédia finanszírozására használt, –Magyarországon 2002-ig létező – üzemben tartási díjból érkező bevételekből mind a sajtószabadságot erősítenék és mentőövet nyújtanának a Facebook és Google uralta reklámpiacon megélni próbáló sajtótermékeknek.
A kormánytervezet ellenzői ezzel szemben azzal érvelnek, hogy amellett, hogy felesleges tetemes mennyiségű közpénzzel megajándékozni a már most is sokmilliárd svájci franknyi forgalmat lebonyolító médiakonglomerátumokat, az elképzelés magában hordozza annak a veszélyét, hogy
a támogatásban részesülő sajtótermékek anyagi megfontolásból kevésbé lesznek kritikusak a hatalommal szemben.
Sokan ezt a félelmet látják beigazolódni a Ringier vezetőjének szavaiban is.
Persze valahol becsülendő, hogy a Ringier nem akar beszállni az olyan médiaszereplők közé, mint a koronavírus kezelésére lóféregtelenítőt ajánló amerikai Youtuber/podcast-készítő Joe Rogan, vagy a vírus okozta egészségügyi panaszok súlyosságát egy enyhe megfázással vagy egy közepesen rossz másnapossággal egy szinten kezelő Fox News.
Ugyanakkor számos súlyos problémához vezethet, ha a pandémiára való tekintettel a sajtó kritika nélkül támogatja a járványkezelési politikákat.
Egyrészt pont ez a hozzáállás az, ami miatt annyira népszerűvé váltak a közösségi médiában az önjelölt járványügyi szakértők és a nagyipari kamuhírgyárosok koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletei, hiszen sokakban érthető módon kelt visszatetszést az, hogy sok mainstream sajtótermék a kormányzatok járványkezelési hajtűkanyarjait bármiféle kritika nélkül azonnal elfogadja, és a járvány legújabb fejleményeiről (új variánsok veszélyessége, szükséges oltások száma, járványügyi korlátozások értelme, stb.) valahogy mindig olyan módon számolnak be, ahogy az a hatalomnak szimpatikus.
Másrészt pedig nem szabad elfelejteni, hogy a koronavírus egy olyan helyzet elé állította az emberiséget, amelyhez foghatóval már egy bő évszázada, de talán inkább még soha nem kellett szembenéznünk, így teljesen természetes, hogy minden kormány jó pár hibát el fog követni, miközben megpróbálja megoldani a vírus okozta súlyos egészségügyi, társadalmi és gazdasági problémákat. Ám az ember leginkább a hibáiból és az azokra adott kritikából tanul.
A kormányzatok pedig erre a kritikára elsősorban nem az általuk felbérelt tanácsadóktól, az összes intézkedésüket természetszerűen kritizáló (vagy legalábbis nyíltan dicsérni sosem fogó) ellenzéki pártoktól,
