Pont került arra a négy éve húzódó bírósági ügyre, amelyet 6 budapesti édesanya indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ellen.  Ahogy az érintetteket  képviselő Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is írja a közleményében, az édesanyák azért fordultak a bírósághoz, mert az állami szervek nem biztosítottak megfelelő lakhatást a súlyos fogyatékossággal élő felnőtt gyermekeik számára, így az érintett szülőknek maguk kellett gondoskodniuk az ellátásukról és a gondozásukról.

A Fővárosi Törvényszék azonban most kimondta, hogy ez a gyakorlat súlyosan sérti az édesanyák és gyermekeik emberi méltósághoz, egyenlő bánásmódhoz és magánélethez fűződő személyiségi jogait és számukra azonnal létre kell hozni támogatott lakhatási férőhelyeket, továbbá 5 millió forint nemvagyoni kártérítés illeti meg az érintetteket.

A Törvényszék azért is döntött a károsultak javára, mert az ENSZ  2007-ben ratifikált Fogyatékosügyi Egyezményének megfelelően az állami szervek kötelesek lennének megfelelő lakhatást biztosítani a fogyatékossággal élő felnőtt emberek számára, ahol  az önálló életükhöz kapnak segítséget. Ezzel szemben az állam szervek csak a fővárostól 200 kilométerre található, halmozott fogyatékossággal élők számára fenntartott intézményeket ajánlották fel ezeknek a családoknak.

Azonban ezekben az állami  intézményekben a személyzet leterheltsége okán nem tudja megadni a fogyatékossággal élők számára elengedhetetlen személyes figyelmet, ráadásul a nagy távolság a rendszeres személyes kapcsolattartást is megnehezíti, ez pedig különösen nagy lelki terhet ró azokra a szülőkre és gyermekekre, akik  gyakran évtizedeken át minden percet együtt töltöttek.

Az ENSZ egyezményével összhangban lévő hazai jogszabályok éppen ezért a támogatott lakhatásnak is hívott rendszer fenntartására kötelezi a magyar államot, amely lehetővé teszi a fogyatékossággal élők számára, hogy a szüleiktől való lassú, de folyamatos leválás során tanulnak meg önállóan élni a lehetőségeikhez képest. A hatóságok azonban rendre azzal hárítják el a Budapesten élő érintettek kérelmeit, hogy a fővárosban jelenleg még nem áll rendelkezésre a támogatott lakhatáshoz szükséges infrastruktúra. Így azok a gyakran idős szülők, akik nem akarják kitenni a fogyatékossággal élő gyermekeiket a lakhelyüktől távol eső intézmények jelentette hirtelen elválás traumájának–kénytelenek az otthoni gondozást választani. Ehhez azonban –ahogy arról már mi is számos alkalommal beszámoltunk– az állam nem biztosít megfelelő anyagi támogatást. A tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékossággal élő gyermeküket otthon ápolók részére folyósított ellátás (GYOD) összege Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter szeptemberi bejelentése alapján jövőre elérheti a minimálbér szintjét, vagyis a 200 ezer forintot.

Azonban ez az  összeg továbbra sincs köszönőviszonyban azzal a komoly anyagi, fizikai és érzelmi teherrel amelyet az otthonápolás ró a hozzátartozókra.

Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője és az említett hat édesanyát a perben képviselő ügyvéd,  dr. Pető Márk egyaránt örömüket fejezték ki az ítélettel kapcsolatban és bíznak abban, hogy a Fővárosi Törvényszék döntése precedensértékű lehet a hasonló ügyekben. Azonban ahogy az a fentiekből is látszik, valódi változást csak rendszerszintű, a szociális védőhálót jelentősen megerősítő kormányzati intézkedések hozhatnának a fogyatékossággal élők és hozzátartozóik helyzetében.