Az alábbi szöveg az abortusztilalom szigorítása nyomán indult lengyelországi tiltakozásokkal szolidáris tüntetésen a PATENT Egyesület nevében és kapcsolódó nyilatkozatukat alapul véve hangzott el, október 28-án. (Szerzői Petrás Boglárka és Nógrádi Noá.)

Amint azt a híradásokból megtudtuk, mert természetesen a kormány erről az állampolgárokat nem tájékoztatta, október 22-én abortuszellenes koalíciót hozott létre Magyarország, az Egyesült Államok, Brazília, Egyiptom, Indonézia és Uganda. Az úgynevezett Genfi „Konszenzus” Nyilatkozatot további 26 állam írta alá – nagy arányban elnyomó, önkényuralmi rendszerek képviseletében.

Idézve a Magyarországon tartott úgynevezett „Demográfiai csúcsról” elhíresült képet, amelyen a születésszám növelését sürgető előadások első sorait terpeszkedő politikus férfiak töltötték meg, a nyilatkozathoz csatlakozó összesen 32 állam vezetői, az államelnökök, miniszterelnökök, királyok, hercegek és sejkek, mind férfiak. A dokumentum álságos és hazug módon a nők emberi jogainak és egészséghez való jogának köntösében kampányol a biztonságos és hozzáférhető abortusz ellen.

Megpróbálni rákényszeríteni a nőket, hogy kihordjanak egy nem kívánt terhességet, embertelen, megalázó és nőgyűlölő gyakorlat – nyilvánvaló, hogy a nyilatkozat aláíróit a legkevésbé sem érdekli a nők egészsége és jólléte.

A nyilatkozat szövegében felhasznált emberi jogi nyelvezet és az üres hivatkozások a nők jogainak és helyzetének javítására, nem más, mint pofátlan hazugság és a közvélemény átverésére tett kísérlet.

Hiszen a nyilatkozat az abortusz tiltásának támogatásával a nők egyik legalapvetőbb emberi joga – a kínzástól, az embertelen és megalázó bánásmódtól mentes élethez való emberi jog – ellen kampányol.

Ugyanilyen hazugság a nyilatkozat „konszenzusnak” nevezése, mintha széleskörű egyetértés övezné törekvéseit; hiszen öröm az ürömben, hogy a csatlakozó országok alacsony számát tekintve ez a nemzetközi nyilatkozat szánalmas diplomáciai kudarcnak tekinthető.

Ne legyenek illúzióink: ha ezek a férfiak elveszik a nőktől a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés jogát, akkor sem lesz kevesebb terhességmegszakítás, legfeljebb láthatatlanná válik a statisztikákban, és az úgynevezett „életvédőknek” hála, nők milliói fogják kockára tenni az életüket veszélyes, titokban elvégzett abortuszokkal.

Nem győzzük ismételni, hogy az abortuszok számának csökkenése csakis a nem kívánt terhességek létrejöttének megelőzésével érhető el: mindenkinek hozzáférhető és megfizethető fogamzásgátlással (beleértve a sürgősségi fogamzásgátlást is); időben elkezdett és korszerű szexuális felvilágosítással és a nők társadalmi helyzetének javításával.

Amennyiben pedig a globális születésszám növelése lenne a cél – hiszen ha gyorsabban is túlnépesíthetjük a Földet, miért ne igyekeznénk így tenni? –, úgy érdemes lenne figyelembe venni a kellemetlen igazságot, hogy a magukat fejlettnek nevező nyugati országokban a gyermekvállalási kedv növelésének leghatékonyabb eszköze minden jel szerint a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének előremozdítása.

Németh Szilárd 2017-es kifejezését a mai napon felelevenítve, Kövér László azt mondta, „a világ azoké, akik teleszülik”. Egyelőre félretéve a kérdést, hogy valóban jogos cél-e a világ birtoklása, és a verseny afölött, hogy „kié legyen a világ” – ahelyett, hogy osztoznánk a világban, és megpróbálnánk minél több ember helyett minél jobb társadalmakat csinálni –, megjegyeznénk: nekünk úgy tűnik, jelenleg azok tesznek úgy, mintha a világ az övék lenne, akik tele akarják szüleszteni azt a nőkkel, de ők maguk szülni nem tudnak.

A nyilatkozatot szintén aláíró Lengyelország ezzel egyidőben gyakorlatilag betiltotta az abortuszt: mostantól a magzat súlyos károsodása esetén sem lehet megszakítani a terhességet. Az elhalt és súlyosan károsult magzatok kihordatása és megszülesztése kegyetlen testi és lelki kínzás, semmi más célt nem szolgál. Lengyelországban a tilalom alól egyedül az jelent kivételt, ha a nő életveszélyes állapotba kerül, vagy ha a terhesség nemi erőszak következménye (képzeljük el, mekkora esély van ezt időben bebizonyítani egy nőgyűlölő rendszerben).

Lengyelországban az évi 1000 legális abortusz mellett 100-120 ezer nő utazik külföldre a beavatkozás elvégzéséért – azokról a nőkről, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, és illegalitásban, veszélyes körülmények között végeztetik el az abortuszt (mert igenis megteszik), a statisztikák hallgatnak.

Lengyelországban is volt legális abortusz 1956 és 1993 között, de azután, hogy a hatalom a kényszerszülesztés mellett döntött, nem telt sok időbe a lakosság felét (közel húszmillió lányt és nőt) megfosztani a legalapvetőbb jogaiktól. Ha a nyilatkozatban írtakat komolyan vesszük, a magyar kormány is szívesen megtenné ugyanezt.

De jobb, ha észben tartják az urak: itt vagyunk, kiállunk a lengyel nőtársainkért, és itt leszünk az utcán, amikor a mi életünket fenyegetik majd.

Szeretnénk kifejezni a szolidaritásunkat lengyel nőtársaink felé, és biztatunk mindenkit, hogy hallassa a hangját, szólaljon fel, tiltakozzon minden rendelkezésére álló módon értük és magunkért is, a nők életét, egészségét, jóllétét és jogait semmibe vevő, aljas intézkedések ellen – amíg megteheti.