Még tavasszal számoltunk be arról, hogy a vészhelyzet nyújtott mentőövet 12 hajdúhadházi családnak, akiket azután szólított fel lakásuk elhagyására a hajdúhadházi önkormányzat, hogy megnyerte az Európai Unió Leromlott városi területek rehabilitációja című pályázatát. A pályázatban foglalt 150 plusz 500 millió forint támogatást arra kell fordítania az önkormányzatnak, hogy a hátrányos helyzetben lévő, rossz lakhatási körülmények között élő emberek házait, önkormányzati lakásait felújítsák, életkörülményeit javítsák.

Kilakoltatás EU-s százmilliókból

A pályázat megnyerése éppenséggel jó hír is lehetett volna a „Tyúktelep” néven ismert, Irinyi utcai szegregátumban: az utcában kilencvenen laknak, köztük 50 gyerek. A pályázat megnyerése után, április 30-án azonban az önkormányzat a felújításra váró lakások elhagyására szólította fel a lakókat, alternatív lakhatást pedig nem – még ideiglenes cserelakást vagy reális albérlet keresési lehetőségeket sem – biztosított számukra.

Végül azonban a koronavírus miatt elrendelt vészhelyzetnek, A Város Mindenkié csoportnak (AVM), az Utcajogász Egyesületnek, a Társaság a Szabadságjogokért  (TASZ) és az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) szervezeteknek köszönhetően a családokat nem sikerült rákényszeríteni a költözésre.

Lényegében patthelyzet alakult ki az Irinyi utcai családok és az őket segítő civilek, illetve a hajdúhadházi önkormányzat között. Kilakoltatás nem lesz, viszont egyelőre új lakóhelyeket sem biztosít a rászorulóknak a település vezetése.

Az üggyel kapcsolatos új fejleményekről december elején tartott előadást Debrecenben Molnár Ágnes, az AKE alelnöke és Misetics Bálint szociálpolitikus, az AVM aktivistája. Elmondásuk alapján az a benyomás alakult ki, hogy az önkormányzat számos informális eszközzel próbálja rábírni a családokat, hogy elhagyják otthonaikat.

Telefonon sikerült elérnünk Csáfordi Dénes polgármestert, aki érdeklődésünkre azt mondta, hogy telefonon nem szeretné részletezni a helyzetet, amely szerinte változatlan. Arra kért bennünket, hogy írásban küldjük el a kérdéseiket, „aztán meglátják, mit tudnak kezdeni velük”. Az egy héttel ezelőtt elküldött kérdéseinkre egyelőre sajnos nem kaptunk választ, ha erre sor kerül, frissítjük a cikket.

Nemcsak a szegregátum lakóit, hanem saját magát is sarokba szorította az önkormányzat

Hajdúhadházon a helyzet abból a szempontból valóban változatlan, hogy az önkormányzat továbbra sem állt elő olyan nyilvános vagy a családok által megismerhető javaslattal, ami biztosítaná a felújítás ideje alatt a lakhatást a rászorulóknak, leszámítva a más településre való átköltöztetést és a családok átmeneti otthonát.

A családok átmeneti otthona azért nem járható út, mert nem felelne meg a pályázatban leírt kitételeknek, miszerint az önkormányzatnak biztosítania kell, hogy az érintettek lakhatási helyzete ne romoljon, és az ilyen otthonok, Misetics Bálint szavaival „lényegében hajléktalanszállók családok számára”.

Egy másik településre való átköltözés költségeit pedig nem tudják megengedni maguknak ezek a családok, az önkormányzat 85 ezer forintos egyszeri rendkívüli települési támogatása pedig erre a célra édeskevés.

De az sem egyértelmű, hogy a felújítás után visszaköltözhetnek-e, erre vonatkozó kérdésünkre Dr. Kiss Katalin jegyző május végén azt válaszolta, ahogy az alábbi videónkban is hallható, hogy az uniós pályázat

„előírásainak megfelelően, ezekbe a felújított ingatlanokba pályázat útján lehet majd bejutni. Hátrányos helyzetű lakói lesznek változatlanul az ingatlanoknak, szociális bérlakásként lesz hasznosítva. Arra ígérvényt, hogy ők vissza fognak ugyanabba az ingatlanba költözni, nem tett az önkormányzat, és nem is tehet.”

