Kásler Miklós tanároknak címzett idei karácsonyi köszöntőlevele pénteken járta be a magyar sajtót. A levél nem csak abból a szempontból volt kifogásolható, hogy az emberi erőforrás miniszter tavalyi karácsonyi üdvözlőlevelével és a minden év júniusának első vasárnapján esedékes pedagógusnapra küldött 2020-as levelével is elég sok a tartalmi átfedés, hanem az is, hogy – ahogy azt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) megfogalmazta –

„azt feltételezi levelének minden címzettjéről, aki az állami intézményekben dolgozik, hogy azok is hasonlóan kötődnek a karácsonyi ünnepkörhöz, ahogy annak idején a kis Miklós azt megtapasztalta.”

A miniszter levele ugyanis a krisztusi tanításról, a „keresztény hit és az ősi magyar hagyományok mentén kialakult kultúránknak a szellemében” létrejött oktatásról és iskolarendszerről, tanári hivatásról ír. Kásler a levél záró soraiban megköszöni, hogy a pedagógusok „az év minden napján a krisztusi parancsoktól vezérelve, kitartóan, alázattal, legjobb tudásuk szerint teljesítik küldetésüket a magyar oktatásért, a magyar ifjúságért.”

A PDSZ szerint az emberminiszter „láthatóan nem érti, mi a különbség egy magán- és egy hivatalos levél között”, sőt, a szakszervezet egyenesen azt állítja ezzel kapcsolatos közleményében, hogy a levél törvényellenes. Ezt a köznevelési törvényre alapozva mondja, ugyanis az előírja, hogy „az állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményben az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni, a teljes nevelés-oktatási folyamatban tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését.”

Márpedig ezt a PDSZ szerint Kásler miniszter levele nem tartja tiszteletben. A „krisztusi parancsoktól vezérelt” oktatásért adott köszönettel a miniszter „mindenkit arcon köp, aki a törvényt betartva kívánja nevelni, oktatni az ifjúságot. Akik szerint fontos a törvény betűje. És ezek között – közöttünk – rengeteg keresztény, vallásos ember is van” – írja a PDSZ.

A szakszervezet közleménye kiemeli, hogy mivel Kásler nem egy egyházi iskolaközpont vezetője, és a hatályos törvények értelmében a közoktatás intézményeinek világnézetileg semleges módon kell működniük, a levél „nem aránytévesztés, nem tévedés – hanem törvénysértés.”

Még az alaptörvény is rendelkezik arról, hogy az „állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak.”

A PDSZ szerint „kimondottan tapintatlan és tiszteletlen”, hogy Kásler így járt el, „nem csak a nem keresztény vallású munkavállalókkal szemben, de otrombaság azokkal a kereszténységüket a mindennapokban is megélő munkatársainkkal szemben is, akik valóban komolyan veszik a Kásler által könnyelműen és politikai számításból előcitált értékeket.”

Érdemes arról is szót ejteni, hogy a magyar oktatási rendszer eddigi talán legnehezebb évében az azt irányító miniszter azt hangsúlyozza karácsonyi üdvözlőlevelében, hogy a pedagógusok „hivatást”, nem pedig szakmát választottak. „Különösen hálásak vagyunk az Önök erőfeszítéseiért az olyan időkben, amikor az egész világot sújtó járvány miatt új oktatási keretek között kellett helytállniuk és jó példát mutatniuk” – írja Kásler.

Jegyezzük meg: úgy kellett helytállniuk, hogy az államtól minimális segítséget kaptak ehhez.

A tavaszi hullám idején teljes váratlansággal, előkészületlenül kellett minden iskolának átállnia a digitális oktatásra, az, hogy abból bármi is megvalósult, elsősorban a tanárok és a szülők érdeme. A második hullámban szintén kiszámíthatatlan rendeletek közepette, minimális vagy nulla támogatással kell az iskoláknak ellátniuk a feladataikat. Talán elég csak annyit kiemelni, hogy a 100 százalékos táppénz kiutalása a koronavírussal fertőzött pedagógusok részére még mindig nem garantált.

Kásler levele mintha csak alátámasztaná, hogy a tanárok ne is számítsanak az államtól további segítségre: imádkozzanak inkább, hátha meghallgattatnak! De a minisztériumtól és a miniszter úrtól ne várjanak ilyesmire. Az iskolák január 11-én újra kinyitnak, mit számít, hogy az új fertőzöttek száma alig csökken. És miközben a pedagógusok sok esetben konkrétan életveszélybe helyezik magukat, Kásler Miklós arra figyelmezteti őket, hogy a tanítás nem egy szakma, hanem egy hivatás – vagyis olyasmi, amiért az embernek érdemes feláldoznia magát, nem?

Kásler „meghitt ünnepi készülődést, békés, áldott Karácsonyt, sikeres új esztendőt és jó egészséget” kíván a pedagógusoknak. A PDSZ pedig azt, hogy „független, felelős oktatási minisztériumba szervezzék át az ezer sebből vérző hazai oktatásügyet.” Ha a kormány az utóbbit teljesítené, talán az előbbi kívánság is könnyebben megvalósulna.