Szerda óta hatszáz, nagyrészt bevándorló hátterű hajléktalan vert sátrat a Párizst és térségét magába foglaló Île-de-France régió prefektúrája előtt a francia főváros egyik leggazdagabb városrészének számító XV. kerületben. Az André Citroën parkban összegyűltek így akarták kifejezni abbeli tiltakozásukat, hogy a francia állam nem biztosít megfizethető lakhatási segítséget a hajléktalanoknak, akik körében számos felmérés szerint a bevándorlói háttérrel rendelkezők aránya kiemelten magas.

Ráadásul e tiltakozók között sokan tartoznak a francia közbeszédben gyakran sans-papier-nek hívott bevándorlók közé, akiknek nincs érvényes tartózkodási engedélyük Franciaországban. Vagy azért, mert nem rendelkeztek ilyennel a Franciaországba való belépésükkor, vagy pedig  az időszakos tartózkodást lehetővé tevő dokumentumaik lejárta után nem kapták meg azt a tartós letelepedési engedélyt, amelyet a nem EU-s állampolgároknak kifejezetten nehéz megszerezniük Franciaországban.

Pierre Mathurin, a megmozdulás egyik szervezője elmondta, a letáborozott bevándorlók között vannak elefántcsontpartiak, eritreaiak, guineaiak, marokkóiak, de oroszok és afgánok is. Mathurin kijelentette, addig terveznek maradni, amíg nem születik megoldás a prefektúra előtt táborozók elszállásolására.

3e jour sous les fenêtres de la préfecture de #Paris. Plus de 1000 personnes en détresse, dont une centaine d’enfants, à la rue, attendent toujours une solution d’hébergement. En dépit de leurs devoirs, et pourtant sous leurs yeux, aucun interlocuteur de l’État ne s’est présenté. pic.twitter.com/w3fPjmiPXb

— Utopia 56 (@Utopia_56) September 3, 2021

A tüntetést az a Collectif Réquisitions (Rekvirálási Kollektíva) szervezte, amely már számos hasonló megmozdulást tartott Párizsban annak érdekében, hogy felhívja a francia döntéshozók figyelmét az országba érkező bevándorlók nehéz helyzetére és az őket érintő diszkriminációra. Ezek az akciók gyakran vezetnek konfliktushoz a hivatalos szervekkel, tavaly novemberben nagy botrányt kavart, hogy a rendőrök erőszakosan bontották le a Place de la République-on lévő sátortábort, sok esetben meg sem várva, hogy a bent lévők elhagyják a sátrakat.

A legtöbb bevándorlónak komoly nehézséget okoz a lakhatáshoz jutás. Franciaországban általánosságban elterjedt az a gyakorlat, hogy az albérleti piacon a bérbeadók csak akkor adják bérbe az ingatlanjukat, ha a bérlő  fel tud mutatni egy olyan személyt, aki rendelkezik a kérdéses lakás bérleti díjának többszörösét meghaladó rendszeres keresettel, és hajlandó kezesként eljárni a bérlő nevében, amennyiben az fizetési nehézségekbe ütközik.

Mivel Franciaország sok térségében komoly hiány van a szociális bérlakásokból, egy ilyen kezes hiányában a bérlőknek a legtöbb esetben nincs más választása, mint súlyos pénzeket fizetni ingatlanügynökségeknek, hogy ők vállaljanak értük kezességet, vagy ha ezt nem engedhetik meg maguknak, akkor az illegális lakáspiacon kell próbálkozniuk.

Ez azonban komoly veszélyt rejt magában, kiváltképp a sans-papier-k számára, akiket a lakástulajdonosok könnyedén kihasználhatnak, mivel nem kell attól tartaniuk, hogy a hatóságokhoz fordulnának az őket érő sérelmek miatt.

Az InfoMigrants francia kiadása írta meg Kandé Touré történetét, aki 2001-ben érkezett  Maliból, és másfél évtizeden át dolgozott sans-papier-ként, a munkavállaláshoz a már régóta Franciaországban élő rokonai dokumentumait használva. Eközben a Párizs melletti Montreuil-ben élt egy  ablaktalan hangárban összezsúfolva 270 másik tartózkodási engedéllyel nem rendelkező bevándorlóval, akik egyetlen zuhanyzón osztoztak, sem meleg víz, sem állandó áramellátás nem volt biztosított.

Az ilyen történetek nem számítanak egyedi esetnek Franciaországban, ahol – hiába ez a világ egyik leggazdagabb országa -, komoly problémát jelentenek a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység.