Márki-Zay Péter újra demonstrálta azt az egyébként valóban figyelemre méltó kommunikációs készségét, hogy képes egy, a Jobbiktól és a Fidesztől fundamentálisan elhatárolódó közönség színe előtt következetesen jobboldali szólamokat előadni anélkül, hogy a döbbent csenden túl bármiféle látványos felháborodás kísérné a mondatait. Erre múlt pénteken, a roma értelmiségiek által életre hívott 1 Magyarország Kezdeményezés vitáján is alkalma nyílt, ahol Fekete-Győr András után második ellenzéki miniszterelnök-jelöltként faggatták többek között a magyarországi cigányságnak tett politikai ajánlatáról. 

Akadt persze, aki Márki-Zay mondatait hallgatva néha kényelmetlenül mocorgott a székén, vagy néha akár fel is szisszent a K11 kulturális központban az egyébként kissé foghíjas széksorok előtt – ezzel kapcsolatban maga a miniszterelnök-jelölt is sajnálatát fejezte ki – megrendezett eseményen. Ilyen felszisszenések kísérték például a hódmezővásárhelyi polgármester olyan kijelentéseit, mint amikor egy gyors közvélemény-kutatással felmérte, hogy neki van a legtöbb gyermeke a teremben, majd a közismert sztereotípiát kifordítva azzal tréfálkozott, hogy ezek szerint ő itt a leginkább a cigány. Gyorsan hozzátette aztán, hogy ez szerinte is egy hamis előítélet.

De kényelmetlen sóhajtozás kísérte azokat a mondatait is, amikor arról értekezett, hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni harc égisze alatt „nem lenne ördögtől való” önbevalláson alapuló nyilvántartást vezetni például az iskolákban vagy a munkahelyeken arról, hogy ki cigány és nem cigány – ezt a felvetését azóta több újság is idézte.

Az ilyen, egyébként láthatóan tudatosan és határozottan célzott, némi feszültséget eredményező mondatok mellett Márki-Zay bőségesen betárazott olyan panelekből is, amelyekkel – akár csak ideiglenesen is, de – el tudta nyerni a maroknyi közönség szimpátiáját is. Akár azzal, hogy a 2020. májusi, Deák téri késelés ürügyén tartott cigányellenes demonstráció idején csak jómaga és Karácsony Gergely szólaltak fel a rasszista tüntetők ellen. Akár azzal, hogy a többi ellenzéki politikust feddte meg, akik számító módon ódzkodnak a Jobbik kirekesztő politikájától való elhatárolódástól, mert az adott esetben népszerűtlennek számíthat a szavazóik körében.

Márki-Zay azzal is példálózott, hogy szerinte nincs olyan önkormányzat az országban, amely a hódmezővásárhelyinél többet tett volna a cigányok – ahogy ő fogalmazott – felzárkóztatásáért. Az is érezhető volt, hogy a teremben ülők közül sokakat meggyőzött az áfacsökkentés hiábavalóságának magyarázatával és a családi adókedvezmény támogatásának indoklásával is.

Bogdán, Bogdán és Bogdán

A beszélgetés egyik visszatérő motívuma volt, hogy bármilyen konkrét téma került is szóba, Márki-Zay lépten nyomon Bogdán László, a tavaly elhunyt, korábban országos hírnévre szert tett cserdi cigány polgármester politikájával példálózott, amely a Mérce hasábjain is többször kapott már kritikát azért, mert valójában sokkal inkább a többségi társadalom igényeire reflektáló, mint valóban a cserdi romák érdekeit szolgáló módszerek összessége volt.

Ahogyan Rácz Béla, a vitában az 1 Magyarországot képviselő közösségszervező is megjegyezte, a Bogdán által vitt projektek – például a nagy port kavart „köcsögmentesítés” – sok esetben a nem romák elvárásait tükrözték: azt, hogy valaki vegye kezébe a romák ügyét, „fegyelmezze meg őket, állítsa be őket a sorba”.

Amikor a cigányságnak tett politikai ajánlatáról kérdezték,

Márki-Zay nem tudott – és láthatóan nem is akart egy percre sem – kitörni ebből a paternalista fogalomkörből, ragaszkodott ahhoz, hogy kell valaki, aki segíti a mélyszegénységben élő embereket, valaki, aki garanciát vállal értük, aki gondoskodik róluk, és „felemeli” őket, aki példaképeket állít eléjük; aki „önmagával szemben elvárásokat megfogalmazó életre szoktatja őket”.

A politikus a beszélgetés során leszögezte, hogy bár tudja, hogy „Budapesten botránykő nagyon sok ember szemében Bogdán László”, szerinte „mindegy, milyen eszközzel”, de el kell érni azt, amit ő, vagyis, hogy Cserdiben a bűnözés „megszűnt”.

Hódmezővásárhely polgármestere ugyanakkor nem árult zsákbamacskát: rögtön a vita elején rögzítette, hogy ahogyan Bogdán is jobboldali ember volt, úgy ő maga is az, ami a vita kontextusában azt jelentette, hogy  „nem pénzt kell adni a romáknak, hanem megbecsülést; nem segélyt, hanem munkát”.

Sztereotípiákkal a kultúra megváltoztatásáért?

