A mai tüntetést a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) hirdette meg, hogy felhívja az összes egészségügyi dolgozó helyzetének tarthatatlanságára a figyelmet. Ugyan konkrét egészségügyi témájú tüntetés már régen volt, az egészségügyi rendszer és dolgozói helyzete az utóbbi években szinte állandóan napirenden volt a magyar közéletben.
2015-ben a „fekete ruhás nővérként” elhíresült Sándor Mária volt az, aki az elsők között ráirányította a témára a figyelmet, ráadásul ezért folyamatos egzisztenciális kockázatot is vállalt.
2015 elején azzal vált ikonikus alakjává az egészségügyi dolgozók tiltakozásának, hogy fekete ruhában ment be dolgozni azért, hogy a hazai szakdolgozók nyomorúságára, a kifizetetlen túlórákra, a végletekig elgyötört ápolókra hívja fel a figyelmet. Hasonló akciókra szólította fel ápolótársait is, felhívása nyomán fekete ruhás tüntetési hullám indult el az országban, amelyet a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) is támogatott.
Később egész mozgalom épült Sándor Mária köré, de ezzel párhuzamosan a konfliktusok is szaporodtak a környezetében. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara – ugyanaz a szervezet, amelyik a mostani tüntetés szervezője – 2015 júliusában etikai vétség gyanúja miatt eljárást indított az ápolónő ellen, aki akkor még tagja volt a szervezetnek. A kamara úgy vélte, hogy Sándor „bizonyos kommunikációs csatornákon tett nyilatkozataival” megszegte az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó etikai kódex szabályait.
Ha a kamarai bizottság vétkesnek monda volna ki Sándort, akkor akár az állását is elveszíthette volna, azonban nem sokkal később visszavonták az etikai eljárást.
Balogh Zoltán, a MEKSZ elnöke hangsúlyozta, hogy nem politikai megrendelésre történt az eljárás kezdeményezése, hanem mert Sándor Mária olyan kijelentéseket fogalmazott meg a szervezetükkel szemben, amelyeket nem hagyhatott szó nélkül. Az elnök szerint a szervezeten belül szerették volna kezelni az ügyet, nem akartak belőle „pártpolitikai csihi-puhit” – de sajnos pont ez lett belőle. A visszavonást azzal magyarázta, hogy a kamara 20 területi vezetője és ő maga is fenyegető levelet kapott, melyben 72 órás ultimátumot adtak neki, és háromgyerekes családapaként nem kockáztathatta meg, hogy valaki be is váltsa a fenyegetést. 2015 augusztusában Sándor lemondott kamarai tagságáról.
Balogh Zoltán később úgy nyilatkozott, hogy semmi kivetni valót nem látott az akkori történésekben, mint mondta: az etikai kódexükben megfogalmazott elvek megsértése miatt volt szükséges a vizsgálat elrendelése.
Sándor 2015 és 2017 között több tüntetést is szervezett vagy vett részt rajtuk felszólalóként: 2015 áprilisában a fekete ruhába öltözött ápolók és szimpatizánsaik civil megmozdulást tartottak a Normafánál, ahonnan Áder János akkori rezidenciájához vonultak. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nem sokkal később, május 12-én egy nagyobb létszámú tüntetést szervezett, az eseményen Sándor Mária is felszólalt. A demonstrációk hatására 2015 májusában egyeztetések kezdődtek el a minisztériumban, ahol bizonyos eredményeket elértek, de a petíciójukba foglalt 12 pontos követelésükre nem kaptak választ. Május 29-én a szociális ágazatban dolgozók több mint ötezres tömege vonult fekete ruhában Sándor Mária részvételével a Kodály köröndtől a Kossuth térre, tiltakozásul az ágazat helyzete miatt. Szeptember 2-án Sándor néhány társával együtt teljes szélességében lezárta az Erzsébet-hidat, csak az autóbuszokat engedték át. Ezért az akcióért 10 ezer forintos pénzbírságot kapott, amelyet kétnapi közmunkával váltott ki. 2016 februárjában és márciusában Sándor felszólalt a pedagógus tüntetéseken, majd július 1-jén, Semmelweis-napon a pedagógusok támogatásával 12 órás tüntetést szervezett a Kossuth térre, amelyen több ezren vettek részt.
Sándor Mária alakja eddigre lényegében ikonná vált, de 2017 februárjában öngyilkosságot kísérelt meg, mivel nem nem bírta a körülötte állandósult konfliktusokat. Az ápolónő egyszer már korábban ki akart lépni a közéletből, de végül mégis maradt. Öngyilkossági kísérlete után úgy nyilatkozott, hogy „nem vagyok alkalmas vezetőnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt.”