A Mérce beszámolt korábban róla, hogy Németországban titkosszolgálati eszközökkel próbál a hatalom ellehetetleníteni egy marxista napilapot. A Die Linke (Balpárt) a szerkesztőség minden parlamenti frakcióhoz elküldött nyílt levele után tavasszal írásbeli kérdést intézett a kormányhoz, amelyre a Bundestag házszabálya szerint kötelező válaszolni. A kérdés azt firtatta, hogy mi indokolja a Junge Welt állandó titkosszolgálati megfigyelését. A válasz szerint az, hogy a Junge Welt önmagára mint „baloldali, marxista irányultságú” lapra hivatkozik, s mint ilyen szemléletében „összeegyeztethetetlen az alkotmánnyal”. A lap és a kiadó megfigyelését továbbá sürgeti a tény, hogy a 25-30 ezer példányban megjelenő napilap nézetei terjesztésében a belbiztonság (Bundesamt für Verfassungsschutz – BfV) megítélése szerint „hatékony”.

Stefan Huthot, a Junge Welt főszerkesztőjét kérdeztük a rendszerkritikus hangok belbiztonsági elnémításáról.

Herr Huth, alkotmányellenes az Ön, illetve a Junge Welt szerkesztőségének tevékenysége?

Először is én újságíró vagyok, s ez természetesen a kollégáimra is érvényes. A német alkotmányhoz, az Alaptörvényhez annyiban viszonyulunk kritikusan, hogy nem tekintjük azt az utolsó szónak, és semmiképpen sem a bölcsesség végső szavának. Így tekintették ezt az Alaptörvény „atyái” is, amikor a társadalom formájának kérdését nem rögzítették az alkotmányban, hanem szándékosan nyitva hagyták. Semmiképpen sem arról van szó, hogy az Alaptörvény kötelez bennünket a kapitalizmusra.

Különösen a tulajdon kérdésében látom szükségesnek az előrelépést, pontosabban: az óriásvagyonokkal és a monopolhatalom visszaszorításával együtt járó társadalmi kötelezettség kérdésében.

Az alkotmányban sok olyan dolog van, amit érdemes megőrizni, különösen az alapvető polgári jogok és szabadságjogok hangsúlyozását, amelyek nem mellékesen a felvilágosodás filozófiájában, vagyis a 18. században gyökereznek.

Pontosan ezeket az értékeket tapossák lábbal most, amikor a Junge Welt-et gyakorlatilag ellenséges objektumnak bélyegzik és nyilvánosan pellengérre állítják. Elvitatják a Junge Welt-től azt, hogy újságírói termék lenne. A kiadót és a szerkesztőséget a hazai titkosszolgálat „szervezetként”, „szövetkezésként” figyeli. Ez nemcsak a sajtószabadság és a véleményszabadság, hanem az iparűzés, a foglalkozás szabadságának megcsúfolása is.

A szövetségi kormány közzététele alapján pedig pontosan arról van szó, hogy kimondott cél az „ellehetetlenítésünk”. Perspektivikusan már az újságunk kormányzati betiltása sem zárható ki.

A szövetségi kormány belügyi államtitkára, Prof. Dr. Günter Krings szerint „a társadalomnak a termelési osztályalapú felosztása ellentmond az emberi méltóság garanciájának. Az emberi lényeket nem szabad „puszta tárgyakká” degradálni vagy egy kollektívának alárendelni, hanem az egyént mindig alapvetően szabadnak kell tekinteni.” Márpedig tevékenységével a Junge Welt éppen ezt kérdőjelezi meg az államtitkár szerint. Bűnösnek vallja magát?

Krings úr elemzése nincs híján némi komikumnak. Szerinte nem az osztálytársadalom létezése jelenti a problémát, hanem azok, akik erre a tényre rámutatnak. Emberi méltóság? Pontosan a világjárvány kezdete óta tartó társadalmi fejlődés az, ami miatt sokan bizonytalan körülmények közé kerültek vagy egyenesen a nyomorba süllyedtek, míg mások szégyentelenül gazdagodhattak, és a nagyvállalatok profitja gigantikus méreteket öltött. Krings állítása azért is abszurd, mert nemcsak marxisták, hanem a tudomány polgári berendezkedésének képviselői is használják az osztály fogalmát, vagy az osztályelemző eszközöket a társadalmi valóság leírására. Ebben a tekintetben a szövetségi kormány gondolkodása, amelyről Krings államtitkár itt tájékoztatást ad, a hidegháború régen lezártnak hitt mintáihoz való visszaesést jelzi.

De ettől függetlenül: a marxistáknak mindig dolguk van az egyén szabadságával. Az osztályhatárok leomlásának célja a személyes szabadságjogok elnyerése, s ebben a tekintetben a középpontba az egyén méltósága kerül.

A Tudósok Demokratikus Szövetségének (Bund demokratischer Wissenschaftlerinnen und Wissenschaftler – BdWi) elnöksége közleményt tett közzé a Junge Welt Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz) általi megfigyelésével kapcsolatban. Mit gondol Ön erről?

A BdWi nyilatkozata az egyik legérdekesebb és legdifferenciáltabb reakció, amelyet a szövetségi kormány válaszára kaptunk. Ez minden bizonnyal azzal függ össze, hogy a kollégák mostanra felismerték, hogy ők is az állami kényszerintézkedések potenciális alanyai lehetnek. A közlemény hangsúlyozza a hivatalos kormányzati érvelés nevetségességét, de rámutat annak fenyegető oldalára is, amikor azt írja: „[…] ezt a képtelenséget komolyan kell venni, hiszen politikai kirekesztést, kriminalizálást és betiltást készíthet, és nyilvánvalóan kell is előkészítenie”.