Ez a jobboldali üzenet azonban a beszélgetés jó néhány pontján elkezdett kissé dadogni. Na nem szó szerint – Márki-Zay kitűnő szónokként küzdötte végig a teljes másfél órát -, sokkal inkább tartalmilag. A jelölt legfőbb, általános üzenete ugyanis az volt, hogy elsősorban a többségi társadalom kultúráját kell megváltoztatni, az előítéleteket meg kell szüntetni, és szerinte ez lesz a következő kormány legfontosabb feladata is.

Mégis az volt az ember érzése, hogy éppen azokat a sztereotípiákat, amelyekben a Márki-Zay által említett előítéletek a közbeszédben manifesztálódnak, maga a miniszterelnök-jelölt hozta szóba újra és újra, többnyire kéretlenül és indokolatlanul, a beszélgetőtársak számára sokszor kényelmetlenül. Számos alkalommal, amikor valamilyen konkrét témában elkezdte fejtegetni álláspontját, előkerült a kalapból egy történet a jóságos féllábú cigányasszonyról, aki egyetemista korában egyedüliként kínálta meg étellel a sürgősségin, vagy egy másik arról, hogy a gasztronómián keresztül lehet összebékíteni a cigányokat a jobbikosokkal.

Ezek közt az  anekdoták közt is volt egy, amely lényegében sűrítve összefoglalja az egész beszélgetést. Eszerint 2010-ben, amikor a jobbikosok megpróbálták meggyőzni az ő színeikben való politizálásról, Márki-Zay elmondása szerint azért nem lépett be a szélsőjobboldali pártba, mert ő „szereti a cigányokat”. Mire amazok ellenérvként azt hozták fel, hogy „a cigányok 90 százaléka a bűnöző”. Ezt Márki-Zay állítólag azzal a felkiáltással szerelte le, hogy: „Tudod mit, legyen inkább 99 százalék! A maradék 1 százalékkal sem teheted meg, hogy a bőrszíne miatt diszkriminálod”.

Azt, hogy egy ilyen ellentmondást véletlenül sem azzal oldott fel a miniszterelnök-jelölt, hogy egyébként nincs olyan, hogy „cigánybűnözés”, Balogh Adrienn moderátor is szóvá tette, ahogyan azt is, hogy egy adott ponton az került szóba, hogy Márki-Zay szerint a szerencsejátéktól és az alkoholizmustól kell megvédeni a cigány gyerekeket.

De vitapartnerei akkor is „rászóltak” Márki-Zayra, amikor ő a Kanadában magyar „gyüttmentként” töltött időszakát párhuzamba állította azzal, hogy a cigányok milyen megkülönböztetést szenvednek el nap mint nap.

A miniszterelnök-jelölt egyébként azzal érvelt a vita során az ilyen sztereotípiák használata mellett, hogy azok kifordításával, szándékolt elnagyolásával lehet hatni a rasszista gondolkodásra, mondván, „ez a fideszes szavazóknál működik”. Ezt a nézetét vitapartnerei finoman szólva is szkepszissel fogadták.

A valódi problémák

Feltűnő volt a beszélgetés alatt, hogy bár a vita moderátora és Márki-Zay vitapartnerei

legalább három alkalommal tették fel három különböző formában azt kérdést, hogy milyen konkrét intézkedésekkel győzné meg arról a romákat, hogy szavazzanak rá, mivel tenné jobbá az életüket, Bogdán László munkásságáról összességében többet hallottunk, mint arról, hogy Márki-Zay mit tenne kormányon a cigányságért.

Balogh Adrienn ezzel kapcsolatban meg is jegyezte, hogy a cigány emberek az 1Magyarország által elvégzett kutatások szerint nem a korábban felmerült alkoholizmus vagy szerencsejáték problémáját emelték ki a fő mindennapi gondjaik között, hanem például azt, hogy hiányos az infrastruktúra, nincsen közvilágítás, nem megy be a mentő egy adott településre, nincsen aszfaltozott út, nincsen gyermekorvos, nincsen háziorvos, nincs gyógyszertár, nincsen megfelelő buszközlekedés ahhoz, hogy munkába tudjanak menni, a közmunkaprogramon belül pedig rengeteget dolgoznak iszonyatosan kevés pénzért.

Márki-Zay ezt azzal ütötte el hogy a fentiek nem „cigányproblémák”. Ragaszkodott ahhoz, hogy az előítéletekkel kell elsősorban foglalkozni, a szegénységben élőkön pedig attól függetlenül segíteni kell, hogy cigány vagy nem cigány. Ezzel vitatkozva másik vitapartnere, Szegedi Dezső szociálpolitikus azt emelte ki, hogy a szegénység és az azzal szorosan összefüggő munkahelyi diszkrimináció ügye a romákat az etnikai hovatartozásuk miatt sokkal jobban sújtja.

A „segély helyett munka” és az előítéletek kultúrájának megváltoztatásán túl tehát

leginkább anekdotákat és sokszor félresiklott példabeszédeket hallhattak a nézők, na meg – ahogyan Rácz Béla a beszélgetés egy pontján találóan megjegyezte – sok olyan általánosítást, amelyet „egy átlagmagyar fogalmaz meg, egy felelősen gondolkodó politikusnak viszont ezt meg kellene haladni”.

A beszélgetést a Mérce élőben közvetítette: