A Rosa Parks Alapítványon belül működő, 2013-ban alakult Láthatatlan Tanoda célja, hogy felzárkóztassa és az iskolakezdésre felkészítse a VIII. kerület hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekeit. A Tanoda és az alapítvány működéséről, céljaikról Dóra Dalmával, a Láthatatlan Tanoda szakmai vezetőjével beszélgettünk.

A Tanoda célja, hogy hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyermekeket készítsen fel az iskolára. Miért van erre szükség?

Mi hiszünk az oktatási esélyegyenlőségben, és abban, hogy a szabad iskolaválasztás nem csak egy kiváltságos csoport, hanem minden állampolgár joga. Hazánkban a gyerekek iskolai teljesítményét sokkal jobban befolyásolja családi háttér, mint más ország közoktatási rendszerében. Sajnos a jelenlegi oktatási rendszerünk hatékony hátránykompenzálásra alkalmatlan, és rendkívül szelektív, ezért ezt a funkciót a Láthatatlan Tanoda igyekszik ellátni  a VIII. kerületben.

Hány gyerekkel foglalkoztok jelenleg, és meddig, milyen programokban vesznek részt ezek a gyerekek?

Jelenleg 37 családdal és 67 gyermekkel dolgozunk együtt. Intenzív, heti rendszerességű mentorálásban 34 gyermek részesül. A résztvevők számára rendszeres képességfejlesztő és hátránykompenzáló szolgáltatást nyújtunk. Ezen felül önkénteseket is toborzunk, akik hétről-hétre foglalkoznak a gyerekekkel, fejlesztéseket, havi rendszerességű szabadidős programokat és közösségi programokat tartanak. Programunk alapeleme az is, hogy segítsük a szülőket a gyermek számára legmegfelelőbb oktatási intézmény kiválasztásában és a beiratkozás folyamatában.

A középiskola előtt állóknak felvételi előkészítő foglalkozásokat és pályaorientációs alkalmakat is szoktunk tartani, hogy a gyerekek minél tudatosabban dönthessenek a továbbtanulásukról. A rendszeres, egyénre szabott korrepetálás is része a munkáknak, így folyamatosan követjük a gyerekek iskolai pályafutását, és azonnal reagálunk, ha problémát észlelünk.

Jelenleg azon dolgozunk, hogy plusz helyiségeket tudjunk bérelni, hogy minél több gyermeket be tudjunk vonni a jövőben. Évente nagyjából 10-15 új gyermek csatlakozik a tanodához.

Iskolába kerülés után elválnak útjaitok?

Eredetileg az volt a célunk, hogy az iskola előtti évben támogassuk a szülőket az iskolaválasztásban, majd kövessük a gyerekeket még egy évig, hogy mellettük legyünk a kezdeti időszakban esetlegesen felmerülő akadályoknál.

Közben ez úgy alakult, hogy a Tanoda első évében belépett gyerekek már nyolcadik osztályosok, és csapatunk még mindig szorosan nyomon követi iskolai pályafutásukat. Ugyanezek a gyerekek a tavasszal kialakított középiskolai előkészítő programunkban vesznek majd részt.

Jelenleg az a tervünk, hogy a hozzánk becsatlakozó gyerekeket nyolcadik osztályig elkísérjük, majd utána létrehozzunk egy középiskolai klubot, ami lehetőséget teremtene arra, hogy a középiskola végén önkéntesként csatlakozzanak hozzánk a régi tanodások.

A szülőket hogyan tudjátok, illetve megpróbáljátok bevonni ebbe a tanulási folyamatba?

A programunkba önkéntes alapon csatlakoznak a családok, ezért a csatlakozás előtt és az első családlátogatás után egyértelművé válik számunkra, hogy ténylegesen szeretnének-e hosszú távon részt venni a Tanoda életében. A mi programunk nemcsak a gyerekek fejlesztése, hanem a családokkal végzett szociális munka és a szülői közösség építése is fontos szerepet kap.

