A jelenlegi helyzetben senki számára nem kérdés, hogy az egészségügyi mellett gazdasági és társadalmi válság is van Magyarországon és az egész világon. A válságnak nincsen ideológiája, de a válság kezelésének már igen. Az a kérdés, hogy egy ilyen krízist milyen logika mentén akarunk megoldani.

Jelenleg két javaslat fekszik a kormány asztalán. Az egyik a nagyvállalatoknak kedvezne, a másik pedig a válságban az emberekhez legközelebb lévő önkormányzatoknak és a dolgozóknak.

2009 és 2013 között, a 2008-as válság után összesen 14 különböző szektoriális adót vetettek ki a különböző kormányzatok, hogy mérsékeljék a válság hatását, és a károkat a válság utáni fellendülés nyerteseivel fizettessék ki. Most se jobb a helyzet, mint a 2008-as válság után. A fővárosi Önkormányzat Újraindítási adója pedig azt a célt szolgálja, hogy ne a dolgozók, ne a kis cégek, és ne az emberek problémáihoz legközelebb lévő önkormányzatok fizessék meg a válság költségeit, hanem azok, akik a válság előtti fellendülés vagy éppen a válság alatt tudtak tartalékot képezni.

Egy ilyen krízis közepén nem csupán a válságot kezeljük, amikor választunk a különböző filozófiájú gazdaságpolitikai intézkedések között, hanem azt az utat is kijelöljük, hogy a válság után hogyan képzeljük el a visszazárkózást. A Fővárosi Önkormányzatnál ezt nem a nagy cégek támogatásával, hanem az emberekbe, az emberek problémáinak helyi megoldásaiba fektetett plusz tőkével és energiával képzeljük.

Az önkormányzatok megsarcolása nem út

2019-ben az iparűzési adó jelentette az önkormányzatok saját bevételeinek 50%-át. Ez a Fővárosi Önkormányzat esetében még magasabb arányt, a befolyó adók 81%-át jelenti.

Két javaslat van ennek kapcsán a kormány asztalán. Az egyik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének felvetése, hogy egy évre függesszék fel az iparűzési adó fizetését. Ez a valóságban azt jelenti, hogy 2021-ben azonnal likviditási problémája lesz lényegében az összes magyar önkormányzatnak, kivéve, ha a kormány a központi költségvetés bevételeiből ezt visszaadja nekik.

Nyilván még az MKIK elnöke sem gondolhatta azt a „gazdaságmentő” javaslata kapcsán, hogy közben a gazdaságot kiszolgáló közszolgáltatásokat teszi tönkre, ezért feltételezem, hogy a kormányzat kénytelen lesz megtéríteni ezeket a pénzeket.

Vizsgáljuk meg, hogy ez valóban a helyes út-e? A válság kezelése szempontjából a kormányzati gazdaságpolitikának kinek kell segíteni? Az én véleményem szerint ez a mikro- és kisvállalkozói szektort érinti leginkább, hiszen az ő problémájuk egy gazdasági válságban más jellegű, nagyobb, mint a nagyvállalatoké.

Az iparűzési adó, az adóelkerülés elleni fegyver

Amennyiben mind így látjuk, akkor nézzük meg, hogy az iparűzési adó kinek segít? Az adó logikája, vagyis az adóalap számításának módja egyértelművé teszi, hogy a társasági adóval ellentétben ez az adónem nem teremt lehetőséget arra, hogy adóoptimalizáció révén a nagyvállalatok megkerüljék az adófizetést. Azért fontos ezt a kérdést asztalra tenni, mivel a TAO-nál empirikus adatok bizonyítják, hogy sokkal kisebb a nagyvállalatok százalékos adómértéke a KKV-szektorhoz képest. Egy 2017-ben megjelent elemzés alapján ugyanis Magyarország tíz legnagyobb cége 1% vagy annál is kevesebb adót fizetett társasági adó címén. Ez jóval alacsonyabb, mint a KKV-szektor adózása.

Igazságos ez? Szerintem nem, mivel torz újraelosztási rendszert hoz létre. Az iparűzési adó ezzel szemben ezt az egyenlőtlenséget mérsékli. Csak egy adat: az adózók 2%-a fizeti a fővárosban az iparűzési adó 82%-át. Azaz az adózók 2%-nál hagyna ott az MKIK javaslata idei összeggel számolva kb. 213 milliárd forintot.

Ehhez társul az is, hogy az iparűzési adó feltöltési kötelezettségét eltörölték, ami már önmagában egy könnyítés volt a 100 millió árbevétel feletti cégeknek.

Hozzáteszem, az is növeli az igazságtalanságot, hogy nincsen garancia a nagy cégeknél hagyott források visszaforgatására a gazdaságba. Még a munkahelyek megőrzését sem segíti elő, arról nem is beszélve, hogy sem a munkavállalók helyzetének javulását, sem a tisztes munka feltételeinek megvalósulását nem támogatjuk ezzel.

Az Újraindítási adó viszi az emberekhez a forrásokat

A kormány asztalán fekvő másik javaslat az általunk kidolgozott Újraindítási adó. Ezt átmeneti jelleggel, szektorálisan fizetnék az 5 milliárd forint feletti adóalappal rendelkező cégek. A szakszervezetekkel való megállapodás alapján ez teremthetne forrást a működési bevételek pótlása mellett a bérfejlesztésre is. Hangsúlyozom, a javaslatunkat a négy nagy szakszervezeti konföderáció, és további 16 ágazati szakszervezet (köztük független szakszervezetek is) aláírásukkal támogatták.

Egy béremelés a dolgozói körben keresletet élénkít, és ezzel hazai munkahelyeket, köztük mikro- és kisvállalkozásokat ment meg. A tőkének adott újabb kedvezmény esetén semmi garancia arra, hogy az a forrás visszaáramlik a gazdaságba, vagy ettől több és minőségibb munkahelyek jönnének létre.

Meggyőződésem, hogy csak ezen az úton lehet kezelni a válságot.

Jól látható, hogy miközben az MKIK javaslata a nagyvállalatoknak, köztük a jelentős adóoptimalizációt végzőknek kedvezne, addig a mi javaslatunk a munkavállalóknak.

Sokszor hangoztatott érv a konzervatív gazdaságpolitikát támogatók között, hogy kisebb adók kellenek, mert ez pörgeti a gazdaságot. Jelzem, ez az érvrendszer nagyon közel van, már-már megtévesztésig hasonló a neoliberális gazdaságpolitika elképzeléseihez.

A valóság az, hogy semmilyen empirikus bizonyíték nem mutatja, hogy lenne hatása a gazdasági fejlődésre az alacsony újraelosztási rátának. Sőt, a tévesen összeállított mix még lassítja is a gazdasági fejlődést és forrásokat von el a társadalomtól is.

Itt lenne az ideje, hogy érdemi párbeszéd kezdődjön arról, hogy mi a helyes gazdaságfilozófia, ebben milyen szerepet játszhatnak a nagyvárosok, és az összes önkormányzat. Szerintem annál nincsen károsabb, ha úgy hoz döntést egy kamarai javaslat alapján a kormányzat, hogy nem kérdezi meg erről az önkormányzati rendszer ismerőit.