Az amerikai autógyártás egykori fellegvárában, a mára elhagyatott rozsdaövezetben a munkáltatók régóta fenyegetik azzal a dolgozókat, hogy ha jobb munkafeltételeket követelnek, a cég inkább áthelyezi a termelést az olcsóbb munkaerőt biztosító országokba. Virginiában mégis sztrájkba kezdtek a Volvo dolgozói, akik amint szembesülnek azzal, hogy kollégáik ország- és világszerte hasonló problémákkal küzdenek az üzemekben, egyre kevésbé félnek a kiszervezéssel való fenyegetőzéstől.

Virginiában egy olyan munkáltatói szerződést szeretnének a dolgozókra erőltetni, ami fenntartaná a kétszintű bér- és juttatási rendszert, növelné az aktív és nyugdíjazott dolgozók egészségügyi költségeit és infláció alatt tartaná az alap dolgozók éves bérnövekedését. További nehézség, hogy a Volvo-munkások úgy érzik, hogy az őket képviselni hivatott szakszervezet valójában a munkáltató oldalán áll. A munkáltató nem csak kiszervezéssel, hanem egy 400 millió dolláros bővítési beruházásával is fenyeget, de a dolgozók szerint az efféle fenyegetőzések akár visszafelé is elsülhetnek:

„Ismét visszatértek a »Mexikóba költözünk« ijesztési taktikára. Ez lehet, hogy éppen arra lesz elég, hogy földcsuszamlásszerű elutasításhoz vezessenek. Még egy 90 százalékos nem szavazattal kellene válaszolnunk, hogy megmutassuk nekik, elkötelezettek vagyunk és nem ijedünk meg a fenyegetésektől” – meséli egy Volvo-munkás.

A pennsylvaniai, marylandi és más rozsdaövezetbeli Volvo-munkások is szolidaritásukról biztosították a virginiaiakat. Eközben egy európai Volvo-üzemben, a belgiumi Gentben is sztrájk vette kezdetét, ahol a munkaidőt növelné a munkáltató, természetesen a munkavállalók akarata ellenére. A genti dolgozók is szolidaritást vállaltak az amerikaiakkal és az egység fontosságára hívják fel a figyelmet:

„Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az, hogy megpróbálunk egy front lenni, most, hogy globális járvány van a szociális jogok ellen.”

„Egy nagy frontot kellene létrehoznunk a munkásosztály számára, nem pedig a magas beosztásúak számára. Akkor tehetnénk valamit” – vélik a gentiek. 

Egy virginiai munkás a szolidaritási gesztusokra reagálva azt mondta:

„Vicces, hogy ennyi éven át azt hiszed, egyedül mi szembesültünk ezekkel a problémákkal, aztán kiderül, hogy az egész világ. Az egész kezd kiderülni és a csontvázak kiesnek a szekrényből.”

A nyolcvanas években kezdték el kiszervezni a termelést az USA-ból a déli országokba, elsősorban Mexikóba. Ez nemcsak a helyi munkahelyek bezárásával járt együtt, de a munkavállalói érdekérvényesítést is rendkívül megnehezítette. A kiszervezés arra kényszeríti a munkásokat, hogy egy lefelé tartó bérversenyben vegyenek részt, tehát letöri a munkajogokat, valamint erősíti a nacionalizmust, mert a más országokban lévő kollégáikra immáron versenytársként kezdenek tekinteni a dolgozók. Ezekkel a trendekkel megy szembe az, ami most a virginiai és belgiumi Volvo-gyárakban történik. A kiszervezés kérdése Magyarországot is érinti, a német IG Metall fémipari szakszervezet ezt ellensúlyozandó két éve közös irodákat nyitott a Vasas Szakszervezettel.