A franciaországi regionális választások első fordulóján a részvétel negatív rekordot produkált, ezenkívül első ránézésre nem szolgált sok meglepetéssel. A szavazásra jogosultak (azaz ún. szavazó kártyával rendelkezők) 67%-a(!) nem járult urnához, a szavazók pedig a legutóbbi 2015-ös választások status quo-ja, a kék-rózsaszín (értsd jobboldali és szocialista) konstelláció megerősítésére voksoltak. A jobboldali uniók hat, a Szocialista Párt öt, Le Pen pártja egy, a regionalista pártok két régióban tartották meg vezető helyüket.

Ha azonban egy kicsit belemélyedünk a részletekbe, több nem várt eredménnyel találkozunk. Hónapok óta megfigyelhető, hogy a jobboldal, a Les Républicains párt ( LR) fut a szésőjobboldal, Marine Le Pen pártja, a Rassemblement National (RN) után. Macron és pártjának (LREM) jelöltjei pedig futnak az LR és az RN után, szajkózva az RN rasszista, iszlám- és idegengyűlölő, a „globális biztonságot” követelő eszméit.

Ezzel egyidőben Le Pen egyre szalonképesebb maszkot ölt, feladva programjából a szociális, szegénypárti, EU-ellenes szlogeneket, támogatva Macron uniós, gazdasági és pénzügyi politikáját, többek között az újra napirendre vett nyugdíjreformot és a folyamatban lévő munkanélküli segély-reformot.

Volt-e a választási siker szempontjából értelme ezeknek a pálfordulásoknak? Úgy tűnik, nem sok. A 2016-ban született LREM nagyrészt vagy a második fordulóban való részvételhez szükséges 10%-ot sem érte el, vagy ahol elérte, az LR-nek nincs szüksége a macronistákkal való szövetségre. De még ott, ahol hasznos lehetne nekik (például az északi Hauts-de-France régióban) a macronista listával való egység, ott sem akarják összeszűrni velük a levet, és zavart kelteni többé-kevésbé kialakult irányvonaluk hitelességében.

A 77 éves múltra visszatekintő, a 2018-ban Front Nationalról Rassemblement Nationalra átkeresztelt párt, a mostani választások másik nagy vesztese. Míg 2015-ben öt régióban kerültek első helyre az első fordulóban, addig a szalonképessé átdolgozott RN most csak egy, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban van a csúcson, és ott is mindössze 4,4%-os előnnyel, amit még behozhat az LR a második fordulóban.

Politológusok felhívják a figyelmet az LREM és az RN közötti hasonlóságra. Mindkét párt nehézséggel küszködik a helyi választásoknál, elsősorban azért, mert nem rendelkeznek meggyőződéses, elveikhez hű helyi aktivistákkal.

Macronnak nemcsak az LREM ifjú volta a hátrány, hanem négy éves politikájának népszerűtlensége is. Erről még a parlamentben szolgamódra szavazó képviselői is gyakran panaszkodnak mikrofonok és kamerák előtt. Rendben megszavazzák a kormány reformterveit, de haboznak választási körzetükbe visszamenni, mert a helyiekkel való találkozásokon képtelenek józan érvet találni a kormánypolitika megvédésére. Többen épp fordítva : nem mennek fel Párizsba a parlamenti vitákra és szavazásokra, hogy ne kompromittálják magukat a helyiek szemében.

A nagy kort megélt RN nehézsége pedig az, hogy a párt strukturálatlansága, átgondolt aktivista tevékenység kifejlesztésre való alkalmatlansága miatt a diplomás, választásokon jelölhető emberek nemigen maradnak sokáig a pártban. Vagy ha kitartanak a párt mellett, akkor a helyiek utálják ki őket. (Ez történt a Bourgogne-Franche-Comté régió jelöltjével, a nőgyűlölő, és egy öngyilkosságot elkövetett mezőgazdát nyilvánosan kifigurázó Julien Odoullal, akit RN-bajtársai próbáltak ellehetetleníteni egy néhány éves kompromitáló videóval, ahol a jelölt, volt manöken, testét reklámozva meztelenül kelleti magát.)

