Az Apple tech-óriás a zöldrefestés művészetét immár oly magas szinten űzi, hogy pofátlanul durván árazott telefonjai mellé, a vállalat kommunikációja szerint a környezetvédelem jegyében immár se töltőt, se fülhallgatót nem csomagolnak – az így egyébként valóban kisebb – dobozba.
Az egy dolog, hogy a legizmosabb iPhone 12 modell 611 990 forintért lesz kapható – ennyi pénzért már igen jó használtautót is lehet például kapni – így ahogy a kormánymédiában is megjelent publicisztikában is megjegyzik, inkább pofátlan álzöld lehúzásnak tűnik a dolog, abban biztosak lehetünk, hogy a „zöldülésnek” ezzel vége is van az almás cég tevékenysége terén.
Az eddig látottak alapján ugyanis biztos, hogy a cég mindent megtesz azért, hogy terméke belátható időn belül hasznavehetetlen kacatként végezze, ami helyett egy még újabb, még jobb, még több kamerával szerelt és vásárlója stílusát, egyéniségét még jobban fémjelző modellt sózhasson rá a felhasználóra.
Persze, az egyébként méltányolható lenne, hogy a cég csökkentse az elektronikus hulladéktermelést, hisz ahogy megjegyzik, kábé kétmilliárd darab Apple adapter került eddig a felhasználókhoz, és akkor a más márkák termékeit még nem számoltuk – így valóban vehetjük úgy, hogy felesleges minden telefon mellé újabb töltőt csomagolni, hisz a legtöbbeknek jó eséllyel amúgy is van már otthon egy-két darab.
Ez a nagy zöld igyekezet azonban a cég javíthatósággal kapcsolatos hozzáállását és gyakorlatát ismerve inkább hat önmaga tragikus paródiájának.
Nem elég, hogy az Apple termékeit úgy tervezik, hogy leginkább önmagukkal legyenek kompatibilisek, az is fontos tervezési szempontnak tűnik, hogy minél nehezebben lehessen őket megszerelni, ha pedig mindenképp meg kell javítani rajtuk valamit, akkor azt lehetőleg csak a hivatalos márkaszervizekben lehessen intézni.
A készülékek úgy vannak megtervezve, hogy egyszeri felhasználó minél nehezebben férhessen hozzá a héjon belüli dolgokhoz, és a tendencia az, hogy hogy ezt egyre magasabb szintekre viszi a cég (amit persze mindig meg lehet magyarázni, vízállósággal, miegymással).
Azt már viszont kicsit nehezebb megmagyarázni, hogy ha ennyire elkötelezett a cég a bolygó erőforrásainak felelős használata mellett, akkor miért nem támogatja, hogy – egyébként még használható – termékeiket minél tovább használják az emberek.
Egészen konkrétan be is pereltek egy kanadai céget, aminek szerződése szerint meg kellett volna semmisítenie a rábízott Apple termékeket – ehelyett viszont inkább megjavították a még javítható eszközöket, majd értékesítették őket. Vagyis a cég olyan eszközöket ítélt megsemmisítésre, melyek – mint láthatjuk – még javítható állapotban voltak, és valószínűleg jelenleg is vígan használja őket jópár ember.
De arra is emlékezhetünk, hogy korábban az Apple szoftveresen lassította régebbi telefonjait, de az is jellemző, hogy a régebbi modellekre egyszerűen nem érkeznek meg egy idő után a szoftverfrissítések, így lassan elvesztik a funkcionalitásukat, nehezen használhatóvá válnak.
Természetesen az Apple gyakorlata nem egyedülálló, inkább jellemző, és nemcsak az elektronikai cikkek, de szinten valamennyi iparcikk gyártóira. Ezzel a cégek a fogyasztás pörgetése érdekében olyan termékeket gyártanak, melyek nehéz javíthatósága és avulása arra ösztönzi a felhasználókat, hogy időről időre újabbakra cseréljék őket.
Eközben a felhasználók szemléletét is formálják: a reklámszpotokkal, a feltalált újabb és újabb funkciókkal és a változó divattrendekkel elhitetik a fogyasztókkal, hogy szükségük van az újabb termékre, miközben a régebbiek értékvesztését is gyorsítják az egymás után gyors ütemben piacra dobott újabb és újabb modellek.
A rohamos értékvesztés, valamint javítási lehetőségek szűkössége – és márkaszervizben a magas árak – pedig azzal járnak, hogy a termék használója, amennyiben elromlik, azt fogja látni, hogy jobban megéri kidobnia a „gazdasági totálkáros” eszközt, és beruházni egy újba.
Pedig a jelenkor technológiai színvonala lehetővé tenné, hogy mobiltelefontól a hűtőgépig sokkal tartósabb iparcikkeket állítsanak elő a gyártók, ez viszont szembe menne a gazdasági érdekeikkel.
Szombaton volt a javítás nemzetközi napja. Ezen alkalom ürügyén is érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a folyamatos növekedésre épülő gazdasági rendszer mennyi hulladékot termel, és hogyan használja túl a természeti erőforrásokat, miközben brutálisan kizsákmányolja a periféria munkásságát azért, hogy az óriásvállalatok tovább tudjanak növekedni.
Ennek az üzleti modellnek a megtörésére csak az állami szabályozók lehetnek képesek, ahogy már láttunk is ebbe az irányba tett lépéseket, például mikor Franciaország megbírságolta az Apple-t a régi készülékek lassítása miatt. Ennél azonban többre lenne szükség, és komoly, nemzetközi iparcikktartóssági szabályozás nélkül aligha sikerül rávenni a gyártókat eldobható eszközök helyett tartós és javítható termékek gyártására.
