Hát ha az elmúlt napokban az ország nagy része önfeledten kuncoghatott Szájer József ereszcsatornás kalandjain, akkor Bayer Zsoltnak sikerült ezt a kis ártatlan örömöt elrontania. Csütörtök este, a Hír TV Háttérkép c. műsorában a kormánypárti véleményvezér két vendége (Bogár László és Boros Imre) társaságában tárgyalta ki az ügyet, egy adott ponton pedig „anekdotázni” kezdett.

Méghozzá arról – ahogy azt a 444 kiszúrta -, hogy húsz évvel ezelőtt egy „egykorvolt barátunk, harcostársunk” egy tizenkét órás autóút során megvallotta neki, hogy meleg, majd két évvel később arról beszélt, azért szeret Thaiföldre járni, mert ott „kisfiúk is rendelkezésre állnak”.

Mindezt annak a tételmondatának alátámasztására használta, miszerint „az elfajzás bármely formája az biztos, hogy egy lefelé tartó spirál”. (A hivatkozott rész az alábbi videóban 7:30-tól kezdődik.)

Ezen a ponton álljon meg a verekedés, ennek már fele sem tréfa, a Bayer által felemlegetett történetnek ugyanis semmi köze nincs ahhoz a kontextushoz, amelyben most elhangzott, vagyis a Szájer-botrányhoz. És felsorolhatatlan számú problémát is felvet:

1. Az van, hogy a pedofília és a homoszexualitás egymástól nagyon eltérő dolgok. Az, amit Szájer József csinált, eddigi tudásunk és a belga ügyészségi nyilatkozatok szerint egy egyszerű konszenzuális szexuális aktus felnőtt emberek között. Több felnőtt ember között, mint az nagy átlagban történni szokott, de a különbség ennyi, a létszám. (Ha Bayernek tudomása van ennél többről, akkor szóljon.) Eközben Thaiföldre járni, hogy kisfiúk „rendelkezésre” álljanak, egy bűncselekmény. Ráadásul a prostitúciónak egy különösen undorító formája, ahol beleegyezési képességgel nem rendelkező kiskorúakon tesznek erőszakot jellemzően jól szituált felnőttek.
2. A kettőt összemosni nemcsak felháborító, undorító és sértő minden homoszexuális, és valójában minden heteroszexuális emberre nézve – a pedofil emberek ugyanis eshetnek mindkét kategóriába, de ettől még a pedofília sem az azonos, sem az eltérő nemű emberek közötti konszenzuális szexhez nem válik hasonlatossá.  De az összemosás elsősorban a pedofília áldozatainak semmibe vétele. Ezek az áldozatok nem önszántukból vesznek részt egy „polgári erkölcsökön” kívül eső szexuális afférban, hanem önrendelkezési joguktól megfosztva, erőszakot tesznek rajtuk, árucikként, tárgyként kizsákmányolják őket. Aki a pedofília áldozatait egy csoportos szex felnőtt résztvevőihez hasonlítja, az nem tesz mást, mint beletörli a lábát az áldozatokba, relativizálja szenvedésüket és az őket ért atrocitás súlyosságát.
3. Mindezek fényében az már szinte mellékes kérdésnek tűnik, hogy ha Bayer Zsolt  húsz esztendeje tudja, hogy „egykorvolt harcostársa” kiskorúakkal él vissza szexuálisan, akkor mégis mi a jó büdös francért hallgatott erről. Miközben mindezt a húsz esztendőt erkölcsi prédikációkkal töltötte (még a pápánál is magasabb autoritásként), egyszer sem érezte úgy, hogy talán védelmet érdemelnének ezen „egykorvolt harcostárs” potenciális áldozatai?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az, amit Szájer József csinált, nem „az elfajzás spirálján” található, vagyis hát, csak annyiban, amennyiben a lelki békét torzító keserűség lehet, ha valakinek önmagát rejtegetnie kell, ártatlan szexuális vonzalmait kendőznie kell a magasabb politikai cél érdekében. De mindez semmi ahhoz az „elfajzáshoz” képest, amit az követ el, aki képes évtizedeken keresztül szemet hunyni gyerekek szexuális kizsákmányolása fölött.

Ha valaki „hibás szerkezetű” ember – hogy a műsorban szintén megszólaló Bogár Lászlót idézzük -, akkor az nem egy rejtőzködő meleg, aki titokban idegen felnőttek közé jár, hogy rejtve megélhesse azt, aminek megéléséhez egyébként minden joga meglenne, ha „politikai családja” nem fosztaná őt meg ettől a jogától, hanem az, aki valami rosszul értelmezett bajtársiasságból – vagy isten tudja, milyen megfontolásból – gyerekeken tett erőszakról hallgat.