A kormánypropaganda már évek óta próbál idegengyűlöletet gerjeszteni a magyar lakosság körében a menekültekkel szemben, ám ha a hatalom politikai vagy gazdasági hasznot lát a bevándorlásban, már rögtön megváltozik a hozzáállás külföldről érkezőkkel szemben.

Tudjuk, hogy miközben a Fidesz óriásplakátokon hirdeti a bevándorlás-ellenességet, bevezette a letelepedési kötvényeket, melyek révén bárki uniós tartózkodási iratokat vásárolhatott, így többek között akár közel-keleti bűnözők is bejuthattak az országba nagyobb összegű befektetésért cserébe. Ugyanígy hiába kap kiemelt szerepet a nemzeti nagytőke építése a kormány kommunikációjában (melyek nagyrészt csak Mészáros Lőrinc és az érdekeltségébe tartozó cégek pénzzel való kitömésének gyakorlatát jelölik), a kínai pártállam, valamint a koreai vagy a német multik befolyása egyre csak nőtt az elmúlt években. Gondoljunk csak a gödi Samsung gyár különleges gazdasági övezetté nyilvánítására, a rabszolgatörvény bevezetésére, vagy a Fudan Egyetem terveinek megszavazására.

A propagandagépezet egy újabb ellentmondásos üzenete jelent meg nemrégiben a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában, amiben egy Magyarországra költözött svéd családdal készítettek interjút. Egy  olvasónk ajánlotta szerkesztőségünk figyelmébe a Hiradó.hu által is átvett hírt, miszerint egy „Svéd család menekült Magyarországra a migránsok miatt”.

Az interjú elején a menekültek növekvő számát bűnözési statisztikákkal hozzák összefüggésbe, később pedig anyát és fiát kérdezik, miért hagyták el Svédországot. A család állítása szerint a gyermekei biztonsága érdekében költözött Magyarországra, ahol már „nyugodtan sétálhatnak éjszaka Budapest utcáin”.

A hanyatló nyugat kormány által létrehozott narratívájába szépen illeszkedik a történet. Adott egy jóléti állam, ahol a befogadó menekültpolitika „teljes kudarcot vallott”, így a felső-középosztálybeli ügyvéd család kénytelen Magyarországra költözni, ahol már határkerítéssel védik hazánkat a bevándorlókkal szemben. A tanulság tehát, hogy a magyar reformok működnek, a nyugati országok pedig pórul járnak a menekültbarát intézkedéseikkel.

Úgy látszik azonban, hogy a közmédiát nem zavarja annyira a nyugatról érkező bevándorlás, mint azok az emberek, akik például háborús övezetekből menekülnek. Az interjúban szereplő svéd családnak ugyanis nemhogy nem kellett sem a határon várakoznia, sem pedig a tranzitzónákban raboskodnia ahhoz, hogy beléphessen az országba, de történetükből egyenesen sikersztorit csinál a bevándorlásellenes kormánypropaganda. Nyilván ők nem is menedékkérőkként érkeztek hazánkba, csupán elköltöztek otthonukból, a Kossuth Rádió mégis úgy keretezte a hírt, mint a migránsok elől menekülő svéd család, akik Magyarországon találtak oltalmat. Ebből pedig világosan látszik a kormány ellentmondásos üzenete:

Azok az emberek, akik saját országukból azért menekülnek el, mert életük valamilyen okból veszélyben van, migránsnak vagy illegális határátlépőnek minősülnek, ám azok, akik a menekültek miatt jönnek Magyarországra, empátiát élveznek a hatalom részéről. Egyszerűbben fogalmazva: a kormány szerint aki nyugatról jön, menekült, aki keletről, az migráns.

A földrajzi irányok mellett azonban ott vannak a vallási, származásbeli és osztályhelyzetből adódó különbségek is. A svéd, felső-középosztálybeli, ügyvéd családdal az idegengyűlölő kormánypropaganda jobban szimpatizál, mint például a muszlim vallású, más etnikumból származó kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültekkel.

Ne legyenek kétségeink, ez a fajta szolidaritás pusztán politikai indíttatású. A történet példaértékűen mutatja be, hogy a hatalom kénye-kedve szerint választja ketté, hogy ki lesz éppen menekült vagy migráns, civil vagy sorosista, jobb vagy baloldali, barát vagy ellenség.