Az összes hozzánk járó családdal partneri viszonyban vagyunk, közösen dolgozunk azon, hogy a gyerekek sikeresen megállják a helyüket a közoktatási rendszerben. Abban hiszünk, hogy a jogtudatosítás, az információval és erőforrásokkal történő összekötés az, ami a legnagyobb segítségül szolgál a családok számára.

Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a gyerekek számára? Miben van a legnagyobb szüksége a gyereknek és családoknak a Tanoda segítségére?

Ahogy az elején is mondtam, a közoktatási rendszerünk sajnos alkalmatlan arra, hogy kompenzálja a szociális helyzetből fakadó hátrányokat, így sok hozzánk járó gyermeknek iszonyatosan nagy szüksége van egy olyan közegre, ahol könyvek között, megfelelő, biztonságos és nyugodt térben tud tanulni.

Sajnos sokszor a családok anyagi és lakhatási helyzete miatt nincs lehetőség otthoni nyugodt tanulásra. A lakhatási és anyagi bizonytalanságból fakadó állandó krízishelyzetek a gyerekeket is nagyon megviselik, így az egyik fő célunk az, hogy biztonságos és nyugodt környezetet biztosítsunk a tanuláshoz és a fejlődéshez.

Ahogy arról már szó esett, az oktatás és az oktatási rendszer feladata az lenne, hogy csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy látjátok, mennyire működik ez ma Magyarországon?

Valóban, az oktatási rendszer egyik legfontosabb feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, de jelenleg inkább bebetonozza azokat. A társadalmi mobilitás Magyarországon EU-s viszonylatban sereghajtó, az OECD alapján a magyar oktatási rendszer az egyik legszelektívebb, a rövid alapozó szakaszok és a sok szelekciós pont miatt. Az iskolák oktatási minősége között is óriási különbségek vannak, és a szabad iskolaválasztás jelenlegi rendszere miatt, rendre a magasabb státuszú családok és gyerekeik jutnak jobb minőségű oktatáshoz.

Esélykiegyenlítő elemek sajnos nincsenek beépítve az oktatási rendszerünkbe, ezért is van szükség az olyan tanoda típusú szolgáltatásokra, mint a miénk. Majdnem minden második roma gyerek szegregált iskolába jár, ez az elkülönítés már sok helyen az óvodában elkezdődik, így van ez a VIII. kerületben is, ahol két szegregált általános iskola is van. Ezekről az intézményekről minden eszközzel próbáljuk lebeszélni a hozzánk forduló családokat.

Próbálkoztok-e a „másik oldalon” azzal, hogy csökkenjen az iskolákban a negatív diszkrimináció? Szoktatok például érzékenyítő eseményeket tartani?

Próbálkoztunk, és nagyon szeretnénk, ha hosszú távon még nagyobb hangsúlyt tudnánk fektetni az érzékenyítő foglalkozásokra. Az elmúlt években többször voltunk már gimnáziumokban, egyetemeken érzékenyítő alkalmakat tartani. Jó kapcsolatban vagyunk számos kerületi iskola pedagógusával, de célzott érzékenyítő programokat még nem készítettünk számukra. Törekszünk arra is, hogy minél több kerekasztal-beszélgetésen részt vegyünk, ahol iskolafenntartók, különböző iskolaigazgatók is részt vesznek.

Az Alapítványunk a CEU támogatásának köszönhetően, nyáron kidolgozott egy cégeknek szóló érzékenyítő programot is, amely egy másfél órás online vagy offline alkalom, ahol bemutatjuk a munkatársunk, Kende Ágnes által készített „Miért nehezebb a roma gyerekek élete?” című kisfilmet, és ezzel kapcsolatban beszélgetünk az intézményesült rasszizmusról és az iskolarendszerről. A kerületben pedig az önkormányzattal együttműködésben kezdtünk bele egy óvodafejlesztési programba, amelynek egyik nem titkolt célja az óvodák közötti szegregáció felszámolása.