Az önkormányzat által benyújtott pályázatot teljes egészében a lakosok és a civil szervezetek sem ismerhették meg, és nem elérhető az önkormányzat honlapján sem, csak néhány hozzá kapcsolódó előterjesztés. Ugyanakkor a pályázat kiírása számos pontban kitér arra, hogy a projektben érintettek lakhatását biztosítani kell.

A civilek tudomása szerint az önkormányzat nem tett jogi lépéseket a kilakoltatások érdekében, bár a családok többsége esetében ez nem is lehetséges, ugyanis a veszélyhelyzeti szabályok miatt a lakóknak egyoldalú jognyilatkozattal lehetőségük volt a bérleti szerződéseik meghosszabbítására. Lakáskiürítésre pedig egyébként se kerülhetett volna sor az egymást érő – téli és veszélyhelyzeti – kilakoltatási moratóriumok miatt.

„Olyan értelemben romlott a helyzet, hogy a szegregátum lakói több mint fél éve nem tudják, hogy mikor kell elmenniük, hogy lesz-e hova menniük az általuk évtizedek óta lakott lakásokból. Szó szerint azért vannak rémálmaik, mert nem tudják, hogy nem válnak-e néhány hét múlva hajléktalanná. Ez pedig egyre jobban megviseli a családokat”

– világosított fel minket Misetics Bálint.

Az AVM aktivistája szerint történt előrelépés is az ügyben. Egy korábbi testületi ülésen a polgármester nyilatkozata szerint 40 millió forintot elkülönítettek az önkormányzat költségvetéséből arra, hogy ingatlanokat vásároljanak Hajdúhadházon, melyekből szociális lakásokat alakítanak ki.

Azonban nem lett feltöltve az önkormányzat honlapjára a nyilvánosság számára ez az előterjesztés, csak a jegyzőkönyv, amiben nagyon kevés konkrétum van. Az pedig, hogy ez az előterjesztés nem elérhető a nyilvánosság számára, a TASZ szerint az információs törvény egyértelmű megsértése.

„Mostanra az önkormányzat belátta, hogy ha fel akarja használni ezt a 150 plusz 500 millió forintot, akkor tarthatatlan az a korábbi álláspontjuk, hogy ezek a családok menjenek isten hírével, ahova akarnak-tudnak. Ez az egész lehetne egy nyertes-nyertes helyzet is: a település EU-s forrásokhoz jut, és az Irinyi utcaiak lakhatási és életkörülményei is javulhatnak. Ezzel szemben kialakult egy vesztes-vesztes szituáció, amiben az önkormányzat nem akarja biztosítani a lakhatását ezeknek a családoknak, és így nem is tudnak hozzáférni az általuk megpályázott forrásokhoz” – részletezte a helyzetet a Mércének Misetics.

A bérlakások vásárlásával az önkormányzat talán megpróbál kijutni ebből a patthelyzetből, amelyet saját maga hozott létre. Azt sem tudni, hogy ez a 40 millió forint az önkormányzat saját költségvetéséből lett elkülönítve vagy a megnyert EU-s pénzből.

Ezzel a bejelentéssel kapcsolatban november közepe óta kétszer is írtunk Csáfordi Dénesnek, majd a település jegyzőjének, Dr. Kiss Katalinnak is. Sajnos egyikük sem válaszolt megkeresésünkre.

Az önkormányzat a hivatalos platformokon nem kommunikál

A pályázat megnyerése előtt sem lehetett barátinak nevezni a település vezetősége és az Irinyi utca lakóinak viszonyát, viszont mióta EU-s forrásokhoz jutott az önkormányzat, a kapcsolat egyenesen ellenségessé vált a hivatali dolgozók és a Irinyi utcai önkormányzati bérlakások lakói között, állították a Mércének a civilek.

Az önkormányzat vonatkozó döntései nem érhetőek el sem a nyilvánosság, sem pedig a kiszolgáltatott helyzetben lévő családok számára. Az aktivisták elmondása szerint velük sem nagyon kommunikál a városvezetés. A nyár folyamán az AVM kétszer tudott tárgyalni az önkormányzat jegyzőjével és az aljegyzővel. A második egyeztetés után azonban hiába kereste többször is a szervezet a jegyzőket, nem kaptak választ.

