Március 8-án Luiz Edson Fachin bíró, a brazíliai legfelsőbb bíróság tagja úgy döntött, hogy megsemmisíti az összes ítéletet, amelyet Luiz Inácio Lula da Silva volt elnök ellen hoztak az elmúlt esztendőkben. A továbbiakban a Brazíliavárosban működő szövetségi bíróság tárgyalja a Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores, PT) egykori elnökének az ügyét a curitibai szövetségi bíróság helyett. A döntés legjelentősebb hozadéka az, hogy lehetségessé vált Lula indulása a 2022-es brazíliai elnökválasztáson.

A Lula da Silva elleni eljárás visszásságai és a bíráskodást kísérő nemzetközi lejárató kampány rávilágítanak arra, hogy a „korrupcióellenes” intézkedések miként szolgálhatnak imperialista szándékokat. Arról is árulkodnak, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálatainak döntő befolyása van a dél-amerikai államok politikájára.

I.

Háború a korrupció ellen

–„Ma ünnepelni fogok!”

–„Ajándék a CIA-tól…”

Ezek a mondatok 2018-ban hangzottak el Laura Tessler és Deltan Dallagnol ügyészek között, akik Dél-Amerika legnagyobb pénzmosási-korrupciós ügye, a 2014 márciusában kirobbant Lava Jato (Autómosó-hadművelet) kapcsán jártak el.

Az örömködésük oka az volt, hogy Sergio Moro nyomozóbíró 2018. április 5-én őrizetbe vetette Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnököt, s ezzel megakadályozta, hogy indulhasson a brazíliai elnökválasztáson a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro ellen.

Lulát pénzmosás és egy kétes ingatlanügy vádjával 12 évnyi börtönbüntetésre ítélték, helyette pedig a Munkáspárt a kevésbé karizmatikus Fernando Haddad filozófus-közgazdászt indította, aki 2018 októberében végül tízmillió szavazattal kikapott Bolsonarótól.

Haddad nevéhez nem kapcsolt mást a brazil és a nemzetközi sajtó, mint hogy még São Paulo polgármestereként 3 realról 3.20-ra emelte a városi buszjegyek árát (miközben a városi kerékpárutak hálózatának kibővítésén fáradozott), aminek következtében az ingyenes tömegközlekedést követelő tüntetéshullám söpört végig az országon, valamint azt, hogy egy velejéig korrupt párt jelöltje. Mindezzel nem sok esélyt hagytak a szélsőjobboldali Bolsonaro ellenfelének.

Bolsonaro megválasztásának esztendejében már negyedik éve zajlottak a Brazil Szövetségi Rendőrség (DPF) által vezetett nyomozások, amelyek kezdetben pusztán a Petrobras állami olajipari vállalatra korlátozódtak. A rendőrség Dél-Amerika legnagyobb és legeredményesebb vállalatának vezetőihez az ún. doleirókon, azaz feketepiaci kereskedőkön keresztül jutottak el, akik különböző árnyékcégek, például autómosók, benzinkutak, kifőzdék üzemeltetésével mosták tisztára az ügyfeleik gyanús körülmények közt szerzett pénzét.

Ám miután kiderült, hogy a pénzmosók zöme a Petrobras ügyvezető elnökének, Paulo Roberto Costának dolgozott, a nyomozás új szintre lépett. Immár az volt a kérdés, hogy az állami vállalat túlszámlázásaiból befolyó pénzek hová kerültek.

Az igazság köztársasága

Newton Ishii rendőr 2015. január 4-én a Rio de Janeiro-i repülőtéren letartóztatta az állami cég második legfontosabb vezetőjét, Nestor Cerverót, s ahelyett hogy „elsimították” volna az ügyet, a gazdag Curitiba városba, „Brazília Londonába” szállították, és vádat emeltek ellene.

A letartóztatás nyomán Ishii nemzeti hőssé avanzsált, évekig nem létezett olyan karnevál, amelyen a „jó japán”, a „Japonês Bonzinho” arcát ábrázoló maszk ne lett volna kedvelt viselet. Ám nemcsak a „dúsgazdag” és „érinthetetlen” vállalatvezetőt letartóztató „egyszerű” rendőr lett rögvest híres, hanem a Lava Jato-hadműveletben eljáró ügyészcsoport, valamint Sergio Moro bíró is.

