Fennmaradásáért fogott adománygyűjtésbe a budapesti székhelyű Bóné András Kommunikációs és Fejlesztő Iskola, amelyet oktatási intézményként 2013 óta működtet a Bliss Alapítvány. Az iskola Magyarországon elsőként karolta fel azokat a súlyosan, halmozottan sérült gyerekeket, tanulókat, akik beszédképtelenek, és mozgásukban súlyosan korlátozottak. Az oktatás, amelyet folytatnak, egy alternatív kommunikációs módszerre épül: a beszédet gesztusokkal, szimbólumokkal, vagy más kommunikációs eszközzel próbálják pótolni.

Ám az iskolát működtető alapítvány bevételi forrásai elapadtak, és az intézmény működése csak úgy garantálható, ha az oda járó tanulók családja fejenként havi 156 ezer forint alapítványi hozzájárulást fizet egy évre 2021 szeptemberétől. Eddig különböző állami pályázati pénzekből, illetve külsős óraadásból biztosítani tudták az alapítványi iskola ingyenességét, de az előbbiek nagyban csökkentek, az utóbbiakat pedig kénytelenek voltak megszakítani a koronavírus miatt.

A hozzájárulás költsége viszont súlyos teher azoknak a családoknak, akikre egyébként is különösen nagy terheket rónak súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekük szükségletei, fejlesztése, nevelése. A szülőknek pedig július 9-ig kell jelezniük, hogy tudják-e vállalni a rájuk eső költségeket a következő tanévre.

Texler Erik, az alapítvány ügyvezetője azt nyilatkozta a Mércének: a nehéz helyzetbe került iskola tulajdonképpen állami feladatot lát el azzal, hogy biztosítja a súlyosan, halmozottan fogyatékos tanulók intézményi körülmények között történő oktatását, fejlesztését.

Az alaptörvény szerint ugyanis az államnak alapfokon minden tankötelezett korú fiatal számára ingyenesen biztosítania kell az alapfokú oktatást, amelyet speciális nevelési igényű fiatalok esetében egészen 23 éves korig lehet kérvényezni. Jogszabály szerint ez kötelező is lenne, ám egyes tankerületek nem tudják, vagy nem akarják megoldani ezeknek a diákoknak az iskolai képzését.

Ráadásul az országban nincs másik olyan intézmény, amely ezt a feladatot el tudná látni. A súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok számára az állami fenntartású intézményekben nincsen megfelelő számú hely, vagy nem tudják számukra a megfelelő fejlesztést biztosítani.

A tankerületek ilyen esetben általában inkább otthoni gondozást, ellátást javasolnak a tanulóknak, de ennek két negatív következménye is van. A gondozók, szülők sem tudják napi ügyeiket intézni, kikapcsolódni, maguk a tanulók pedig elszigetelődnek, hiszen így az egész életük az otthoni négy fal közé koncentrálódik.

Az iskolába az ország legkülönbözőbb pontjairól járnak be a diákok, hogy megkaphassák a legoptimálisabb fejlesztést – viszont az ezzel járó többletköltségeket a jómódú családoknak sem könnyű kifizetniük, amire mostantól az alapítványi hozzájárulás költségei is rárakódnának.

A szülők már kapcsolatba léptek a lakóhelyük szerinti illetékes Tankerületi Központokkal, amely két gyermek esetében biztosított anyagi segítséget, viszont többen is vannak olyanok, akik elutasító választ kaptak, különösebb indok nélkül.

„Mivel ezeknek a különleges gyermekeknek az életében az iskola, az osztályközösség, a tanulás lehetősége jelenti az utolsó dolgot, amelyben ugyanolyanok lehetnek, mint a társaik, ezért a végsőkig küzdünk azért, hogy ezt megadhassuk nekik. Sajnos nagyon kevés az olyan intézmény, ahol a tanulók ilyen komplex fejlesztésben tudnak részesülni, ezért a szülőknek sok választási lehetőségük nincsen.”

Az alapítványi iskola egyik célja az, hogy önfenntartóbbá váljék, ám ehhez legalább egy évre elegendő összeget, azaz kb. 28 millió forintot kell összeszedniük.

Texler Erik hosszú távon azt látja járható útnak, hogy újra elindítanak olyan képzéseket, amelyeket az alapítvány egyébként korábban is nyújtott – például speciális kommunikációs képzést gyógypedagógusoknak.

De az ő ötletelésük és gyűjtésük mellett az lenne talán a legfontosabb, hogy az állam, a tankerületek belássák: a Bliss Alapítvány az iskola működtetésével olyan tevékenységet végez, amelynek anyagi hátterét és biztonságát garantálni közfeladat. Legalábbis egy olyan országban, ahol minden gyermeknek jár a képességeinek megfelelő oktatás és fejlesztés.