A közvéleménykutatások 10-15%-kal magasabb választási sikert jósoltak Le Pen pártjának, mint amit el tudott érni. Ez fontos lecke : a Le Pen által képviselt veszély sokkal kisebb, mint ahogy azt vetélytársai, elsősorban az LREM és a nekik dolgozó közvéleménykutatások lefestik. Hogy mégis továbbra is szorongásban tartanák a választókat a 2017-ben már kipróbált kommunikációs és médiatechnikákkal, az azt sejteti, hogy saját győzelmük záloga továbbra is a Le Pennek nevezett, kitalált szörnyeteg.

Másik meglepetés, a baloldal teljesítményének javulása 2015-höz képest. Itt nem a Szocialista Pártról van szó, amelyre, sokak szerint François Hollande elnöksége óta a jobbközép jelző jobban illik, és amelyet csak a parlamenti arénában elfoglalt helye minősít baloldalinak. Nekik, mint említettük, öt régiót minden valószínűség szerint sikerül megtartaniuk.

Egy rövid, közelmúltra visszanyúló esemény segíthet megérteni, milyen bonyolult a „baloldal” szó tartalmának meghatározása a mai, egyre erősebben fasizálódó Franciaországban, az utóbbi hetek, hónapok zavart helyzetében. A kormány és az igazságszolgáltatás „lanyhaságával” elégedetlen rendőrök, akiket az Alkotmánybíróság májusi döntése megfosztott a „Globális biztonság” törvénytervezetben felsejlő teljhatalomtól, felhívást intéztek a polgárokhoz, hogy csatlakozzanak május 19-i tüntetésükhöz, melynek célpontja a Bourbon-palota, a Nemzetgyűlés épülete volt.

Követelésük a rendőröket bántalmazók elleni új büntetéscsomag megszavazása volt. Az első polgár, aki melléjük állt, maga a belügyminiszter volt, aki korábban egy Marine Le Pennel szervezett TV-vitában, a közvélemény általános felháborodására, az RN vezérének azt hányta fel, hogy puhányan bírálja a kormányt, és aki nyíltan és büszkén támogatta (!) a rendőrök kormányellenes tüntetését. Mindezt Macron jóindulatúan (vagy tehetetlenül?) elnézte neki.

Nos, az ismert polgárok – 2022-ben potenciális köztársasági elnökjelöltek – közül kik követték a rendőröket támogató belügyminisztert, becenevén az „első hekust”? A Szocialista Párt első titkára, a Kommunista Párt első titkára, a Zöldek (EELV) EU-képviselőinek lista- és frakcióvezetője, Párizs szocialista főpolgármesternője.

Azok, akik 2018-19-ben nem emelték fel szavukat az akkori belügyminiszter utasítására a sárgamellényes tüntetőket gumilövedékekkel (LDB, védelmi golyókilövők) életreszólóan megsebesítő, megnyomorító, egy nem tüntető idős asszonyt halálosan megsebesítő rendőrök erőszakcselekményei ellen.

És kiket támadott a macronista, lepenista mainstream média? A France Insoumise vezetőjét, Jean-Luc Mélenchont, és a regionális választások „Ile-de-France együtt” (Ile-de-France en commun) listavezetőjét, Audrey Poulvart, akik nemcsak nem vettek részt a fenti tüntetésen, de ki is fejtették az agresszív újságíróknak, hogy miért tartják alkotmányellenesnek.

Ez a májusi tüntetés az utolsó epizód, amely megkérdőjelezi több „baloldali” személyiség és az általuk irányított pártok baloldaliságát, és az annyira várt, óhajtott baloldali egység lehetőségét 2022-ben.

Visszatérve a baloldal eredményeire, a baloldali Zöldeknek, a kommunisták egy részének, és a France Insoumise-nak most először sikerült összefogással hat régióban 12%-on fölül teljesíteni -Hauts-de France régióban a választók 19%-a szavazott rájuk. A Pays de la Loire-ban második helyre jutott ökológiai és France Insoumise szövetség, és a harmadik helyre került baloldali unió szövetségének van esélye megnyerni a régiót.

A Párizst körbeölelő Ile-de-France-ban az első forduló után szövetségre lépett három baloldali listát együttesen kevesebb mint 2% választja el a régió jobboldali volt elnöknőjétől és egyben jelenlegi jelöltjétől. Ha a második fordulón a baloldali szavazók aránya számottevően meghaladja az első fordulóét, akkor itt is van a esély a baloldal győzelmére.