Az AVM leginkább Budapesten (és Pécsett) dolgozik kilakoltatás által fenyegetett családokkal, az elhúzódó hajdúhadházi ügyben ezért olyan helyi szövetségesekre volt szükségük, akik közelebb vannak a településhez, és gyorsabban, gyakrabban meg tudják oldani a helyszíni jelenlétet. E célból csatlakozott be az Irinyi utcaiak jogaiért való küzdelembe a debreceni AKE, az egyesület feladatait így foglalta össze Molnár Ágnes alelnök:

„Eleinte olyan esetekben vártuk az Irinyi utcai lakosok megkeresését, amelyek megítélésük szerint azonnali megoldást, helyszíni jelenlétet igényeltek. Ezek elsősorban valamilyen hivatalos ügyhöz kapcsolódtak, például egy a gyerekek ügyében tartott esetkonferenciához vagy egy az önkormányzattól kapott felszólításhoz vagy határozathoz. A kezdeti néhány telefon óta, mára már szinte mindennapos kapcsolatban vagyunk az ottani családok jelentős részével.”

Az első konkrét ügy, amiben az AKE is közreműködött, egy gyermekvédelmi eljárás volt, amely során az érintett családot kísérték és segítették, elkerülve ezzel a gyermekek kiemelését is.

„Az AKE munkatársai és önkéntesei azt tapasztalják, hogy több család tart attól, hogy jogsértő módon – tehát a szegénységük illetve a lakhatási problémáik miatt – elveszik tőlük a gyerekeket, ami nagyon megviseli őket”, fogalmazott Molnár Ágnes.

A gyermekvédelem olyan dolgokra szólította fel a családokat, mint például új kályha vásárlása, konyha átalakítása, gyerekek bejelentése vagy az édesanya pszichológushoz küldése. Az AKE ezeknek az elvárásoknak a teljesítésében is igyekszik segíteni a rászorulókat.

A civil szervezetek szerint ezek az elvárások részben jogosak, az önkormányzat vagy a családsegítő szolgálat viszont többnyire nem nyújt elégséges segítséget a családoknak az ezeknek való megfelelésben. Ráadásul mindez sajnos összemosódik azzal az önkormányzati törekvéssel, hogy kiürítse a lakásokat, és „megszabaduljon” az azokban élő, gyakran sokgyermekes családoktól.

Molnár Ágnes azt is hozzátette, hogy az önkormányzat gyakorlatára általában nem jellemző az írásbeli kommunikáció, a legfontosabb ügyekben négyszemközti vagy kifejezetten informális beszélgetésekben tájékoztatják vagy tájékoztatják félre őket, illetve az önkormányzat különböző (valójában illetéktelen) munkatársaival üzengetnek nekik.

Misetics Bálint szerint

„ez a teljesen informális működésmód egyszerűen vállalhatatlan. Különböző önkormányzati dolgozók odamennek, és magyaráznak a családoknak, vagy a hivatalban már a portás elküldi őket, vagy az irodában nem veszik be a kérelmüket, csak szintén szóban magyaráznak nekik valamit, amiről nemegyszer egyértelműen kiderült, hogy nyilvánvalóan valótlanság. A hivatal munkatársai például megpróbálták lebeszélni a családokat arról, hogy befizessék a lakbérüket (mondván, úgyis el kell költözniük, inkább tegyék félre a költözésre), majd a nyilvánosság előtt a lakbér-hátralékukkal támadták őket. De a szegregátum lakói gyakran elhiszik ezeket a hazugságokat, mert egy hatalmi pozícióban lévő ember mondja nekik”.

Az önkormányzat eljárása súlyosbítja a családok fűtési krízisét

A tél és a beköszöntő hideg miatt az önkormányzat egyes módszerei kifejezetten kockázatosak. Az egyik család lakásában például a kémény életveszélyes állapotú, melynek kijavítása, jelen esetben elbontása, és egy új kémény építése a tulajdonos, tehát az önkormányzat feladata lenne. Ez azonban a mai napig nem történt meg.

A civilek azt állítják, hogy számtalan alkalommal hívták telefonon, és írtak levelet az illetékeseknek, eredménytelenül. Az eset jelenleg ott tart, hogy szóban – ahogy azt már megszokhatták – kapott a család ígéretet a kémény javítására, viszont konkrét lépések még nem történtek.