A kormány nemcsak a Junge Welt marxista irányultságára hivatkozik értékelésében, hanem arra is, hogy a „baloldali és szélsőbaloldali politikai eszméknek” nyújt platformot. A kritikus tudósok itt megszólítva érezhetik magukat. S mint mondtam, a nem marxisták is felismerték, hogy az osztályelemzés eszköze milyen értékes lehet tudományos munkájukban. Nem tudják elfogadni, hogy a gondolkodásnak ezt a gyümölcsöző megközelítését kriminalizálják.

Mit mondanak a szakszervezetek?

Sajnos semmit sem hallottunk a sajtóért felelős DJU (Deutsche Jurnalistinnen- und Jurnalisten-Union) szakszervezettől, amely a nagy szolgáltató szakszervezet, a Ver.di egyik alosztálya. Támogatást sem kaptunk. Ez sok kolléga számára csalódást okozott a Junge Welt-ben, különösen azért, mert többen – köztük én is – még ott is szerveződünk. Mindenesetre az „M. Menschen machen Medien” című tagsági magazin online kiadásában megjelent egy vendégcikk, amely kritikusan foglalkozik az ügyünkkel.

Az IG Metallnál, amelyben a fémipari kollégák szerveződnek, meglepő módon más volt a helyzet. Hans-Jürgen Urban, aki azért mégiscsak az elnökség egyik ügyvezető tagja, részletes interjút adott nekünk, és nagyon alapos érvekkel fejezte ki ellenérzését a Junge Welt pellengérre állításával szemben, s adott hangot egyben szolidaritásának is.

Egyébként sok bátorítást kaptunk az egyes szakszervezeti tagoktól, de a kérdésnek a társadalom egésze szempontjából való jelentőségét tekintve a visszhang nem volt éppen elsöprő. Mindenesetre néhány nagypolgári médium, mint a Süddeutsche Zeitung vagy a Spiegel online beszámolt róla.

Hogyan lehet ma Németországban fenntartani egy ilyen lapot, illetve kik olvassák, és miben kínál mást a Junge Welt, mint más lapok?

A Junge Welt országos napilapként teljesen független pártoktól és szervezetektől. Kiadója egy szövetkezethez tartozik, amelyben több mint 2500 tag szerveződik, és amely gazdaságilag biztosítja lapunk kiadását. A nagy bankok nem tartanak hitelképesnek egy olyan vállalatot, mint a Junge Welt, ezért nekünk kell gondoskodnunk magunkról, gazdaságilag is.

A szövetkezet tagjai alapvetően tükrözik olvasóközönségünk összetételét: idősek és fiatalok, jómódúak és kevésbé jómódúak keletről és nyugatról, kommunisták, marxisták, szocialisták, anarchisták, szerveződők és nem szerveződők, köztük sok polgári gondolkodó is, akikben egy dolog közös: nem értenek egyet a fennálló állapotokkal, és a változásban érdekeltek. A Junge Welt elemzéseket, háttéranyagokat, máshol nem hallható eredeti hangokat kínál nekik, egyszóval: kritikus tájékozódási ismereteket, amelyek segítenek eligazodni zavaros körülményeink között. A Junge Welt emellett a béke, a társadalmi igazságosság, a nemzetközi szolidaritás és az antifasizmus újságaként tekint magára – a koncepció nagyon különböző politikai közegekből érkező embereket szólít meg.

Mozgósít a Junge Welt tényleges akciókhoz, s az újság maga részt vesz aktívan ilyesmikben?

A Junge Welt olyan orgánumnak tekinti magát, amely kifejezi – Marx és Engels szavaival élve – „a szemünk előtt zajló történelmi mozgást„. Ebből a szempontból következetes, hogy mindig ott próbálunk lenni, ahol valami ebben az értelemben halad előre. De az újság nem helyettesíti a pártokat és szervezeteket. Mi minden nap olyan újságírói terméket hozunk létre, amely szakszerűen kíséri az Ön által említett „tényleges akciókat”, azaz beszámol róluk, elemzi őket, és ha kell, kritizálja is azokat.

A „Deutsche Wohnen & Co. Enteignen„ lakhatási mozgalom a német alkotmány 15. cikkelyére hivatkozik: „A föld, a természeti erőforrások és a termelőeszközök társadalmasítás céljából a módot és a kártalanítás mértékét szabályozó törvény alapján köztulajdonba, vagy a közösségi gazdaság más formáiba átvezethetőek. A kártalanítás kapcsán a 14. cikkely 3. bekezdés 3. és 4. mondatai az irányadóak.„ Véleménye szerint lehet-e oka a BfV félelmeinek és nyílt támadásainak a Junge Welt ellen az, hogy a témák, a problémamegjelenítések és azok tematizálása az újságban fölhívhatja az olvasók figyelmét a 15. cikkelyre, és hogy ez táptalaja lehet a hasonló mozgalmaknak?

Ezek a megfontolások minden bizonnyal szerepet játszanak. Tavasszal reklámkampányt indítottunk „Ki kitől fél?” mottóval. A plakátok egy nagyon egyenlőtlen „párt” ábrázoltak, egy lázadó fiatal nőt egy sisakos rendőrrel közvetlen konfrontációban.

Mert erről szól az egész: azok félelméről, akiknek érdekük, hogy minden maradjon a régiben, és ne változzon társadalmilag semmi. Ez természetesen éles ellentétben áll azok érdekével, akik egy másfajta társadalomra vágynak.

A polgári állam ez utóbbiban látja az igazi veszélyt; ezért a kemény fellépés egy olyan kritikus napilappal szemben, mint a Junge Welt, ezért a meglepő engedékenység a nacionalista és fasiszta erőkkel szemben.