A nagy kérdés, hogy a második fordulón sikerül-e a pártoknak elérni a szavazók nagyobb részvételét. Szociológusok, politológusok tanulmányai évek óta bizonyítják, hogy az idősebb korosztályok, a biztos anyagi helyzetben élők, az egy vagy több lakással, és egy vagy több diplomával rendelkezők járnak el a szavazásokra, mert nekik van mit megvédeniük az érdekeiket képviselő jelöltek hatalomra juttatásával. A demokrácia az övék.

Vajon remélheti-e a baloldal, hogy a szavazók nagy többsége, a politikában és a választásokban csalódott fiatalok, élelmezési segélyből túlélő diákok, egzisztenciális bizonytalanságban élők, munkanélküliek, a téli kilakoltatási tilalom május 31-én történt feloldása következtében utcára került polgárok elhiszik, hogy van értelme szavazni, hogy a baloldal változtathat a helyzetükön, és jövő vasárnap bepótolják, amit június 20-án elmulasztottak, részt vesznek a második fordulón? A választ kíváncsian várja mindenki.

Egy biztos, a jobboldaltól és Macrontól csak a cinizmusra és az erőszakra számíthatnak. „Pezsgő és dicsőség a milliárdosoknak… gumibot és könnygázbomba a fiataloknak. A köztársaság elnöke őrült rendezésben színre visz két tökéletesen elszigetelt világot, amelyek csak a társadalmi és rendőri erőszakon keresztül férnek meg egymással.” Ezzel a két mondattal foglalta össze a Mediapart portál az első forduló másnapján, június 21-én, a zene ünnepén történteket.

Macron az újonnan megnyílt Samaritaine palotában ünnepelt többszáz meghívottal, multimilliárdos barátaival, sztárénekesekkel, a people-lel. Előbb az elnök dicsőítette a palota pompáját, és Bernard Arnault-t a palota tulajdonosát, karrierjét. A világ három leggazdagabb emberének egyikéről van szó, aki nemrég, a Covid-19 nyújtotta üzleti lehetőségek és az állami támogatások jóvoltából további milliókkal gazdagította vagyonát. Viszonzásképpen az oligarcha méltatta az elnöki pár és Párizs főpolgármesternőjének segítségét a palota restaurálásában. Majd Macron hazatérvén, az Elysée Palotából önfeledten tweetelte: „Éljen a Zene Ünnepe, együtt!”

Az elnöki tweettel egyidőben Párizsban, a Montmartre-on, a Tuileriák kertjében, a Champs de Mars-on, a République téren a rendőrség különböző osztagai megkezdték a zenét és a vesztegzár végét ünneplő fiatalok csoportjainak szétoszlatását. Párizs rendőrfőparancsnoka ismét utasította beosztottjait, hogy gumibotokkal, könnygázbombákkal védjék az előírások betartását, oszlassák szét a tíz főnél nagyobb csoportokat.

25 fiatalt letartóztattak „hatóság elleni erőszak” és „lopás és csoportosulásban való részvétel erőszak elkövetése céljából” vádjával. Négy nappal korábban Nantes-ban kezdeményezett a rendőrség hasonló összetűzéseket, brutális beavatkozással tiltott be egy free partyt. Egy fiatalnak a ráirányított lövedék elvitte a kezét.

A zene ünnepén a nantes-i fiatalok egy másik „szabad partira” való felhívással szálltak szembe a kormány ellentmondásos üzenetével, amely „engedélyezi a zene buliját zene nélkül és buli nélkül”. A résztvevőket itt is lövedékekkel és könnygázbombákkal oszlatták szét. A zeneünnep legerőszakosabb összetűzései Annecyban voltak. A rendőrfőkapitány „lázadásokról” jelentett, míg szemtanúk és videók bizonyították a fiatalok elleni támadásokat, lövedékeket és könnygázbombákat.

Ugyanezen a napon, érdekes egybeesés, Macron egyik ifjúsági ügyekkel megbízott minisztere bejelentette, hogy a kormány kommunikációs kampányt indít a közösségi hálózatokon, hogy mobilizálja a fiatalokat a választásokon való részvételre.

Végül egy másik rövid, de fontos hír, amelynek nincs köze se a választásokhoz, se a zene ünnepének mozgalmas színtereihez. Az Államtanács figyelembe vette a szakszervezetek felterjesztését, és felfüggesztette a munkanélküli segély-kalkuláció reformjának július 1-re kiírt bevezetését. A „gazdasági helyzet bizonytalanságával” indokolta a kormány fölött álló hatóság a döntést, amelynek célja a sok áldozatot követelő szociális járvány, a nyomor terjedésének korlátozása.