A Readingi Egyetem munkatársainak új tanulmánya rámutatott, hogy ha a klímaváltozás eredményeképp a Föld átlaghőmérséklete eléri az iparosodás előtti szinthez képest plusz 4 celsius fokos emelkedést, körülbelül 500 ezer négyzetkilométernyi jég válhat le az antarktiszi jégtakaróról.

A part menti jégtakarók leválása azért ad különös aggodalomra okot, mert ezek egyfajta gátként funkcionálnak, megakadályozzák a szárazföldi gleccsereket, hogy egyből az óceánba folyjanak, ahogy arról Ella Gilbert, a Readingi Egyetem Meteorológiai tanszékének kutatója beszélt a Space.com-nak:

„A part menti jégtakarók fontos védelmi zónák, amelyek akadályozzák a gleccsereket abban, hogy szabadon folyjanak az óceánokba, és ezzel megnöveljék a tengerszintet. Ha ezek leválnak, olyasmi történik, mintha egy hatalmas dugót kihúznánk egy üvegből: lehetővé tenné, hogy elképzelhetetlen mennyiségű víz folyjon a tengerekbe.”

A kutatás során a a vizsgálatot végző kutatók nagy felbontású regionális klímamodellező technológiával térképezték fel, hogy milyen hatással lehet az olvadó jég és a kiszabaduló víz a part menti jégszigetekre. A modellezés három lehetséges forgatókönyvvel számolt: 1,5 celsius fokos, 2 celsius fokos és 4 celsius fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel, ezek közül mindegyik elképzelhető még ebben az évszázadban.

A kutatás arra jutott, hogy a legrosszabb – 4 fokos – iparosodás előtti korhoz képesti emelkedésnél az összes antarktiszi part menti jég 34 százaléka válhat le a kontinensről.

„A kutatási eredmények rámutatnak a globális hőmérséklet-emelkedés féken tartásának fontosságára, ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás legrosszabb következményeit, ahogyan az a Párizsi Egyezményben is le van fektetve.”

– nyilatkozta Gilbert professzor.

Egy nemzetközi tanulmány szerint közel két évszázada annak, hogy az emberi tevékenység elindította az éghajlatváltozást. Nerilie Abram a kutatás vezetője, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) docense szerint az ipari forradalom jelentette az első lépést ezen a veszélyes úton, amelynek első hatásait az Északi-sarkvidéken és a trópusi óceánokon vették észre, még az 1830-as évek környékén. Korábban azért gondolták, hogy a klímaváltozás csupán a 20. század káros hatására vezethető vissza, mert az 1900-as évek előtti időkből nem álltak megbízható források a kutatók rendelkezésére.

A tudósok az új kutatásban főként a természetben rejlő jelekre koncentráltak: korallokat, barlangrajzokat, évgyűrűket és jégmagokat vizsgálva jutottak arra az eredményre, hogy már jóval korábban elindult ez a rémisztőfolyamat. A kérdés ma az, hogy a folyamat megállítható-e.

A 20. század kezdete óta a tenger vízszintje közel 20 centimétert emelkedett, és az előrejelzések szerint a század végére ez a szám akár az egy métert is elérheti.

(Space.com)