Az elmúlt években a kormány nem igazán segítette a hozzátok hasonló civil szervezetek és alapítványok működését, és a pandémia is sok plusz nehézséget hozott. Ebből ti mit tapasztaltatok?

Olyan civil szervezetként, ami kritizálja a jelenlegi oktatási rendszert, miközben célcsoportjaként a társadalom egy marginalizált csoportját azonosítja, jelenleg az államtól nem számíthatunk komoly támogatásra.

A pandémia a Láthatatlan Tanodát is megviselte. Az első hullám alatt online próbáltuk támogatni a családokat a távoktatásban. Laptop adományokat gyűjtöttünk az „Ablak a padra” kezdeményezés segítségével, valamint bevezettünk egy rendszert, amin keresztül vásárlási utalványok formájában tudjuk támogatni a családokat. Ebben az időszakban vezettük be az egyéni fejlesztő foglalkozásainkat és pszichológiai szolgáltatásainkat is. A második és harmadik hullám alatt pedig már biztosítottunk bejárást gyerekeknek ahhoz, hogy az irodából tudjanak csatlakozni az online órákhoz.

Milyen szakemberekkel dolgoztok együtt? Milyen az önkéntes „utánpótlás”?

Jelenleg 45 önkéntessel dolgozunk. A Tanoda programon kívül még két másik program is működik, ez a jogi és az együttnevelési programjaink.

A Rosa Parks Alapítványnál tízen dolgozunk, ebből a Tanoda magját hárman alkotjuk, mindhárman szociális munkások vagyunk. Az elmúlt évben nagy örömünkre sikerült felvennünk egy pszichológus munkatársat is a csapatunkba, szeptembertől pedig csatlakozott csapatunkhoz egy gyógypedagógus kolléga is. Dr. Kegye Adél, az Alapítvány vezetője a szervezeten belüli  jogsegélyes eseteket kezeli, már sok tanodás családnak nyújtott segítséget.

Emellett van egy adományszervező munkatársunk, akivel éppen azon dolgozunk, hogy hogyan lehetne stabil alapokra helyezni a Tanoda működését. Ennek egyik lépcsőfoka a most pénteki adományszervező bulink, amivel a rendszeres adományozóink számát szeretnénk megnövelni.

Hogyan született meg a pénteki buli? Hogyan talált egymásra a Láthatatlan Tanoda, az Aviary és a Feed The Mogul?

Azért is szeretjük a Mandák-házban található irodánkat, mert lehetőséget teremt arra, hogy az itt lakó kollégistákkal, bérlőkkel is kapcsolatba kerüljünk. Így ismertük meg Puska Zolit, az Aviary együttes tagját, aki a „szomszédunk” volt. Sokat beszélgettünk vele a tanodás munkáról, és szóba került az októberi adománygyűjtő bulink, amire felajánlotta, hogy szívesen eljönnének fellépni a zenekarral. Az ő révén kerültünk kapcsolatba a Feed the Mogullal is,  akik szintén örömmel vállalták a koncertet, amit itt is nagyon köszönünk nekik, hiszen teljes mértékig önkéntes alapon vállalták a zenélést.

A ma este kezdődő adománygyűjtő sorozatnak az Auróra-koncert lesz az első állomása. Mi a cél a beérkező adományokkal, miben szeretnék fejleszteni a Tanoda működését? Mik a hosszú távú terveitek?

Hosszú távú adományszervezési célunk, hogy ne pályázatok útján, hanem vállalati és magánadományozók révén biztos anyagi támogatáshoz jussunk, és hosszú távra tervezhessünk, ne pedig csak pályázati években, egy-egy évre előre lássuk a működésünket.

Célunk minimalizálni a pályázati megkötéseket, és hosszú távon az alapműködésre, a gyerekeknek nyújtott szolgáltatások fejlesztésére szeretnénk hangsúlyt fektetni. Ha pár éven belül sikerül ez a típusú függetlenedés, akkor bízunk benne, hogy létre tudunk hozni egy olyan programot, ami a korai évektől egészen a középiskola végéig tudná kísérni a gyerekeket.