A török hadsereg és a velük szövetséges dzsihadista milicisták által megszállt Nyugat-Kurdisztánból évek óta csak egyre rémisztőbb hírek jutnak ki. Egy helyi emberi jogi szervezet jelentése szerint a törökök által felfegyverzett dzsihadisták az elmúlt fél évben több száz nőt és megannyi kiskorú lányt raboltak el a régióból, hogy szexrabszolgának adják el őket Líbiába.

A török hadsereg első alkalommal 2016-ban vonult be Szíriába, ekkor az Iszlám Állam török határ menti területeit foglalták el, már ekkor is arra hivatkoztak, hogy szíriai menekülteket fognak ide letelepíteni, ezért vonultak be. Majd 2018 januárjában elinditották az Olajág hadműveletet, melynek keretében a török hadsereg és a velük szövetséges, különböző szíriai dzsihadista milíciák bevonultak Szíria észak-nyugati – mindaddig a kurd YPG által ellenőrzött – Afrin tartományába.

Afrint mindig is kurdok lakták, így amikor a szíriai polgárháború elején a szíriai hadsereg kivonult innen, a kurd YPG egyből átvette az ellenőrzést, nekik köszönhetően ez volt Szíria egyetlen olyan területe, ahol egészen a 2018-as török-dzsihadista megszállásig béke volt. Erdoğan azonban mára földi pokollá változtatta a tartományt.

A török hadsereggel szövetséges dzsihadisták civilek ellen elkövetett kegyetlenkedések mellett, nem kevés hadizsákmányt is harácsoltak a régióban, sok kurd civilt elüldöztek földjeikről és házaikból, ahova aztán dzsihadisták költöztek be. Azóta élet és halál urai lettek, tavaly például egy mindössze tíz éves, Down-kóros kisfiút raboltak el édesapjával és nagyapjával együtt, szabadon engedéséért pedig 10 000 dollárt kértek a családtól. Miután azt nem tudták kifizetni nekik, ők kivégezték a három fogva tartottat.

A török hadsereg mindeközben azzal volt elfoglalva, hogy mindenhonnan eltüntessék a kurd feliratokat, és az iskolákban a kurd nyelv helyett a törököt tegyék meg az oktatás nyelvének.

Az Európai Parlament 2018 márciusában határozatban ítélte el a török bevonulást, Erdoğan erre így reagált ekkor: „Mi vagyunk azok, akik 7 éve 3,5 millió szíriait látunk vendégül. Ha továbbküldtük volna őket, azt keresnétek, hogy hova bújhattok. Könyörögtetek nekünk, hogy ne nyissunk előttük kaput. Mi megtettük, amit az emberség követel, de ti nem értitek, mi az az emberség. Most döntsetek, ahogy akartok, egyik fülünkön be, a másikon ki. A ti határozataitoknak már semmi értéke vagy becsülete.„

Vagyis Erdoğan szerint azzal, hogy Afrin tartományt dzsihadista miliciák kezére játszották, ők csak azt tették, amit az emberség megkövetelt tőlük. A helyi kurdok nemcsak alapvető jogaiktól lettek itt megfosztva, de Törökország gazdasági tekintetben is úgy fosztja ki a régiót, mintha csak egy gyarmata lenne.

Ennek legjobb példája a helyi olivaolaj, ami mindig is Afrin első számú bevételi forrása volt. A törökök megérkezésük óta az olajbogyó ültetvények nagy részét kisajátították, és az innen származó olivaolajat török termékként exportálják több EU-s országba, Afrin lakóit ezzel egy év alatt közel 100 millió dollárral károsították meg.

Hasonló sorsra jutottak a kulturális örökségek is, a török hadsereg és az általuk felfegyverzett dzsihadisták több tucat, bizánci korból maradt templomot és ókori műemléket romboltak le.

Most azonban még ennél is messzebbre mentek. Törökország egy éve döntött úgy, hogy katonákat küld a líbiai polgárháborúba, hogy ott a velük szövetséges Tripoli kormányt támogassák. A török katonák mellett azonban nagy számban szállítottak ide szíriai milicistákat is.

Az Emberi Jogok Afrini Szervezete jelentése szerint az elmúlt évben több száz helyi nőt és nem kevés kiskorú lányt raboltak el fegyveresek, hogy aztán Líbiába szállítsák őket, ahol a helyi dzsihadistáknak adják el őket szexrabszolgának. A Skynewsnak sikerült interjút készítenie egy kurd nővel, akinek elmondása alapján Afrinban állandósultak az emberrablások, elsősorban fiatal lányok esnek a dzsihadisták áldozatául, mivel a legtöbb pénzt kiskorú szexrabszolgákért kapnak.

Afrinban a török-dzsihadista megszállás óta eltelt három évben közel ezer civilt raboltak el a fegyveresek. Azt sajnos nem lehet tudni, hogy az afrini kurdok még meddig kell szenvedjenek a törökök és az általuk felfegyverzett dzsihadisták megszállása alatt. De a legszomorúbb talán az az egészben, hogy Erdoğannak feltehetően soha nem kell majd felelnie azért, amit Afrinnal tett.