„Sziasztok! Máté vagyok, egy piacvezető cég középvezetője. … És van egy 34 fős csapatom, akikkel egy négyéves projekten dolgozunk, aminek most a második évében járunk. És azért vagyok itt, hogy jobban tudjam majd támogatni a csapatomat abban, hogy még jobb közösséggé váljanak, és haladjanak az egyéni és közös céljaik felé.”

Így mutatkoztam be egyszer egy workshopon, továbbképzésen. Nem tudom, hogy a képzésen résztvevők fejében mi járt, hogy melyik nagy multitól érkeztem, és milyen projekten dolgozunk. Majd megkönnyítve a dolgukat így folytattam: „A piacvezető cég a Köznevelésért Felelős Államtitkárság, a négyéves projektet úgy hívják, hogy érettségi, és középiskolai osztályfőnök vagyok.” Ezen jót nevettek a többiek, akik részben a versenyszférából érkeztek a képzésre.

Ha hosszabban lehetett volna bemutatkozni, maradva a versenyszférás hasonlatnál, elmondtam volna, hogy egy fiatalos csapatot vezetek, ami nagyon motiváló számomra, állandó megújulásra, önreflexióra és önkritikára sarkall. Sokat dolgozunk azon, hogy minél jobban tudjunk együttműködni. Ennek érdekében sok programot szervezünk: színház, múzeum, kirándulás, gokartozás és szabadulószoba.

És vannak állandóvá vált szokásaink, mondhatni hagyományaink: születésnaposaink megünneplése, közös karácsonyozás, csapatépítő hétvége és négy-öt napos nyaralás, ami lehet evezős vagy kerékpártúra is. A projekt kezdete óta minden évben külön is leülök a csapatom tagjaival beszélgetni, ha erre van igényük, hogy mesélhessenek arról, hogyan érzik maguk, hol tartanak most fejlődésükben, milyen célok felé haladnak. Szóval egy kis HR, egy kis csapatépítés, egy kis pályaorientáció. Ez az osztályfőnökség.

Számomra ez okozza a tanári hivatásomban a legnagyobb örömet. Ez tesz igazán boldoggá.  Támogathatom emberek egy csoportját abban, hogy egy jól működő közösséggé váljanak, és aztán hátralépni, és csodálni, ahogy fejlődnek és haladnak a céljaik felé.

A szülők rám bízzák a gyermekeiket, a gyerekek megosztják velem örömeiket és bánataikat, kamaszos módon tükröt tartanak nekem, ami rosszul tud esni, ugyanakkor ennek révén tudok úgy változni, hogy jobb osztályfőnökük legyek. Együtt ázunk el, együtt borulunk a kenuval, együtt tekerünk fel az emelkedőkre, egri borkóstolóval válunk szimbolikusan is felnőtté, és szerenáddal búcsúzunk egymástól.

Természetesen, mint minden hivatásnak, munkakörnek, ennek is vannak nehézségei. Harmincegynéhány kisgyerek vagy kamasz, harmincegynéhány külön személyiség, harmincegynéhány különböző családi háttér, nevelési elv és értékrend. Mindezt kell egybesimítani, és valamennyire egy irányba terelni, hogy egy jól működő közösséggé váljanak. Ha ez sikerül, akkor ez értékesebb tapasztalat, élmény és tanulás számukra, és a jövőjük szempontjából is, mint bármilyen más tárgyi tudás, amit át tudok nekik adni, át tudunk nekik adni, mi tanárok. Én legalább is így látom. Ez nehéz feladat, ugyanakkor nagy kihívás, éppen ezért motiváló és nagyon jó megélni, amikor ezt közösen sikerül megvalósítanunk.

Mire lenne szükségünk?

Osztályfőnök képzés

Az osztályfőnökség tulajdonképpen közösségépítés, csapatépítés. Ez azért fontos különösen is, mert egyrészt a családok helyett és az egyéb közösségek hiányában, gyakran az osztály a primer szocializációs terep egy tizenéves számára, másrészt pedig iskolás korban a kortárs csoportnak kiemelkedő szerepe van a személyiség alakulásában. És

az osztályfőnöknek fontos szerep jut(na) a személyiségfejlesztésben, az önismeret alakításában vagy például olyan „stratégiai” terepeken, mint a szexuális nevelés vagy a kommunikáció fejlesztése. Azonban sem az osztatlan pedagógus képzésben, sem a pedagógus szakvizsgák között nincs olyan modul, ami erre készítene fel.

Szülő-suli sincsen, és abba is szépen beletanulunk, viszont szülőként egyszerre ‒ az esetek többségében ‒ csak egy újszülöttel bővül a családunk, osztályfőnökként azonban egyszerre harmincegynéhány kisiskolás vagy kamasz érkezik a „családunkba.”

Szükséges, hogy ennek a közösségnek a felépítéséhez a kellő, gyakorlati jellegű képzést megkaphassuk.

