Németország kormánya komoly kritikákkal illette az Európai Bizottság klíma- és környezetvédelmi csomagját, miután a gáz- és nukleáris energiaprojekteket bizonyos esetekben támogathatónak titulálnák a tiszta energiára való átmenet során – írja a Politico.
A Bizottság javaslata szerint a gázalapú, valamint a nukleáris energiatermelésre szükség lesz az elkövetkezendő évtizedek uniós energiamixében, hogy mihamarább ki lehessen vezetni a legszennyezőbb, szénalapú energiatermelést.Ez azonban a javaslat kritikusai szerint azzal is járhat, hogy a hosszú élettartamúra tervezett infrastruktúrák miatt a mostani projektek még hosszú időn át kényszerpályára tehetik az uniós energiaátmenetet.
A Politico tudósítása alapján a tervezet szerint
„el kell ismerni, hogy a fosszilis gáz- és nukleáris energiaszektorok hozzájárulhatnak az Unió gazdaságának dekarbonizálásához.”
Emellett a Bizottság szerint fenntarthatónak kell tekinteni azon nukleáris projekteket, melyek esetében a nekik otthont adó tagállam biztosítani tudja, hogy nem okoznak komoly károkat, beleértve az atomhulladék biztonságos kezelését. Ez vonatkozna valamennyi, 2045. előtt engedélyezett nukleáris fejlesztésre.
A gázerőművek esetében kilowattonként 270 gramm szén-dioxid kibocsátás lenne a fenntarthatósági határ. Amennyiben az ilyen projekteket fenntarthatóként ismeri el az Európai Unió, úgy a jövőben könnyebben találhatnak finanszírozót a beruházók, mert nem kell attól tartaniuk, hogy az uniós szabályok miatt többet kellene fizetniük a károsanyag-kibocsátás után.
Robert Habeck zöldpárti német gazdasági- és klímavédelmi miniszter szerint ugyanakkor a tervezet nem kielégítő, és nem szolgálja megfelelően az Unió klímavédelmi céljainak elérését. Mint mondta, „a mi szempontunkból ezeket nem lenne szükséges hozzáadni az osztályozási szabályokhoz. Nem találjuk elfogadhatónak az új javaslatokat.”
Az Európai Bizottság osztályozási rendszere az elkövetkezendő évtizedekben meghatározó fontosságú lesz abból a szempontból, hogy milyen beruházásokat tartanak majd támogathatónak az Unió szervei. Vagyis, amennyiben a rendszer szerint a gáz- és nukleáris projektek fenntarthatónak minősülhetnek, úgy a tervezet kritikusai szerint fontos, valóban zöld projektek elől is elszipkázhatnak forrásokat, miközben hosszú évtizedekre hibás pályára állítják az EU energiaszektorát.
Steffi Lemke Németország szintén zöldpárti környezetvédelmi minisztere a nukleáris energia ellen szólalt fel. Mint mondta, „úgy gondolom, abszolút helytelen hogy az Európai Bizottság be kívánja venni a nukleáris energiát az EU fenntartható gazdasági tevékenységeinek osztályába”. Véleménye szerint az atomenergia használatának katasztrofális következményei lehetnek, és nagy mennyiségű, veszélyes sugárzó hulladékot hagy maga után.
A német zöldek hosszú ideje ellenzik az atomenergia használatát, a német kormány pedig az atomenergia pusztító árnyoldalát felmutató 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa után döntött atomerőművei fokozatos lekapcsolásáról. A lépés ambivalens reakciókat váltott ki: míg a nukleáris energiatermelés kritikusai üdvözölték, mások arra világítottak rá, hogy a német energiamixbe ezzel sikerült további évtizedekre bebetonozni a kirívóan környezetszennyező szenet.
A gázalapú energiatermeléssel kapcsolatban jóval kevésbé kritikus a jelenlegi német kormány, holott a szén-dioxid kibocsátás miatt nehezen nevezhető klímabarát energiaforrásnak. Az Unióban kisebb lobbierőt képviselő spanyol kormány ugyanakkor mind a nukleáris, mind a gázenergia zöldnek bélyegzését kritizálja.
A nukleáris energiát már évtizedek óta kitartóan és nagymértékben használó Franciaország, valamint olyan, atomerőmű-fejlesztéseket tervező országok mint Lengyelország és Magyarország ugyanakkor üdvözlik a bizottsági tervezetet, tekintve hogy így olcsóbban finanszírozhatják projektjeiket.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy míg a német Atomausstieg valóban kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy kirívóan nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, a klímaváltozásnak az atomerőművek működésére is hatása van – elég csak arra gondolni, hogy a paksi erőmű hűtésére már az elmúlt években sem volt maradéktalanul képes a Duna.
Ahogy azt is érdemes figyelembe venni, hogy míg a jelenlegi erőművek bezárásának elhúzásával talán érdemes lehet számolni az energiaátállás idejére, az már kétséges, hogy érdemes-e a 2020-as évek elején 50-70 éves élettartamra tervezett atomerőművek építésébe fogni, melyek a nemzetközi tapasztalatok alapján évtizedes csúszásokkal állnak üzembe napjainkban. Valószínű ugyanis, hogy az elkövetkezendő években a megújuló energia és az energiatermelő rendszerek, nap- és szélerőművek még olcsóbbá válnak, így gazdaságilag is kérdéses lesz a nagy, bonyolult és potenciálisan veszélyes atomerőművek építése és fenntartása.
Hovatovább a valódi, igazságos és zöld átmenet nehezen képzelhető el nagyléptékű, és kivált piaci alapú energiaprojektek keretében, melyek a folyamatosan növekvő fogyasztás kiszolgálására és ösztönzésére alapulnak. Ennek alternatíváját, az energiaközösségeket és működésüket a Közösségi Energiaszolgáltató cikksorozatában dolgoztuk fel.
