Múlt hét szombaton véget ért a szövetségi kilakoltatási moratórium az Egyesült Államokban, amelyet az amerikai járványügyi hivatal (CDC) 2020 szeptemberében azért léptetett érvénybe, hogy megakadályozza, hogy a koronavírus-járványt követő gazdasági válságban munkanélkülivé váló dolgozók a lakhatásukat is elveszítsék.

Miközben egyes kutatások szerint a moratórium kétmillió ember utcára kerülését akadályozta meg, júniusban az Alabama állami ingatlanügynököket és ingatlanközvetítőket tömörítő szervezet, az Alabama Association of Realtors a szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz fordult a moratórium eltörléséért. A kilenctagú testület 5-4 arányban elutasította ugyan a kilakoltatási tilalom azonnali feloldását, azonban azt is kikötötte, hogy július 31. után csak akkor maradhat életben, ha az amerikai törvényhozás, a Kongresszus döntést hoz erről.

A kijelölt határidőig erre nem került sor, így a moratórium múlt hét szombaton lejárt. A Fehér Ház csütörtökön bejelentette, hogy Joe Biden nem fog élni elnöki jogköreivel a tilalom meghosszabbítása érdekében, mivel ahogy ők fogalmaztak, a jogilag vitás kérdésekben utolsó szó jogával rendelkező Legfelsőbb Bíróság döntése megkötötte a kezüket. Ezután a szövetségi kormányzat átpasszolta a probléma megoldását a Kongresszusnak, melynek ugyan mindkét házában szűk többség van a demokratáknak, de mivel a Republikánus Párt támogatására csak a legritkább esetekben számíthatnak, így csak akkor tudnak törvényeket elfogadtatni, ha egyaránt megnyerik a mérsékelt, centrista és baloldali, progresszív demokrata képviselőket is.

Ez pedig szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, mivel a Fehér Ház csütörtöki bejelentése után a demokrata pártvezetésnek alig két napja maradt, hogy elfogadtassa a Maxine Waters, a Képviselőház Pénzügyi Bizottságának kaliforniai elnöke által jegyzett törvényt, amely az év végéig meghosszabbította volna a kilakoltatási moratóriumot. Így nem is bocsátották formális szavazásra a törvényt, hanem az egyhangú jóváhagyásnak (unanimous consent) hívott procedúrához fordultak, melynek lényege, hogy ha egyetlen képviselő sem jelzi, hogy problémája van az indítvánnyal, akkor az szavazás nélkül is elfogadásra kerül.

Mivel a republikánus képviselők elutasították a törvényt, így az nem is került elfogadásra, a Kongresszus pedig elvonult az augusztusi ülésszünetére, anélkül, hogy bármilyen módon rendezte volna a kilakoltatásra várók ügyét.

A demokrata pártvezetés ugyan kifejezte frusztráltságát amiatt, hogy a Fehér Ház csak néhány napot adott nekik a helyzet megoldására, ám el akarták kerülni a Biden- kormányzat közvetlen bírálatát és inkább a Legfelsőbb Bíróságot és a Republikánus Pártot hibáztatták a kialakult helyzetért.

A New York állam 14-es választókerületét képviselő, demokratikus szocialista nézeteket valló Alexandria Ocasio-Cortez azonban egy CNN-es interjúban kifejtette abbéli meggyőződését, hogy a demokraták nem hibáztathatják a republikánusokat  a kilakoltatások újrakezdődése miatt, hiszen a párt mégiscsak többséggel rendelkezik a Kongresszusban. A problémát szerinte sokkal inkább azok a konzervatív demokraták jelentették, akik azzal fenyegették meg a pártvezetést, hogy inkább hazarepülnek, mintsem szavazzanak a törvényről.

A tavalyi demokrata előválasztáson a pártelit által favorizált inkumbens riválisát legyőző, maga is többször kilakoltatás áldozatává váló missouri Cori Bush és két baloldali képviselőtársa a Kongresszus épülete előtt töltötték az éjszakát, hogy ezzel fejezzék ki tiltakozásukat a moratórium feloldása ellen, melynek következtében több millió amerikai kerülhet utcára.

A kilakoltatási moratórium továbbra is életben maradt olyan demokraták által irányított, a lakhatási válság által kiemelten érintett államokban, mint New York, New Jersey vagy Kalifornia, de az ország nagy részén a lakók szinte semmiféle védelemre nem számíthatnak, ha anyagi problémáik miatt nem képesek tovább fizetni a lakbérüket.

Ami különösen problémássá teszi a helyzetet, az az, hogy a Kongresszus tavaly december óta összesen 47 milliárd dollárt szánt sürgősségi lakbértámogatásokra, ám eddig csupán ennek az összegnek kevesebb mint hét százalékát, körülbelül hárommilliárd dollárt sikerült eljuttatni a bérlőkhöz. Ahogy arra a Washington Post is felhívja a figyelmet, ez elsősorban annak köszönhető, hogy szemben más szövetségi támogatásokkal, a lakbértámogatások folyósítására nem létezik egy központosított intézményrendszer, helyette az állami és helyi kormányzatnak maguknak kell megszervezniük a bérlők támogatását.

A The New York Times számításai szerint az amerikai bérlők 14,7 százalékának van lakbérhátraléka, ez az arány pedig a jóval magasabb a nagyvárosi régiókban, valamint az olyan déli államokban, mint Dél-Karolina vagy Mississippi, ahol a bérlők negyedének van tartozása.

A tiltakozások és a baloldali képviselők nyomásgyakorlása végül az utolsó pillanatban mégis eredményesnek bizonyult, de a megoldás kulcsa nem a törvényhozás volt. Végül a járványügyi hivatal jelentette be, tegnap reggel, hogy 60 nappal meghosszabbítja a kilakoltatási moratóriumot a járvány által leginkább érintett megyékben. Ez a döntés az ország területének 80, és a lakosság 90 százalékát érinti.

A bejelentés előtt nem sokkal Joe Biden újságírói kérdésre beismerte, hogy a CDC döntését valószínűleg meg fogják támadni a bíróságon a kilakoltatási tilalom meghosszabbítását ellenzők, és nem tűnt túl biztosnak abban, hogy a tilalom rendeleti meghosszabbítása kiállja-e az alkotmányosság próbáját.

Tartós megoldást csak a moratórium kongresszusi meghosszabbítása hozhatna, melynek hiányában az Amerikai Statisztikai Hivatal számításai szerint akár 3,6 millió lakó is utcára kerülhet a következő két hónapban, miközben a delta variáns terjedésének következtében az USA-ban is berobbanni látszik a koronavírus-járvány negyedik hulláma.