Négy beazonosítatlan holttestet találtak a belarusz-lengyel határon, köztük három férfi holttestét a lengyel határnál, és egy nő holttestét a lengyel határtól mindössze egy méterre. A menekültek halála azért következett be, mert a – amint arról korábban írtunk –  lengyel és a belarusz oldalon is fegyveres katonák állják el egy csoport menekült útját, akik ezért a „senki földjén” rekedve, étlen-szomjan várják sorsukat.

A lengyel hatóságok nem csak, hogy megtagadták a segítséget a menekültektől, de a 183 falut magába foglaló határ menti biztonsági zónában a lakosságot sem engedték közbelépni. A zónából a lengyel kormány kitiltotta a médiát, a német die Tageszeitung lengyelországi tudósítójának szerint a hírzárlat előtt  helyiek lecsót és pizzát vittek a menekülteknek, amit viszont a lengyel határőrök nem engedtek átadni. Ügyvédek megafonon  próbálták tájékoztatni a menekülteket, hogy jogosultak a menedékkérelemre, de a határőrök katonai járműveik járatásával nyomták el az ügyvédek hangját.

Több lengyel hírlap hevesen ellenzi a hírzárlatot. Az újságírók szerint azzal, hogy a migrációs válsághelyzet ürügyén a kormány alapvető jogokat függesztett fel, köztük a média tájékoztatáshoz való jogát, Lengyelország nem vált sokkal különbbé a menekülteket bosszúból Európára szabadító, diktatórikus Belarusztól.

„A lengyel állam 1989 után először tiltotta meg a médiának, hogy tájékoztasson egy Lengyelországban zajló fontos válságról. A nem-demokratikus szomszéddal való konfliktus ügyében Lengyelország pontosan ugyanazt teszi, mint az a bizonyos szomszéd. Ily módon a demokrácia nem harcol a totalitarizmus ellen, hanem egyre inkább hasonlít rá.” – írja a hírzárlatról Bartosz Węglarczyk, az egyik legnépszerűbb lengyel híroldal, az Onet főszerkesztője. 

A lengyel miniszterelnök, Matusz Morawiecki legutóbb azt közölte, hogy még nyolc súlyos egészségügyi állapotba került menekültről tudnak, akik közül hetet már kórházba szállítottak és tizenöt kiskorú menekültet is kimentettek, akiknek a felét koronavírusban ápolják kórházban. A strasbourgi Emberi Jogok Bírósága augusztusban Lengyelországot és a menekültválságban szintén érintett Litvániát is a menekültek megsegítésére kötelezte. A bírósági határozat szeptember 15-ig volt érvényben.

Hogy jutottunk idáig?

Idén májusban Alekszandr Lukasenka belarusz diktátor rezsimje eltérített egy Litvániába tartó Ryanair-gépet, hogy őrizetbe vehessék a gépen tartózkodó ellenzéki bloggert, Raman Prataszevicset. Az ügy nemzetközi felháborodást váltott ki és válaszul az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdasági szankciókkal sújtotta Belaruszt. Lukasenka ekkor bosszút esküdött, nyilvánosan bejelentette, hogy „migránsokkal és drogokkal” fogja elárasztani Európát és június 28-án már ki is lépett az Unióval kötött határvédelmi egyezményből. Ekkor kezdődött a belarusz-lengyel határon rekedt menekültek kálváriája.

A nyár folyamán Lukasenka megnyitotta Belarusz nyugati határait a Közel-Keletről menekülők előtt. A belarusz katonák akár 2500 dolláros összeget is elérő díj ellenében azt ígérték a menekülteknek, hogy Németországba szállítják őket, de a lengyel, lett és litván határon otthagyták őket és fegyvert fogtak rájuk, hogy ne tudjanak visszatérni. A másik oldalon 3 méter magas szögesdrót kerítéssel és úgyszintén katonákkal fogadják őket.

Az érintett országok közül nem véletlenül Lengyelországban súlyosbodott leginkább a helyzet. A magyarral ideológiailag rokon lengyel kormány nem csak a médiát, de a civil szervezeteket is kitiltotta a határ menti zónából és az Európai Unió határvédelmi szervétől, a Frontextől nem fogad el segítséget. A lengyel-belorusz ügy sokadik példája annak, hogy Európa elvesztette külpolitikai mozgásterét, mert a menekültellenességét fontosabbnak tartja annál, minthogy ne zsarolhassák diktátorok. (Lásd még, EU-s megállapodás Törökországgal, Szudánnal, Líbiával, Marokkóval stb.)