Beszámolók szerint azokban az éttermekben, ahol feltűnt az ambiciózus és fiatal Moro, az emberek felálltak az asztal mellől, és hosszasan megtapsolták. Moro megannyi díjat kapott a 2013-2017 közti időszakban (pl. a Transparency Internationaltól), s számos nemzetközi lap (pl. a Time) címlapján szerepelt. Voltak, akik már az elnöki székben látták volna szívesen.

Curitiba az újságírók tollán az igazság köztársaságává vált, ahol minden nap letartóztattak egy neves politikust vagy vállalatvezetőt. Ennek a köztársaságnak pedig kétségkívül Moro volt az elnöke.

Noha a Petrobras vezetőinek fogva tartása és elítélése nem történhetett volna meg a Munkáspárt által 2013-ban megszövegezett törvény nélkül, amely bevezette a vádalku intézményét, az egyre kiterjedtebb korrupciós ügy leginkább Lula pártjára égett rá.

A kihallgatás alatt Costa elismerte, hogy ő és Cerveró, valamint más Petrobras-igazgatók szándékosan túlárazták a különféle cégekkel kötött szerződéseket. Az építkezéseket, kútfúrásokat, tengeri kutatásokat végző vállalatok pedig beleegyeztek, hogy a megbízásokért cserébe az ügyleteikből származó bevételük 1-5 százalékát egy titkos pénzalapba utalják.

Az így létrehozott slush found nem maradt érintetlen. Az igazgatók az összegyűlt milliárdokból politikusokat fizettek le és kampányokat finanszíroztak. De nemcsak a politikusoknak jutott a kenőpénzből: egy-egy jacht, helikopter, egzotikus utazás, 3 ezer dolláros bor sokaknak kijárt. Hatalmas összegeket helyeztek el svájci és amerikai bankszámlákon vagy rejtegettek adóparadicsomokban, de az is megtörtént, hogy a visszajuttatott dollármilliókból tengerentúli ingatlanokat vásároltak.

A Lava Jato végül odáig terebélyesedett, hogy 3 ezer ember ellen emeltek vádat, mind a kilenc főbb brazíliai építőcég ellen nyomoztak, s letartóztatták a Munkáspárt pénztárnokát, a Képviselőház elnökét és több szenátort is. Az ügy szálai immár 11 országba vezettek (Kuba, Venezuela, Nicaragua…).

Összesítések szerint 1400 emberre róttak ki házi őrizetet, s százakat fosztottak meg attól, hogy politikai pozíciót vállaljanak.

Így járt Lula da Silva is, aki 2003 és 2010 közt vezette az országot, s aki az őrizetbe vétele idején, 2018 áprilisában a közvélemény-kutatásokban még tíz százalékponttal vezetett Jair Bolsonaro előtt.

Antipetismo

A Lava Jato-ügy katasztrofális hatással volt úgy a brazil társadalomra, mint az ország gazdaságára és politikájára. Az ország három év alatt elveszítette a nyersolaj-tartalékainak 75 százalékát, amelyet áron alul zömmel amerikai vállalatok vásároltak fel.

A Petrobrashoz kötődő kisebb vállalkozások sorra bezártak, a csődhullám pedig 13 millió ember lökött a mélyszegénységbe. Miközben az ország konföderációs kupát (2013), labdarúgó-világbajnokságot (2014) és olimpiát (2016) is rendezett, a nagyvárosokban elviselhetetlenné vált a nyomor, az erőszakos bűncselekmények száma pedig az egekbe szökkent.

Szintén csődbe ment a nemzetközi Odebrecht konzorcium is, amelynek a vezetőit azzal vádolták, hogy 30 millió dolláros kenőpénzt juttattak a Petrobras vezérigazgatóinak, további 700 millió dollárt pedig latin-amerikai államok vezetőinek.

Az Odebrecht venezuelai, mexikói, angolai, perui és kolumbiai vegyszergyárai, építőipari cégei, alapkezelői bezártak vagy jelentős leépítésbe kezdtek. Szakszervezeti számítások szerint 4,4 millió ember veszítette el a munkahelyét a Lava Jato miatt. A válság olyan súlyos volt, hogy a nyugati országok monitorozni kezdték a brazíliai helyzetet: tünetértékű, hogy a válság továbbgyűrűzésétől tartva még a Magyar Nemzeti Bank is riportot készített a brazil fejleményekről.

A korrupcióellenes vizsgálódásokat hatalmas tüntetések kísérték 2015-től kezdődően. A megmozdulások egyik fő támogatója a Rede Globo jobboldali médiavállalkozás volt, amely apolitikus-szirupos szappanoperáival Kelet-Európát is elárasztotta (Az élet megy tovább, A klón, Rabszolgasors).

