Máté Gábor, a Katona József Színház főigazgatója nemrég interjút adott Veiszer Alindának a Belvárosi Színházban. A beszélgetés során a főigazgató elmondta, most nem szabad több zaklatási ügyet nyilvánosságra hozni.
Szerinte, bár a Gothár Péterrel kapcsolatos esetben nem volt eredménytelen a kiállás, a jelenlegi körülmények között inkább lenne kontraproduktív egy hasonló ügy nyilvánosságra hozatala.
Ahogyan arról korábban több cikk is megjelent a Mércén , a 2019-ben kirobbant Gothár Péter-ügy napvilágra hozta, hogy a Katona József Színház korábbi munkatársa, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) volt oktatója sorozatos szexuális zaklatásnak tette ki női munkatársait.
A botrány kezdete után nem sokkal az SZFE Etikai Bizottsága felfüggesztette Gothár egyetemi tevékenységét, továbbá vizsgálatot indított ellenne. Az ügy lezárásaként végül elbocsátották a rendezőt, illetve a Katona nemcsak elbocsátotta, de ki is tiltotta az intézményből a rendezőt.
Az ügy két évvel a MeToo-mozgalom kezdete után derült ki, amely keretein belül a szexuális zaklatást és bántalmazást elszenvedett nők sorra álltak ki élményeikkel, sokszor – elsősorban a színházi és filmes világon belül – megnevezve azt a főnököt vagy kollégát, aki elkövette azokat. A mozgalom magyarországi lecsapódásának hatására itthon is elindult az a hullám, mely nyilvánosságra hozta a hatalmi visszaéléseket, melyek eltusolására a művészeti intézmények hierarchikus berendezkedése korábban lehetőséget adott. Ennek következménye volt például Marton László szexuális visszaéléseinek sorozatos tárgyalása is.
Bár ez a folyamat akár megállíthatatlannak is tűnhetett, Máté Gábor, úgy tűnik visszaforgatná a színházak kétes ügyeinek feltárását, mivel nyilatkozata szerint
„amint náluk megtette valaki, az egész színház került bajba.”,
A kijelentés hátterében bizonyára az a gondolat állt, miszerint most, hogy a művészeti és oktatási intézmények autonómiája állandó veszélynek van kitéve, az SZFE megóvása érdekében pedig egyesített kiállásra lenne szükség, alapvetően kontraproduktív volna megosztó ügyeket tárgyalni a sajtóban.
Ugyanakkor, vajon hogy lehet összeegyeztetni a hallgatói autonómia, az átlátható és számonkérhető intézményi működés koncepcióját azzal a gondolkodással, ami a módszeres visszaélést és az emberi méltóságot alárendeli médiareprezentációnak, az összetartás és egységesség „imidzsének”?
Talán a szolidaritást célzó, individualizmust felülíró megközelítésnek nem kellene egyenlőnek lennie a szőnyeg alá söpréssel.
A kulturális és színházi élet működését semmiképp sem segítheti, ha tovább erősítjük a hatalmi pozícióban lévők sérthetetlenségét. Hosszútávon ez pontosan azt az autoriter működésmódot eredményezi, melyért a színházi világ és az SZFE polgárai jelenleg a kormányt kritizálják.
Ahogyan azt a Magyar Hang is megírta, Mácsai Pál volt a másik interjúalany, aki többek között arról is folytatott eszmefuttatást, hogy vajon akkor is bátran kiállnának-e rizikós ügyek mellett, ha a Katona József Színház nem vált volna önkormányzati fenntartású intézménnyé. Állítása szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye mellett mindenképp szót emeltek volna.
A beszélgetés egy részletét Veiszer Alinda saját Facebook-oldalán tette közzé , az inkriminált megjegyzést a 40. másodpercnél teszi Máté Gábor:
