Az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur gazdasági társulás immár több mint húsz éve dolgozik egy szabadkereskedelmi egyezmény tető alá hozásán. Noha az elmúlt két évben karnyújtásnyi távolságba kerültünk a megállapodástól, a tárgyalások kezdete óta nagyot fordult a világ, megrogyott a szabadkereskedelembe vetett bizalom, és környezetvédelmi, valamint az európai mezőgazdaság szempontjából is súlyos aggályok merültek fel. Az Európai Bizottság (EB) egyelőre mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen két évtized munkáját sutba dobni, de közben úgy tűnik, hogy számos uniós országban széles koalíciók lépnek fel a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek, természetvédők és a kormány részvételével, a megállapodás ellenében. Így van ez  Magyarországon is. Csütörtökön az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Magyar Természetvédők Szövetsége által szervezett online konferencián járták körbe kormányzati és civil szervezetek képviselői, hogy mi várható az egyezménytől.

Noha a részletkérdésekben eltérő véleményeket fogalmaztak meg, a csütörtöki esemény előadói valamennyien kritikus hangot ütöttek meg a szabadkereskedelmi megállapodással szemben, ami rímel több európai országban tapasztalható folyamatokra, és azt is megtudtuk, megakadályozható-e még a megállapodás érvénybe lépése, és hogyan?

Az Európai ombudsman, Emily O’Reilly márciusi határozatában marasztalta el az Európai Bizottságot, amiért csak egy évvel a megállapodás megszületése után publikálták az egyezmény környezeti hatásait vizsgáló tanulmányt, emlékeztetett Bándi Gyula megnyitó beszédében. Az ombudsmanhoz zöld szervezetek fordultak, mert nem történt meg a megfelelő előkészítés és hatásvizsgálat, a döntéshozók számára nem álltak rendelkezésre a szükséges információk a megalapozott döntéshez.

Bándi elmondta, a fenntarthatósági vizsgálat lényege, hogy valamennyi részes – döntéshozók, állampolgárok, civil szervezetek – tisztában legyenek a megállapodás következményeivel. A vizsgálat  a kereskedelmi megállapodás

• gazdasági,
• társadalmi,
• emberjogi,
• és környezeti következményeit járja körül.

A szakértők által kidolgozott jelentés a megfelelő döntéshez ad kellő információt, hátteret. Például ahhoz a kérdéshez, hogy emberi jogi szempontból milyen hatása van a megállapodásnak az érintett felek lakosaira nézve? A Mercosur megállapodással kapcsolatban egyebek mellett felmerült a kérdés, hogy nem járhat a latin-amerikai őslakosok számára negatív következményekkel, avagy a gyerekmunka terjedésével.

Bándi megemlítette, hogy egyre világosabb, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos jog összekapcsolódik az emberi jogi szempontokkal: az erdőirtások például erősen befolyásolják az őslakosok életét, ahogy az üvegházhatású gázok kibocsátása hosszú távon az egészséges környezethez való jogot.

Az uniós tagországi parlamentek és civilek részéről egyaránt felmerültek a megállapodással kapcsolatos súlyos aggályok, ezt Lédig Zoltán jelentette ki, aki a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársaként az EU és a Mercosur közötti tárgyalások ellenőrzéséért és a magyar érdekek képviseléséért felelős. A tisztviselő szerint a kritikák új helyzetet teremtettek, és arra kényszerítették az Európai Bizottságot, hogy „kezdjen valamit a megállapodással”, ami nyilvánvalóan kiegészítésekre és garanciákra szorul.

Új stratégiával vinnék át a megállapodást

Lédig arra is emlékeztetett, hogy az EU-Mercosur egy vegyes megállapodás, ami azt jelenti, hogy az uniósok mellett tagállami hatásköröket is érint, így az uniós jog szerint egy tagállam is blokkolni tudja a teljes megállapodást.

A patthelyzetet az Európai Bizottság a megállapodás elemeinek szétválasztásával oldaná fel. A megállapodás lényegi, kereskedelmi része kizárólagosan uniós kompetencia lenne, ezek mellett minden más egyéb, politikai jellegű megállapodás másodlagos fontosságú elemnek számítana, és tagállami hatáskörbe kerülne. Ha ez sikerülne, annak az lenne a következménye hogy a kizárólagosan uniós kompetencia alá tartozó területekre vonatkozó részeket minősített többséggel fogadhatná el az EU, tehát az egyes tagállamok nem blokkolhatnák az együttműködés lényegi részét képező szabadkereskedelmi megállapodásokat.

Mint a főosztályvezető elmondta, ezt a törekvést Magyarország kormánya nem támogatja, ezzel szemben olyan, a megállapodással kapcsolatos garanciák kidolgozását várnák el, amelyek valamennyi tagállam számára megnyugtató módon rendeznék a vitás kérdéseket.

A megállapodással szemben erős politikai és civil szervezeti ellenállás tapasztalható. Az uniós tagállamok például azt nehezményezik, hogy a megállapodás nem nyújt olyan garanciákat a fenntartható fejlődésre, az őserdőirtás ellen és más aggályok kezelésére, melyek a parlamentek, a civil társadalom és a kormányok számára elfogadhatók lennének. Mindazonáltal az EU nem akarja újranyitni a megtárgyalt megállapodás szövegét, ezért nyilatkozatokat próbál kieszközölni, melyek biztosítják a fenntarthatósági célokat, és melyek mellett egyoldalú intézkedéseket is foganatosíthat.

Ez azt jelenti, hogy az EU döntése nem függ a partnerekétől, jelen esetben a Mercosur államoktól. Vagyis dönthet úgy, hogy bevezet egy intézkedést, ami szerint például meg kell állapítani olyan állat- és növényegészségügyi garanciákat, hogy csak megfelelő minőségű élelmiszerek tudjanak az Unióba jutni.

Az EU továbbá forrásokat tervez biztosítani a Mercosur államoknak, többek között olyanokat, melyek pénzügyileg ellenösztönzik az erdőirtásokat. Továbbá olyan egyoldalú minősítési rendszeren dolgozik, melyek hiányában azon termékek, melyek nem tudják bizonyítani, hogy fenntartható forrásból származnak, hátrányt szenvednének az Unióban. Ez tulajdonképpen egy jelölés lenne, azt pedig a fogyasztóra bíznák, hogy az adott termék megvásárlása mellett dönt-e.

Az előadások, majd a panelbeszélgetés során több résztvevő is kifejtette ugyanakkor, hogy ezen intézkedés vajmi kevés biztosítékot jelent a nem fenntartható módon termelt áruk importjának megakadályozására, már amennyiben egyáltalán úgy tekintjük, hogy bármilyen szinten fenntartható lehet egy világ másik végéről importált mezőgazdasági termék.

Lédig véleménye szerint egyértelműen megállapítható, hogy az Európai Bizottság komolyan vette a vitás kérdéseket, és lényegi egyeztetésekbe kezdett a Mercosur tagállamokkal. Az azonban valószínű, hogy az egyezmény aláírása belátható időn kívül kerül.

Latin-Amerikában az iparnak, Európában a mezőgazdaságnak fájna

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke azt emelte ki, hogy a tárgyaló felek gazdaságai más-más téren profitálhatnak a megállapodásból: míg az EU a mezőgazdasági, a Mercosur-államok az ipari termékek importjával kapcsolatban tettek komolyabb engedményeket. Így érthető módon Dél-Amerikában leginkább az ipar, míg Európában a mezőgazdaság szereplői szkeptikusak a megállapodással kapcsolatban.

Az uniós gazdálkodók tartanak a nem fair versenytől, mert teljesen más körülmények között gazdálkodhatnak a dél-amerikai és az európai gazdák. Az agrárkamara elnöke szerint az EU-n belül vannak élelmiszerelőállítás tekintetében a világon a legszigorúbb szabályozások, ez igaz az állatvédelemre, az élelmiszerbiztonságra és a környezetvédelemre is, az Európai Zöld Megállapodás szintén ebben a szellemben készült. A gazdák ugyanakkor a méltányos verseny jegyében elvárnák, hogy az import élelmiszerek előállítására is hasonlóan szigorú szabályok vonatkozzanak.

Győrffy például arra hívta fel a figyelmet, hogy a brazil mezőgazdaság a területeit erdőirtásból nyeri, ami aligha összeegyeztethető az uniós irányelvekkel.

Noha tervben van egy egymilliárd eurós uniós csomag a mezőgazdasági szektor kárainak kompenzálására, a megállapodás véleménye szerint így is komoly negatív hatással lenne az EU mezőgazdaságára, és az importáruk könnyen tönkretehetik az európai termelőket.

Mint elmondta, szakértők a Mercosur mezőgazdasági exportjának 23 százalékos, az Unió ipari exportjának 74 százalékos bővülésével számolnak, így nem csoda hogy elterjedt a nézet, miszerint „a megállapodás az EU mezőgazdaságának feláldozása az ipari termékek javára”.

A NAK a 23 millió gazdálkodót és 22 ezer szövetkezetet tömörítő COPA–COGECA, Európai Gazdálkodók és Európai Termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervével közösen már többször felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodás hátrányos a gazdálkodókra és a mezőgazdasági termelésre nézve. A szervezet Youtube csatornáján nemzetközi szövetségesük felvilágosító kampányvideóját is megosztották magyar felirattal.

Kikényszeríthetetlen fenntarthatósági elvek

Sulyok Katalin arra emlékeztetett, hogy a környezetvédelmi szempontok a szabadkereskedelmi megállapodásokban nagyon régóta aggályosak, és ez alól az EU-Mercosur sem kivétel.

Jellemző probléma, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban rendszerint rögzítve van, hogy a tagállamoknak van lehetőségük környezetvédelmi szempontokból korlátozásokat bevezetni – azonban csak annyiban, amennyiben ezek nem jelentenek burkolt korlátozást, és nem minősülnek protekcionista intézkedéseknek.

A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az ilyen jellegű jogi szövegek gyanúsak a Kereskedelmi Világszervezet számára. A jelenlegi gyakorlat szerint nehéz igazolni a természetvédelmi aggályokat, és a jogviták többségében a nemzetközi kereskedelmi joggal összeegyeztethetetlennek találják a korlátozó intézkedéseket.

A WTO az esetek túlnyomó többségében a kereskedelmi, gazdasági szempontokat veszi figyelembe, akár viszonylag egyértelmű helyzetekben is.

Ilyen volt például, mikor Brazília megpróbálta megtiltani a használt autógumi importját, aminek égetése különösen környezetszennyező. A WTO azonban burkolt kereskedelmi korlátozásnak minősítette az intézkedést, így az ország továbbra is kénytelen befogadni a használt gumiabroncsokat.

A jogász szerint amennyiben vannak környezetvédelmi garanciák, ezek jogszerűsége rendszerint vitatható, és a gyakorlat szerint az esetek nagy többségében nem lesznek összeegyeztethetők a szabadkereskedelmi garanciákkal.

A megállapodásban hiába szerepel benne számos környezetvédelmi célkitűzés, jobbára hiányoznak a jogilag kikényszeríthető konkrét garanciák. Külső nyomásra belekerült például, hogy figyelembe kell venni a párizsi klímavédelmi egyezményben megfogalmazott célokat, de ezek nem rónak semmiféle kötelezettséget az érintett országokra. A párizsi egyezmény vállalásait ugyanis az egyes országok maguk, nemzeti szinten határozzák meg, vagyis ez alapján nem lehet elégtelennek minősíteni egy kereskedelmi partner intézkedéseit.

A szakértő szerint noha az EU-Mercosur megállapodás hangsúlyozza, hogy érvényesítésének tekintettel kell lenni számtalan különböző fenntarthatósági célra, a szövegből sugárzik, hogy nincs benne semmi garancia, hogy az egyik partner szankcionálhassa, amennyiben a másik fenntarthatósági szempontból aggályosan működik.

Azt még a hatásvizsgálati dokumentáció is elismeri, hogy nincs garancia a megfogalmazott fenntarthatósági elvek végrehajtására. Végső soron az EU-Mercosur megállapodás környezeti hatása attól függ, hogy a garanciákat mennyiben fogja betartani a partner, amennyiben ugyanis nem tartja be, nem kényszeríthetők ki.

Jellemző az is, hogy a konkrét garanciák nem a valós problémákat célozzák. Ilyen például, hogy a szöveg szerint fel kell lépni a vadállatok illegális kereskedelme ellen, de Dél-Amerikában nem a kereskedelem, hanem az erdőirtások, az élőhelyvesztés veszélyezteti a vadállatokat.

Úgyszintén szemléletes, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás külön alcímet érdemelt. A felek eszerint kötelesek fellépni az illegális fakitermelés ellen – az erdőirtást azonban nem említi a vonatkozó szövegrész. Ami azért különösen aggályos, mert az egyezmény máshol a kettőt együtt említi, így nehéz nem észrevenni, hogy az országok csak az illegális kitermelés ellen kötelesek fellépni. Sulyok tehát jogászként úgy látja, megállhatja a helyét olyan érvelés, miszerint a fakitermeléssel nem járó erdőirtás ellen nem kötelező fellépniük az aláíróknak.

Sulyok arra is felhívta a figyelmet, hogy noha az EU-ban alapvetésnek vesszük, a világ számos pontján nem alkalmazzák az úgynevezett elővigyázatossági doktrínát a környezeti kockázatokkal kapcsolatban, így kérdéses, hogy az Unió tud-e adott esetben a potenciális veszélyekre hivatkozni.

Az elővigyázatosság elve azt jelenti, hogy még ha nincs is teljes mértékben bizonyítva egy adott dologról, hogy veszélyes, amennyiben vannak olyan tudományos eredmények, melyek szerint ez valószínűsíthető, megtagadható az engedélyezése. Ilyen például a hormonkezelt marhahús, amit az EU-ban nem lehet forgalmazni, mert egyes kutatások szerint rákkeltő hatású.

A WTO rendszerében azonban rögös út vezetett az elővigyázatossági elv alkalmazásáig, és az előbb említett marha importjának tilalma is csak átmeneti intézkedésnek számít a nemzetközi kereskedelmi szabályok szerint.

A jogász szerint végső soron a megállapodás alig tartalmaz jogilag kikényszeríthető erős garanciákat, és a gyakorlat szerint a kereskedelmi és gazdasági érdekek könnyedén felülírhatják a környezetvédelmi szempontokat, miközben ösztönzik a környezeti szempontból kockázatos gazdasági tevékenységeket.

Fidrich Róbert a Mércén megjelent, „Égő áldozat az autóipar oltárán” című cikkéből idézett, melyben kifejtette, miért problémás az államszövetségek közötti szabadkereskedelmi egyezmény, és hogyan szolgálja a társadalmak érdekeivel és a környezeti célokkal szemben a nagytőkét.

Fidrich szerint a szabadkereskedelem propagálói beáldozzák többek között az EU mezőgazdaságát, a környezetet, a dél-amerikai kistermelőket, valamint az erdőket a GDP növekedéséért, holott utóbbi mérőszám nem alkalmas a társadalom jólétének a mérésére.

Azt is említette, nemzetközi szinten 450 szervezet tiltakozik a megállapodás ellen. (Köztük van a GUE-NGL Európai Parlamenti képviselőcsoport, a témával foglalkozó tanulmányuk itt érhető el.)

Emlékeztetett, hogy a megállapodást számtalan kritika érte, és három éve Fazekas Sándor akkori agrárminiszter is ellenezte. Mint mondta, több uniós tagállam, így

• Franciaország,
• Ausztria,
• Írország kormányai
• és a holland parlament sem támogatja a megállapodást.

Az MTVSZ a Föld Barátai európai szervezetével közösen kiadványt is készítettek, ami tavaly óta letölthető honlapjukról, ezen a linken pedig uniós állampolgárként lehet tiltakozni a megállapodás ellen. Mint mondta, az egyezmény fő hatása az lenne, hogy megnövekedne az autók, gépek és vegyi anyagok exportja, ezzel párhuzamosan pedig a mezőgazdasági termékeket importja.

Ezzel összességében megnőne a nemzetközi szállítmányozás mértéke, és megnőne a járművek dél-amerikai használata is, valamint az állat és növénytermesztés volumene, ami a levegőszennyezés, üvegházhatású gázkibocsátás, az erdőirtás, a talaj- és vízszennyezés növekedésével járna. Mérgező ételek érkeznének az Európai Unióba, a biodiverzitás csökkenne, és veszélybe kerülne a kisléptékű agrártermelés, miközben súlyosbodna az őshonos lakosság elnyomása.

Már napjainkban is látszik, hogy az elmúlt évtizedekben Brazíliában óriási mértékben bővülő marhatenyésztés az esőerdők rovására történik, de hasonló figyelhető meg a szójatermesztés tekintetében is. Összességében elmondható, hogy a dél-amerikai esőerdőket jelentős mértékben a szója és állattenyésztés, valamint cukornádtermesztés miatt irtják. 1974. és 2019. között a marhaegyedszám 92,5-ről csaknem 215 millióra, a szójatermesztésre használt földterület pedig 5-ről csaknem 36 millió hektárra nőtt. Ezzel párhuzamosan pedig a mezőgazdasági tevékenységek miatti erdőirtás is egyre nagyobb területeket érint: a marhatenyésztés felerészt az amazóniai esőerdő hivatalos területén történik, míg a szója miatt 2006 és 2017 között Közép-Amazóniában végeztek nagyarányú erdőirtást.

A francia kormány tanulmánya szerint pedig az egyezmény miatti termelésnövekedés évente 25 százalékkal növelné az erdőirtás mértékét, ami 36 ezer négyzetkilométer, egy dunántúlnyi terület eltűnését eredményezné évente.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Mercosur országokban széles körben alkalmaznak az Unióban tiltott és környezeti, valamint egészségügyi szempontból káros permetszereket, Brazíliában pedig kiváltképp Bolsonaro elnök hatalomra kerülése óta nagyon sok új permetszert engedélyeznek. Az elmúlt év során az országban több mint harminc olyan szert engedélyeztek, melyek az EU-ban be vannak tiltva, ráadásul ezeket nem egyszer uniós cégek forgalmazzák Dél-Amerikában. A vegyszerhasználat csak az elmúlt évtizedben 71,5 százalékkal nőtt, és az is aggasztó, hogy Brazíliában 5000-szer magasabb az engedélyezett szermaradvány, mint az Európai Unióban.

Az emberi jogokkal kapcsolatban Fidrich kiemelte, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon magas szintet ért el az őslakosok kiszorítása és az őket érő megfélemlítés és erőszak. Mint említette, Brazíliában csak az elmúlt évtizedben 363 környezetvédő és őslakos aktivistát gyilkoltak meg.

Az előadásokat követő panelbeszélgetés során az előadók egyetértettek abban, hogy a megállapodás jelen formájában aggályos úgy környezeti, mint az uniós termelőkre gyakorolt hatása szempontjából, és hogy egyelőre nem látszanak valódi, kikényszeríthető garanciák, melyek megnyugtatók lennének a fent taglalt kérdések vonatkozásában.

A megállapodás a résztvevők szerint jelen formájában nem léptethető érvénybe, abban azonban eltértek a vélemények, hogy egyes elemei menthetőek-e.

A beszélgetés végén Bándi összegzésképpen  elmondta, hogy számos ellenérv merül fel a megállapodással kapcsolatban, és az elmúlt évek válságai, a megváltozott közgazdasági paradigmák és a sokkal inkább érezhető, ezért nagyobb hangsúlyt kapó környezeti problémák fényében nincsenek, és nem is lehetnek lezárt ügyek. Mint mondta,

„furán venné ki magát, ha akkor is folytatni kellene valamit, ha látni lehet különböző jelek alapján, hogy nem fogunk belőle jól kijönni.”