A tüntetéseket pedig a Mozgalom a Brazil Szabadságért (MBL) szervezte, amelyet a brazil államosított energiapiachoz mielőbbi hozzáférést kívánó amerikai vállalkozások, NGO-k (pl. a szabadpiac-párti Atlas Network) és alapítványok, legfőként a Koch-testvérek finanszíroztak.

Mindez 2016-ban Dilma Rousseff baloldali elnök népszerűségének zuhanásához, s kisvártatva a bukásához vezetett.

Noha Lula nyolc esztendőn át, Dilma Rousseff pedig koalíciós kormányok élén 2010 és 2016 között vezette elnökként Brazíliát, politikai ellenfeleik – a magukat „Szociáldemokrata Pártnak” (Partido da Social Democracia Brasileira, PSDB) nevező jobbközép liberálisok és konzervatívok – még így is a korrupciós javak és vagyonok nagyobb hányadával rendelkeztek, mint a kormányzó szocialisták.

Ugyanakkor ez kevéssé számított: a 2013-as, és a még kiterjedtebb 2015-ös antikorrupciós tüntetések életre hívták az „antipetismót” a „munkáspártellenes” érzületet, amelyet csak az csillapíthatott, ha Rousseff helyére más kerül. Noha az elnökasszony nem volt érintve a Lava Jatóban, a parlament alsóháza által kezdeményezett közjogi felelősségre vonás (impeachment) után az addigi alelnök, a liberális Michel Temer került az elnöki székbe.

Temerről azonban csakhamar kiderült, hogy a Brazil Demokratikus Mozgalom (Movimento Democrático Brasileiro, MDB) meghatározó tagjaként lobbistáktól fogadott el kenőpénzt, s csakúgy jelentős összeghez jutott a Petrobras olajcég tendereinek kiosztásakor is. A párt is részesült kenőpénzben, az Odebrecht 3 millió dollárt fizetett az MDB képviselőinek.

S mire az új elnök megnyitotta a 2016. évi nyári olimpiai játékokat a Maracanã Stadionban, az is világossá vált, hogy 2006 óta rendszeresen informálta a brazíliai USA nagykövetséget a politikai fejleményekről, az Egyesült Államok vezető köreivel kiváló kapcsolatot ápolt, hovatovább amerikai cégeknek lobbizott a parlamentben is.

Temer rövid ideig tartó ténykedéséről sokat elárul, hogy első elnöki rendeleteinek egyike az volt, hogy az amazóniai őserdőből egy 4 millió hektáros területet magán fakitermelő vállalatoknak juttasson – de ez sem jött neki össze. Az utóda azonban már ügyesebben járt el.

A munkáspártellenes hangulatkeltés, a politikai pártok egyöntetűnek látszó korrumpáltsága, a bandaháborúk, a nyomor és kiszolgáltatottság egyként vezetett ahhoz, hogy a színen megjelenjék egy „tisztakezű” népvezér, aki majd visszaállítja Brazília szuverenitását, Donald Trumphoz hasonlóan „lecsapolja a mocsarat”, s az igazság pallosát suhogtatja a bűnös lelkek felett.

„Kultúrmarxisták és sztálinista maffiózók”

A helyzet kiváló lehetőséget teremtett az évtizedekig lenézett és kinevetett, szélsőjobbos Jair Bolsonarónak. A jelölt gyors és hatásos megoldást javasolt a bűnözési hullámra: a polgárok fegyverviselési jogainak kiterjesztését indítványozta. De azt is megígérte, hogy egy rendőrt vagy katonát sem vonnak felelősségre, ha meggyilkol valakit.

Bolsonaro nem titkolt ideálja az 1964 és 1985 közt fennállt katonai junta, amely kegyetlenül leszámolt az állítólagos ellenségekkel.

Az ellenség pedig nyilvánvaló volt: az egyenlőség utópiájában dagonyázó „kommunisták”, az érzékeny lelkű feministák, a Lula vezette „kultúrmarxista” kormányok, amelyek nem átallották magukhoz édesgetni a „feketéket”, azok a „sztálinista maffiózók”, akik „transzneműeket faragnak a gyerekekből”, és „kiárusítják az országot”.