Ideiglenes megoldásként kapott a család két elektromos fűtőtestet, ami igazából nem oldja meg a problémát a magas fogyasztásuk miatt. A civilek elmondása szerint ezeket a fűtőtesteket vissza is fogja adni a család az önkormányzatnak.

Többeket érint súlyosan, hogy az Irinyi utca lakói azt az információt kapták a civilek szerint az önkormányzattól, hogy akik felvették a 85 ezer forintos egyszeri rendkívüli települési támogatást, azok nem jogosultak a fűtési támogatásra. Ez a kijelentés ugyan nem felelt meg a valóságnak, a szegregátum lakói közül mégis többen elhitték, és ezért nem adták le a fűtési támogatás igénylésüket.

„Ha valaki egy fűtési támogatásra nem jogosult, vagy van valamilyen kizáró ok, arról az önkormányzat hoz egy határozatot, amiben elutasítja a kérvényt, illetve megindokolja, hogy az a valaki miért nem jogosult a támogatásra. A szociális törvény, a közigazgatási eljárási törvény és a pénzbeli ellátásokról szóló helyi önkormányzati rendelet ezeket a kérdéseket egyértelműen tisztázza – ami ezzel szemben a gyakorlatban történik az egy jogilag értelmezhetetlen, feudalisztikus működésmód” – jegyezte meg beszámolójában az eset kapcsán Misetics.

A rendkívüli települési támogatás igénybevétele valóban nem kizáró ok a fűtési támogatásra való jogosultsággal kapcsolatban, a „lakókörnyezet rendezetlensége” viszont tényleg az lehet a helyi rendelet szerint, ami szintén lehetőséget ad az önkényes jogalkalmazásra. Nem véletlen, teszi hozzá az aktivista, hogy a közfoglalkoztatásban való részvételnek és a pénzbeli ellátásokra való jogosultságnak a „lakókörnyezet rendezettségéhez” kötését korábban az Alkotmánybíróság alapvető jogot sértő szabályozásnak minősítette.

A civilek segítségével a két érintett család rendezte is lakókörnyezetét, azonban mégsem kaptak támogatást, mert egy közeli ház rendezetlen udvarát – ami nem az igénylőkhöz tartozott – is belevonták az illetékesek az ellenőrzésbe. Ez az eset jól mutatja azt is, hogy mennyire zsúfolt és kritikus a jelenlegi élethelyzetük ezeknek az embereknek.

„Az önkormányzatok a mi tapasztalataink szerint egyébként is sokszor a saját gondatlanságuk miatt büntetik a kilakoltatás által fenyegetett embereket. A hajdúhadházi eset ennél súlyosabb: az önkormányzat tisztviselőinek a fejében mintha élne egy kasztrendszer, miszerint megvan, hogy hova való a telepi cigány, és hogy kinek kell laknia a szép, felújított házakban. Ahol nagyon sok, súlyos szegénységben élő ember él együtt, összezsúfolva egy helyen, ott általában különböző társadalmi problémák is megjelennek, nem ez a kérdés, hanem az, hogy az önkormányzati és állami intézményrendszer segítséget nyújt-e a családoknak ezeknek a problémáknak a kezelésében, vagy pedig bünteti őket ezért” – jegyezte meg az eset kapcsán Misetics Bálint.

Miért nem érdemesek a cigány családok az uniós forrásokra?

Az EU-s pályázat célja tehát az lett volna, hogy segítse a Hajdúhadházon élő cigányságot is, a település vezetői azonban mintha más véleményen lennének. Úgy tűnik, az önkormányzat a cigányság helyzetét arra használta, hogy forrásokhoz juthasson, viszont jelenleg mindent megtesz azért, hogy az ő segítésükre kapott százmilliókat ne erre a célra kelljen elkölteni.

A civilek szerint ez azonban a pályázati kiírásban foglaltak miatt lehetetlen, így kénytelen lesz az önkormányzat lakhatást biztosítani az Irinyi utcaiaknak, ha fel akarják használni a forrásokat, és véghez akarják vinni jövőbeli településfejlesztési terveiket.

A hajdúhadházi eset jól demonstrálja a marginalizált cigányság jelenlegi helyzetét Magyarországon: ha kell bűnbakként, zavaró tényezőként vagy „kvótaként”, de szinte sosem egyenrangú állampolgárként, azaz emberként kezeli őket a hatalom.