Szélesebb körű együttműködés az iskolapszichológusokkal

Vannak olyan esetek, amelyekkel – ha nem is mindegyikkel ‒ szintén találkozhatunk osztályfőnökként, bár jobb lenne nem találkozni, és nagyon nehéz megküzdeni velük. Ilyenek a zaklatás és bántalmazás különböző formái, a különféle függőségek, a szerhasználat, a bulimia, az anorexia, a családi problémák, a depresszió, a falcolás stb.

Még ha ezek mindegyike nem is az iskolában történik, nem tud az osztályfőnök nem foglalkozni ezzel. Egyrészt, mert hat a diák iskolai jelenlétére és így az osztályközösségre is, másrészt, mert osztályfőnökként az osztályunkba járó diákok többek számunkra mint diákok, kicsit a gyermekeink is. Ugyanakkor ezen problémák kezelésre nem vagyunk felkészítve, nem „képeztek” ki minket erre. Rutinosabb osztályfőnökök tanácsaira, saját korábbi tapasztalatainkra, vagy az iskolapszichológusra tudunk támaszkodni, már ha van, és ha van elég ideje, mert bizony ők is eléggé leterheltek.

Ezen esetek kezelése speciális tudást igényel, ami a pszichológusok területe. Az iskolapszichológusok számának növelésére van tehát szükség,

vagy az is működhetne, ha a pszichológus hallgatók képzésébe beépítenék, hogy fél vagy egy éves gyakorlatot kell teljesíteniük egy-egy iskolában. Ez akár úgy is elképzelhető, hogy tankerületi központokhoz lennének kötve, és ott lennének elérhetőek.

És ehhez kapcsolnám az osztályfőnökök mentálhigiénéjét is. Nekünk is szükségük lenne arra, hogy amennyiben igényünk van rá, akkor szakemberek segítségével tudjuk feldolgozni ezeket az eseteket, mert ezek a mi lelkünket is megterhelik.

Adminisztrációs feladatok delegálása

Rengeteg adminisztrációs feladatunk van. Beszedni, kiosztani, hozd vissza holnapra, miért nem hoztad, hol az igazolás, majd küldi anya, ki hozta a színházpénzt, de miért ennyibe kerül. Én osztályfőnökként heti szinten csak az igazolásokkal kettő-négy órát töltöttem el. Ezt az időt az osztály számára sokkal értékesebb dolgokkal is el tudnánk tölteni.

Megoldás lenne, ha az osztályok létszámától, és az egy évfolyamra járó osztályok számától függően az állam forrást biztosítana arra, hogy évfolyamtitkárok dolgozzanak az iskolában, akik levennék az adminisztratív és szervezési terhek nagy részét az osztályfőnökökről. Ezt részállásokban, rugalmas időbeosztással lehetne megoldani, ami pl. egyetemistáknak, vagy gyereknevelés mellett munkát vállalók számára lehet vonzó.

Túlzott munkaterhek csökkentése

Osztályfőnök általában olyan tanárból lesz, aki teljes állásban tanít, mert így minden nap ott van az iskolában, elérhető a diákok számára. Az osztályfőnöki munka minimum kitesz egy fél állást, amit a már meglévő teljes állás mellé kéne az időnkbe belepréselni és bírni fizikailag, szellemileg, lelkileg.

Az osztályfőnöki munkakörre elvileg jár két óra órakedvezmény (azaz 22 helyet csak 20 tanítás óra), de ezt a tanárhiány miatt gyakran nem tudják megadni az iskolák. És erre a fél állásnyi munkára jár bruttó 20 300 – 60 900 Ft / nettó: 13 499 – 40 498 Ft. (Csak viszonyításképpen: a 200 000 Ft-os minimálbérrel számolva a félállásra bruttó/nettó 100 000 / 66 500 Ft járna.) A legtöbb esetben ebből a tól-ig keretből a minimumhoz közelit kapják meg az osztályfőnökök. Fontos lenne tehát az osztályfőnökök óraszámának csökkentése, legalább 16 órára, mert enélkül számtalanszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy a saját családunk és gyerekeink és az osztályunk között kell választani, és bármelyiket választjuk, a másik „oldalon” gyerekek sérül(het)nek.

Osztályfőnök-helyettesek megbecsülése

Az osztályfőnök helyettesek rengeteg segítséget nyújthatnak nekünk, osztályfőnököknek. Ugyanakkor nekik 0 órakedvezmény, és 0 Ft bérpótlák jár. Így nehéz osztályfőnökként tiszta lelkiismerettel feladatokat bízni rájuk, segítséget kérni. Ezért is vagyok nagyon hálás az eddigi osztályfőnök helyetteseimnek.

Az eddig az osztályfőnököknek járó két óra kedvezményt szükséges lenne megadni nekik.

Ez egy olyan az osztályfőnöki „csomag” lenne, amit azzal a megnyugtató tudattal vállalhatunk el négy/hat/nyolc évre, hogy szülőként és osztályfőnökként is helyt tudunk állni.

Aki a tanárok, az osztályfőnökök mellé áll, az a gyerekek mellé áll.

A gyermekeid mellé, az unokáid mellé állsz.

Aki a gyermekek mellé áll, az az ország jövője mellé áll.