Jair Bolsonaro győzelmét a hadsereg és a rendőrség a hívek százezreivel együtt ünnepelte az utcán, s már a választás második fordulója előtt kaptak pár rendőri pofont és rúgást azok a lázongó egyetemisták, akik nem kívánták, hogy egy fasiszta vezesse Dél-Amerika legnagyobb országát.

Az sem volt mellékes, s a középosztály körében kitörő öröm fogadta, hogy Bolsonaro a Lava Jato-ügyben eljáró bírót, Sergio Morót igazságügyi miniszternek nevezte ki, a gazdasági tárca élére pedig a „piaci liberalizáció” élharcosát, Milton Friedman egykori tanítványát, Paulo Guedest, aki nyomban „felülvizsgáltatta” a számos elismerést kapott szociális segélyprogramot (Bolsa Família).

A tiszta, piacbarát és fehér Brazília képe sejlett fel.

Ekkor azonban olyasmi történt, ami teljesen más megvilágításba helyezte a „korrupcióellenes háborút”.

II.

A brazíliai „lassú puccs”

Hector Xavier Monsegut 2011. március 6-án letartóztatta az FBI. A LulzSec hekkercsoport egyik alapítóját, akit a deep weben csak „Sabu”-ként emlegettek, azzal vádolták, hogy feltörte a News Corporation, a Stratfor és más stratégiai jelentőségű, kormányzati hírgyűjtő- és kutatóközpont oldalát. Sabut emiatt 124 év letöltendő börtönbüntetéssel fenyegették meg. Ám a 28 éves fiatalember választhatott: vagy az FBI informátora lesz, vagy az élete végéig börtönben marad. Sabu választott.

A következő hét hónapban leleplezte a LulzSec hekkereit, csapdába csalta Nadim Kobeissit, a CryptoCat kommunikációs szoftver megalkotóját, s kísérletet tett arra, hogy az Anonymous csoportot is feladja a titkosszolgálatoknak. Sabuhoz köthető Jeremy Hammond hekker leleplezése is, aki a befolyásos biztonságpolitikai elemzőintézet, a Stratfor szigorúan titkos adatait eljuttatta a WikiLeaks oldalhoz. Mivel az anarcho-kommunista Hammond nem volt hajlandó vallomást tenni, tíz év börtönbüntetésre ítélték.

Ám Monsegu feladatai ezzel közel sem értek véget. A szabadságért cserébe mintegy 300 internetes támadást hajtott végre számos ország bírósága és ügyészsége, kormányzati oldala ellen, de feltörte például a brazil titkosszolgálati rendszert is. Sabu célpontjai közt volt a brazil katonai rendőrség és a Rede Globo, amelyekből megannyi bizalmas információt nyert ki. A „Brazília-hadművelet” keretében mintegy 100 kormányzati oldalon jelent meg egy időben a figyelmeztetés a „mindent eluraló korrupcióról”.

Az ekkor kinyert adatok visszaköszönnek a Lava Jato perirataiban. A Brasil Wire oknyomozó oldal hat éven át tartó munkájából, a The Intercept 2019 nyarától közölt, 32 részből álló riportsorozatából és a 2021 februárjában megjelent további adatszivárogtatásokból azonban kiderül, hogy az Egyesült Államok minisztériumainak, az FBI-nak és a CIA-nak még ennél is nagyobb befolyása volt a brazíliai korrupcióellenes eljárásokra.

A mechanizmus

A The Intercept oldalon Glenn Greenwald újságíró – aki Edward Snowdennek is segített az NSA-dokumentumok nyilvánosságra hozásában – 2019. június 9-én hosszú írást közölt arról, hogy kiszivárgott csetbeszélgetések szerint a Lava Jato-ügyben eljáró ügyészek és Sergio Moro bíró (akkor már igazságügyi miniszter) megakadályozták, hogy a 2018-as elnökválasztás előtt interjú jelenhessen meg a börtönbe zárt Lula da Silva elnökkel, „nehogy megválasszák az emberek Haddadot”.

A Telegram csetalkalmazásról kikerült párbeszédek arról árulkodtak, hogy a bíró munkacsoportja politikai okokból szorosan együttműködött az ügyészséggel.

Noha a The Intercept és a Brasil Wire 2019 júniusában csak a kiszivárgott beszélgetések egy százalékát hozták nyilvánosságra, Greenwaldot rögvest megfenyegette Bolsonaro pártjának egyik kongresszusi képviselője, miszerint az újságíró választhat a kiutasítás és a börtön között. Az Intercept lap állításait cáfolni igyekezett megannyi jobboldali média is: a Rede Globo koronaékszere, az O Globo odáig ment, hogy azokat az állításokat is cáfolta, amelyeket az Intercept csak hónapokkal később fogalmazhatott meg.

