A Portfolio szemlézte a Reuters amerikai hírügynökség cikkét, amelyben arról írnak, hogy többek között a Shell, a BP, az Eni, a Chevron és a Total olajipari óriáscégek is száz- és százmillió dollárnyi adó fizetését kerülik el azzal, hogy megtermelt profitjuk alig néhány munkavállalóval működő, adóparadicsomokban bejegyzett biztosítási és pénzügyi leányvállalatuknál jelentkezik.
A népszerű elkerülő-útvonalakat (Bahama-szigetek, Svájc, Bermuda-szigetek, Csatorna-szigetek, Írország) már-már fejből ismerhetik a témával foglalkozó olvasók. A legtöbb ilyen üzleti tevékenységért kevés, vagy semennyi adót sem beszedő helyekre átemelt profit miatt jelentősen csökkennek az adóbevételek, és ez olyan országokban igazán fájdalmas, amelyek épp ezekre a bevételekre szorulnak.
A cikk szerint különös hangsúlyt kap a probléma jelenleg, amikor a koronavírus-járvány miatt sok olajban amúgy gazdag ország került kifejezetten nehéz gazdasági helyzetbe.
Az amerikai Global Financial Integrity elnöke, Raymond Baker úgy nyilatkozott:
„Ezek a vállalatok szándékosan kihasználják az adószabályozás hézagjait és a nehéz behajthatóságot, mindezt azért, hogy nagy profitokat érjenek el.”
Nemrég a Mérce is megírta, hogy évente mindösszesen 427 milliárd amerikai dollárt – átszámítva mintegy 129 ezer milliárd forintot – kerülnek el cégek és tulajdonosaik a világon az adóparadicsomokon, offshore központokon keresztül. Ezt az összeget State of Tax Justice 2020 jelentésében olvashatjuk.
Az elemzés kimutatta, hogy mind a nagyobb cégek adóügyi visszaélései, mind a terjedelmes magánvagyonok adóinak elkerülése számottevően hozzájárul ahhoz, hogy számos ország gigantikus összegeket veszít el az államkasszából, akkor, amikor éppen a járvány mutatta ki, mekkora összeg is hiányzik például az európai államok egészségügyi- és szociális rendszeréből.
A jelentés ezenkívül összeállította azoknak az adóparadicsomokat működtető államoknak a rangsorát is, akik a nyilvánosan elérhető adatok alapján a legtöbb pénzt emelik ki más országok adókasszáiból azzal, hogy nulla adós, könnyű cégalapítást ígérő szolgáltatásokat kínálnak. Ezek sorrendben:
–Kajmán-szigetek (70,4 milliárd dollárnyi elkerült adó)
–Egyesült Királyság (Jersey szigetén keresztül, 42,5 milliárd dollár)
–Hollandia (36,4 milliárd dollár)
–Luxemburg (27,6 milliárd dollár)
–Egyesült Államok (főleg Delaware államon keresztül – 23,6 milliárd dollár)
–Hongkong (21 milliárd dollár)
–Kína (20 milliárd dollár)
–Brit Virgin Szigetek (16,3 milliárd dollár)
–Írország (15,8 milliárd dollár).
A legnagyobb adóparadicsomokon kívül kiemelték még Szingapúr és Svájc szerepét is ebben a nemzetközi hálózatban. A jelentés – ami először ad éves becsléseket az adóelkerülés mértékéről, az OECD 2016-os kimutatását vette alapul arról, mennyi bevételezett adót veszít el egy évben. A jelentés készítői kiemelték, mostani munkájuk célja az volt, hogy a különböző államok és az Európai Unió is végre hitelt érdemlően meg tudják becsülni, mely offshore-államok az adóelkerülés legnagyobb haszonélvezői, tehát azt, hol is kell keresni az eddig eltűnt pénzt.
A jelentés írói leszögezik, „az olyan globális adórendszer, ami képes 427 milliárd dollárt elveszíteni nem hibás rendszer, hanem olyan rendszer amit úgy terveztek, hogy megbukjon”. Mindezek miatt a leginkább működő megoldás a jelentéstevők szerint az lenne, ha az OECD helyett, amelynek gazdag országai felelősek 98 százalékban az adó elkerüléséért, a világ legtöbb államot tömörítő ENSZ-t erősítenék meg, főleg azzal, hogy ők kényszerítsenek ki új, egységesebb adórezsimet tagállamaik számára.
