A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola nevelési, oktatási és felsőoktatási feladatai ellátásának elősegítése okán ingyenesen jutna két gárdonyi, Velencei-tó mentén fekvő ingatlanhoz Semjén Zsolt kedd éjjel 11 óra után benyújtott salátatörvény-javaslata alapján. A törvényjavaslatban nem különösebben feltűnő helyen szereplő döntést Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd parlamenti képviselője szúrta ki.

A törvényjavaslat szövege szerint a kitűnő helyen fekvő ingatlanok tehát egy olyan alapítványi népfőiskola kezébe kerülnének, amelynek védnökei között megtalálható L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő, Lezsák Sándor fideszes országgyűlési képviselő, és még Tessely Zoltán fideszes országgyűlési képviselő is.

A képviselő emlékeztetett arra is, hogy hasonló címszó alatt kapta meg korábban a Varga Mihály kezébe adott Óbudai Egyetem is a budapesti Római-part legnívósabb telkeit. Az üggyel kapcsolatban Kocsis-Cake az EMMI-hez fordul.

A kormánypárti kétharmad április végén szavazta meg a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról („kekva”) címet viselő törvényt, valamint zöld utat kapott a parlamenttől 11, eddig állami egyetem alapítványi fenntartásba terelése és több más vagyonkezelő alapítvány létrehozása, illetve az ezeknek történő vagyonjuttatás.

A „kekva”-törvény lehetővé teszi, hogy a hatálya alatt létrehozott alapítványokba több mint 1000 milliárd forintnyi közvagyont, MOL- és Richter-részvényeket, és 1750 (ezerhétszázötven) ingatlant adjanak át.

Az alapítványok működésére vonatkozó szabályok többsége csak kétharmaddal lesz módosítható. A kuratóriumok ezenkívül megkapják az alapítói jogokat, és e rendelkezés visszavonhatóságát a törvény megtiltja. A vagyonkezelő közalapítványok pedig legalább 600 millió forintos vagyont kapnak indításként.

Az kormányközeli alapítványok einstandjai mellett az elmúlt évek szomorú tendenciája, hogy a magyarországi nagy tavak körül egyre-másra értékesítik az önkormányzatok a partmenti területeket, hogy az addig a közérdeket szolgáló partszakaszok, szabadstrandok a továbbiakban maréknyi vagyonos ember privát terei lehessenek.

A vízparti területek hozzáférhetőségét a társadalom valamennyi tagja számára biztosítani kellene, ingyen és bérmentve; nem szabadna, hogy az ember anyagi lehetőségeitől függjön, hogy megmártózhat-e egy nyíltvízi strandon, például a Velencei-tónál. Persze ehhez az is kellene, hogy mindenkinek legyen lehetősége legalább eljutni a vízpartokig.