A Vaza Jato (azaz az Autómosó-szivárogtatás) feltűnő sajátossága volt, hogy a botrány kirobbanása után az angolszász lapok arról kezdtek el cikkezni, miszerint a „Lava Jato félrecsúszott”, s hogy mennyire „sajnálatos”, hogy kiszivárogtak az adatok, valamint azt találgatták, ki lehet a whistleblower.

Így járt el a Washington Post, a Guardian, az Ap hírügynökség és a New York Times, nyomukban pedig a fél világ sajtója. A Transparency International közleményt adott ki, amelyben megvédték a diszkreditált nyomozást. Noha ekkor már világossá vált, hogy Lulát azért zárták börtönbe, hogy ne indulhasson a választásokon.

A korrupció elleni háború narratíváján azonban nehéz volt változtatni: a Netflixen éppen ezekben a hónapokban futott a Lava Jato bíróját és ügyészeit a mennyekbe emelő The Mechanism című propaganda-sorozat.

A hétről-hétre közölt Telegram-beszélgetésekből azonban kiolvasható volt, hogy a Lava Jatóval kapcsolatban semmi sem „csúszott” félre: minden egy irányított mechanizmus szerint folyt, amelynek végső célja nem volt más, mint befolyást is irányítást szerezni Latin-Amerika országai felett. A Brasil Wire úgy fogalmazott, hogy a Lava Jato egy „lassú puccs” volt Brazília és a szomszédai ellen.

Amiről a cset fecseg

A 31 éves Walter Delgatti São Paulo konzervatív régiójában nőtt fel, Araraquara közepes méretű városában. Delgatti már gyermekkorában érdeklődött a számítógépes játékok iránt, és 12 évesen munkát kapott egy játékboltban. Később a barátaival kisebb zenei produkcióba kezdett, az országban népszerű popdalokat és country zenét terjesztettek, élőzenés kisebb összejöveteleket szerveztek.

Amint nőtt a barátai zenei produkciója, a helyi rendőrség gyanakodni kezdett, hogy a partikon összekalapozott pénz illegális utakat jár be. Delgattit végül 2017-ben kábítószer birtoklásért zárták börtönbe. A Brasil 247-nek adott interjúban elmondta, hogy az illegális „kábítószerek”, amelyeket a rendőrök a házában találtak, 3 doboz Clonazepam nyugtatót fedtek. Delgattit ennek ellenére hat hónapig a börtönben tartották, és később is gyakran a törvényszék elé szólították kihallgatásra.

Amikor éppen az egyik bírósági tárgyaláson ücsörgött, észrevette, hogy az egyik ügyész a Telegramon beszélget. A válla fölött átnézve sikerült kiderítenie a férfi telefonszámát. Ezen a ponton úgy döntött, hogy megpróbálja feltörni az ügyészek felhőn tárolt fájljait, és megnézi, hogyan halad az ügye.

Noha a Brasil 247-nek nem részletezte, miként törte fel a Telegram csetalkalmazást, de hamarosan hozzáfért a Legfelsőbb Bíróság ügyészeinek és bíráinak a levelezéséhez. Mivel az újságban olvasott a Lava Jato-hadműveletről, a figyelme már nem is a saját ügyére irányult, hanem Lula elnök letartóztatására.

Ahogyan egyre több ügyész levelezéséhez fért hozzá, úgy jutott el Laura Tesslerhez és Deltan Dallagnolhoz, valamint Sergio Moro bíróig. Mivel Dallagnol elfelejtette letörölni a csetelését, és a biztonsági mentésből eredő fájljai is megmaradtak, valamint volt olyan gondos, hogy a hívásait is rögzítette, Delgatti végigkövethette a Lula elleni pert – olyan módon, ahogyan addig azt csak kevesen láthatták.

Delgatti úgy nyilatkozott, hogy kezdetben még mindig mindent elhitt, amit a tévében látott a Lava Jato-ügy kapcsán. Amikor azonban végigolvasta az üzeneteket, s már felmérhette a kinyert 100 gigabájtos adattömeg jelentőségét, pánikba esett.

„Láttam, hogy ugyanazt tették az elnökkel, mint velem” – nyilatkozta Delgatti, aki megpróbált kapcsolatba lépni számos újságíróval, de senki sem kívánt foglalkozni az adathordozóival. Mígnem egy napon Glenn Greenwald oknyomozó újságíró válaszolt neki.

