„Sans-Papiers” – franciaországi sorstársaik nyomán így hívják magukat azok a dokumentumokkal nem rendelkező bevándorlók Belgiumban, akik a bürokratikus akadályok miatt nem kaphatnak tartózkodási engedélyt. Brüsszelben egy nagyobb csoport május végén éhségsztrájkba kezdett, egy Mércének nyilatkozó aktivista szerint többen szenvedtek maradandó egészségügyi károkat, a tragédia a küszöbön állhat, ha a kormány nem lép.
-
Éhségsztrájkoló dokumentum nélküliek Brüsszelben (forrás: L’union des sans papiers pour la Regularisation)
A német taz úgy tudja, a becslések szerint mintegy 100-150 ezer ember, azaz a népesség mintegy 1-1,5 százaléka él illegalitásban, ők hivatalosan nem is dolgozhatnak. Az országban ugyanis csak „orvosi” vagy „humanitárius” okok miatt kaphat egy külföldi tartózkodási engedélyt, ám előbbit csak egészen kivételes esetekben kapják meg a külföldiek, és a hatóságok teljesen önkényesen döntenek, megkapja-e valaki ezt a státuszt vagy sem. A taz értesülései szerint még januárban néhány száz aktivista gyűlt össze Brüsszelben, hogy létrehozzák a Union des Sans Papiers pour la Régularisation-t, a „papír nélkül élők” jogaiért küzdő kollektívát. A főként Nepálból, Pakisztánból, Palesztinából, Nigériából és Észak-Afrikából érkező bevándorlóknak két fő követelésük van: az egyik az, hogy az aktivista csoport tagjai mindenképpen, de a többi dokumentum nélküli bevándorló is megkapja a tartózkodási engedélyt, illetve az, hogy a letelepedési szabályozást egy az egyben reformálják meg a döntéshozók.
Hogy nyomatékosítsák követeléseiket, először a brüsszeli Saint-Jean-Baptiste au Béguinage templomot foglalták el, majd februárban a Brüsszeli Egyetemi Könyvtár kávézóját, azután pedig a Vrije Universiteit Brussel egyes részeit. Május 23-án egyszerre három helyszínen kezdték meg figyelemfelkeltő éhségsztrájkjukat.
A taz riportere egy Ram Pallsad Khatiwda nevű 33 éves férfi történetét mutatja be, aki éhségsztrájkja során több mint 13 kilót fogyott, a mentőszolgálat ezalatt ötször vitte kórházba. Khatiwda 2005 óta él Belgiumban, először érkezésekor kért menedékjogot, majd másodszor 2009-ben, amelyet 3 évvel később utasítottak el. Dolgozott már illegálisan az építőiparban, szakácsként különféle vendéglátóipari egységekben helyezkedett el. Saját bevallása szerint ugyan meg tudott élni ezekből a munkákból, ám semmiféle biztosítása nincsen, a belga állam nem nyújt számára semmilyen biztonságot.
A neve megváltoztatását kérő Halima Khatiwdához hasonlóan azért jött Marokkóból Európába, hogy munkát találjon. Először takarítónőként, majd házvezetőnőként dolgozott belga családoknál.
„Mindenféle olyan munkát elvégeztem, amit a belgák nem akartak. Azt akarják, hogy dolgozzunk nekik – de azt már nem akarják, hogy papírjaink is legyenek.”
Az éhségsztrájkolók Sammy Mahdinak, a Kereszténydemokrata és Flamand jobboldali párt menekültügyi államtitkárának is levelet írtak, akinek egyik szülője szintén bevándorló. Az államtitkár ennek ellenére nem szeretne kollektív tartózkodási engedélyt adni a csoportnak „csak azért, mert egyes emberek úgy döntenek, hogy abbahagyják az evést”. A kormány ugyanakkor már tárgyalásba kezdett az éhségsztrájkolókkal.
Ahogyan a lap is megjegyzi: a hasonló, figyelemfelhívó demonstrációk a belga történelem során már többször is eredményhez vezettek, 1999 és 2000 között 50 ezer kérelemből 40 ezret tartósan jóváhagytak, és számos másik éhségsztrájk is a tartózkodási engedélyek legalizációjához vezetett a 2000-es évek közepén és végén. 2010-ben 10 000, 2011-ben 6000 ember kapott tartózkodási engedélyt, a demonstráció központja akkor is a Saint-Jean-Baptiste au Béguinage templom volt. A taz szerint a múlt héten az éhségsztrájkolók teljesen bezárkóztak, sem újságírót, sem orvost nem engednek be. Eddig hat öngyilkossági kísérletről tudni.
- Egy helyi aktivista, Max a Mércének elmondta, hogy a helyzet egyre ijesztőbb. Vannak olyanok, akik már több mint ötven napja éhségsztrájkolnak, minden egyes nap van valaki, akihez ki kell hívni a mentőket, egyesek már ötször-hatszor is kórházba kerültek. Ezen a ponton sokan már visszafordíthatatlan egészségügyi károkat szenvedtek. A Médecins du Monde – egy szervezet, amely sürgősségi orvosi ellátást nyújt a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő embereknek – igazgatója nemrég azt nyilatkozta: pár napon belül halálesetek várhatóak. A sztrájkolók mentális állapota is egyre rosszabb, ráadásul a kormány sem reagál érdemben. A bevándorlókat támogató aktivisták az éhségsztrájk alatt az egészségügyi segítséget koordinálják, felvonulásokat, figyelemfelkeltő politikai akciókat szerveznek.
-
Tartózkodási engedély nélküli éhségsztrájkoló aktivistákat szállítanak el mentők a brsszeli Saint-Jean-Baptiste au Béguinage elől. (forrás: L’union des sans papiers pour la Regularisation)
Ahmed, a templomot elfoglaló sztrájkolók vezetője a taz-nak azt nyilatkozta, a demonstráció nem egy kollektív öngyilkossági kísérlet, hanem munkaügyi vitát szeretnének kezdeményezni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyjából 130 000 betöltetlen állás van Belgiumban, egyre többen mennek nyugdíjba, az állam pedig nem tudja pótolni a munkaerőt. Pedig a megoldás egyszerű lenne: ha legálisan tartózkodhatnak az országban, dolgozhatnának is, szerinte a munkaerőhiány megoldásának egyetlen gátja van: a kormány rasszista politikája.
A napokban több mint száz művész, tudós, filozófus és politikus fordult nyílt levélben a belga kormány felé. Céljuk, hogy az éhségsztrájkolókat végre észrevegye és legalizálja annak az országnak a kormánya, amelyben élnek. A szocialista párt (PS) és a helyi zöldpártok, az Ecolo és a Gröen elnökei is arra kérik a Alexander De Croo miniszterelnököt, hogy sürgősen vegye kézbe az ügyeket, és avatkozzon be a sztrájkba, a tragédia ugyanis már a küszöbön áll.