„Bensőséges” viszonyok

A Telegram-beszélgetések jelentősége felbecsülhetetlen.

A nyilvánosságra hozott telefonos beszélgetések, csetüzenetek és videóhívások feltárták, hogy a Lava Jato-ügyben eljáró munkacsoport kulcsszereplői, így Dallagnol és Tessler, valamint Sergio Moro bíró nagyon szoros kapcsolatban álltak az Egyesült Államok Külügyminisztériumával, a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA) és a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI).

Fény derült arra, hogy Kenneth Blanco amerikai főállamügyész, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumához tartozó Financial Crimes Enforcement Network (FinCEN) igazgatója az Atlantic Council agytröszt egy 2017-es eseményén azzal dicsekedett, hogy igen „bensőséges” viszonyban állnak Brazil Szövetségi Rendőrség keretében működő Lava Jato-művelet ügyészeivel.

Kiderült továbbá, hogy az amerikai Pénzügyminisztérium 682 millió dollárt utalt át a Lava Jato-ügyben eljáró munkacsoportnak azzal a céllal, hogy hozzanak létre egy magánalapítványt, amely a korrupciós ügyekben eljár. Világossá vált, hogy a munkacsoport ellehetetlenítette a brazil Legfelsőbb Bíróságot, amely 2018-ban nem kívánta börtönbe zárni Lula elnököt, s amikor hírét vették, hogy Lula szabadlábon marad, Sergio Moro azonnal elrendelte a letartóztatását, amelyet a rendőrség végre is hajtott. Nyilvánvalóvá vált, hogy Moro nyomozóbíró és az ügyészség összejátszott.

Bebizonyosodott, hogy Jair Bolsonaro és Sergio Moro 2019-ben „egy nem szokványos” látogatást tett a CIA főhadiszállásán (Langley, Virginia), ahogyan a Wall Streeten is, miközben az amerikai nagykövetség emberei rendszeresen megjelentek az ügyészek megbeszélésein.

Egyértelművé vált, hogy az FBI már 2011-ben és 2012-ben olyan adatokhoz jutott hozzá, amelyek birtokában elő lehetett készíteni Dilma Rousseff megbuktatását és Lula letartóztatását. Idén februárban pedig kiszivárgott az a beszélgetés is, amely Lula letartóztatásának napján hangzott el Laura Tessler és Deltan Dallagnol ügyészek között:

– „Ma ünnepelni fogok!” –„Ajándék a CIA-tól…”

A küzdelem folytatódik

Miután Sergio Moro volt bíróval és Deltan Dallagnol, a Lava Jato munkacsoport vezetőjével kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy összejátszottak az Egyesült Államok hatóságaival, Moro lemondott a miniszteri tárcájáról. 2020 novembere óta az Alvarez and Marsal nemzetközi ügyvédi irodánál dolgozik, amelynek az ügyfelei közé tartozik a Lehman Brothers, a HealthSouth, a Tribune médiavállalkozás vagy például a Warnaco cégcsoport. A Lava Jato korrupcióellenes hadjáratot 2021 februárjában lezárták, az ügyészi munkacsoportot feloszlatták.

A hírre, miszerint Luiz Inácio Lula da Silva 580 napig tartó börtönbüntetése után visszatérhet a politikába, Bolsonaro csak megvonta a vállát, és arról beszélt, hogy szerinte 2022-ben a brazil emberek nem fogják támogatni Lulát.

Sokatmondó tény, hogy a brazil tőzsde 4 százalékkal esett vissza az ítélet kihirdetését követően, a nemzeti valuta pedig történelmi mélypontra süllyedt az amerikai dollárral szemben. A befektetőket idáig nem aggasztotta az országban tomboló járvány, a kormányzat tehetetlensége és a rengeteg haláleset, azonban Lula visszatérésének híre teljes pánikot váltott ki. A Bloomberg is megkongatta a vészharangot, s nyomban latolgatni kezdte, hogy hány százalék rá az esély, hogy Lula valóban indulhat a 2022-es választásokon (80-90 százalék, hogy a Legfelsőbb Bíróság is engedélyezi Lula indulását).

Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a „korrupció elleni háborút” hirdető Barack Obama egykori alelnöke, a megválasztása másnapján bejelentette, hogy minden erejével küzdeni fog a korrupció és a kleptokrácia ellen. Ugyanígy nyilatkozott Jake Sullivan, Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadója is.