Mintegy száz dolgozó, szakszervezeti képviselők, és velük szolidáris polgárok demonstráltak ma este az Orosz Föderáció budapesti nagykövetsége előtt a Dunaferr munkásainak kifizetetlen bérei és juttatásai miatt. A Vasas Szakszervezeti Szövetség szervezte demonstráción a megjelent kohászok és vasmunkások az követelték az orosz állami érdekeltségben álló Dunaferr tulajdonosaitól, végre adjanak valódi választ és teljesítsék a szakszervezettel kötött kollektív szerződésben vállalt kifizetéseket, ezzel felhagyva a nemcsak a vasművet de egész Dunaújvárost súlyos helyzetbe sodró tevékenységükkel.

László Zoltán, a VASAS Szakszervezeti Szövetség alelnöke emlékeztetett a Dunaferr ügyeiben számos bírósági ügy van folyamatban az állóidő kifizetésének elmaradása miatt. Hangsúlyozta, ha a munkavállaló a kötelességeit sem tartja be a dolgozóval szemben, nem bújhat ki ezek alól, de mégis rendszeresen megtörténik.

„Olyan cégek, amelyek kifejezetten szerencsés időszakot tudhatnak maguk mögött még az aláírt béreket sem fizetik ki, hosszú évek nyereséges működése után legalább a saját bérfejlesztését hajtsa végre. Mi lesz akkor, ha ezek a dolgozók nem befizetnek, hanem segítséget kérnek majd?”

-mondta László, aki emlékeztetett a város jövőjét veszélyezteti, amit jelenleg az orosz tulajdonosok a Dunaferre művelnek. Kiemelte, most is kérdéses, hogy a menedzsment, akikkel most a szakszervezet tárgyal, milyen jogkörökkel rendelkezik, és pontosan mire vannak felhatalmazva. Többször is előfordult ugyanis mostanában, hogy egy-egy megegyezést később a feljebbvalók írtak felül: ezért kiemelte, nem mehet az tovább, hogy a tárgyalóasztal másik oldalán „bábok ülnek”, akik mindent megígérnek, de semmit sem tartanak később be.

Ezért azt is elvárják, hogy a helyi menedzsmentet a tulajdonosok mindenhol hatalmazzák fel az egyeztetéshez és megegyezéshez szükséges jogkörökkel.

„A menedzsment rendszeresen színházat játszik. A magyar színjátszás helyzete mostanában kritikus, de ilyen színészeket biztosan nem akarunk látni a tárgyalóasztalnál.”

-utalt László röviden az SZFE-n kialakult helyzetre is.

Győri Gábor, a Dunaferr DV Vasas elnökhelyettese felolvasta a Dunaferr dolgozóival szolidáris szakszervezetek listáját, majd az Színház- és Filmművészeti Egyetem foglalóival is kifejezte a munkások szolidaritását:

„Tudjuk, mit jelent a harc, mi is vívjuk!”

-üzente a diákoknak, felhívására a megjelent dunaújvárosiak hangos dudálással, kerepléssel válaszoltak, a dolgozók egyik transzparensén pedig a „Free SZFE” támogató felirat is megjelent.

Spiegelné Balogh Lívia, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke hangsúlyozta, ma az országban a munkáltatók visszaélnek vele, hogy ők adnak bért, tehát ételt és lakhatást, és úgy érzik, lassan bármit megtehetnek. Mindez ellen csak „saját védelmünk érdekében” összefogva, szerveződve lehet fellépni. Jogtiprás helyett a szakszervezet párbeszédet akar.

A vezető hangsúlyozta, a kohászok helyzete Európa-szerte válságos a pandémia kitörése óta, azonban a tulajdonosok, iparosok szerződésszegése, és a próbálkozás, hogy a veszteségeket a dolgozók fizessék meg, nem lehet megoldás.

„Itt lenne az ideje, hogy a kormány, a munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek végre együttműködést kezdjenek a tisztes munkahelyek védelmére.”

-tette hozzá, hangsúlyozva, az alapbér és a juttatások kifizetése „nem kegy, hanem jog!” Majd a szakszervezet felhívta az Orosz Föderáció nagykövetének figyelmét, tájékoztassa a tulajdonosokat a kialakult, súlyos helyzetről, és rendezze a munkások bérét.

„Az Alaptörvénybe foglalt szakszervezeti jogokat, a szervezkedés jogát a multiknak is be kell tartania!” – hangsúlyozta még az Vasas elnöke.

Jelezte azt is, Dunaferr DV Vasas bármikor kész a tulajdonosokkal az új tárgyalásokra.

Molnár László a Dunaferr Vasas DV alapszervezet elnöke a hajdani Dunai Vasmű egyik igazgatójának mondását idézte: „Ha él a gyár, él a város. Jelentem, a gyár haldoklik”- tette hozzá Molnár, aki hangsúlyozta, itt a gyerekek, unokák jövője is kockán forog. A veszteséges működés a 2008-2009-es válság óta „nem újdonság”, de ennek nem a dolgozók az okai. Ezzel szemben mindig minden problémát „csak a munkavállalók sarcolásával” tud megoldani a menedzsment.

Az új orosz tulajdonos „mindig láthatatlan marad”, velük azonban csak a járandóságok kifizetésének átütemezése ügyében hajlandó tárgyalni. Majd hosszasan idézte azokat a múltbeli eseményeket, amelyek a mai tüntetésig elvezettek.

A Mérce is rendszeresen beszámolt a szakszervezet kálváriájáról, amelynek során a kollektív szerződésben rögzített szabadságos bér kifizetésére júniusban először haladékot kértek, amit a szakszervezet nem fogadott el, emiatt azután az alapszerv irodáinak bérletét és telefonbérletét is felmondta a vállalat. A vasmunkások, kohászok eközben folyamatosan túlóráztak a termelés biztosításának érdekében.

Felidézte azt is, már többször tüntettek az orosz nagykövetség előtt az ügyben, az ígéretek teljesítése a menedzsment részéről a „rossz gazdasági helyzetre” hivatkozva ez azonban végül mindig meghiúsult, konszenzusos megállapodás nem született.

Majd ismét emlékeztetett, ez évben a tulajdonos a Dunaferr történetében először nyílt kollektív szerződésszegéssel, önkényesen részletfizetést irányzott elő a járandóságok kifizetésére. Molnár szerint a dunaújvárosiak jövőjével, megélhetésével játszadozik most a bujkáló orosz tulaj.

Molnár József Attila 1937-es verséből (Hazám) idézve zárta felszólalását:

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre,
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

A demonstráció végeztével a Vasas vezetői bejelentették, a tüntetést péntek délután, október 17-én Dunaújvárosban folytatják majd. A megjelent dolgozók végig hangos dudaszóval, kereplőkkel kísérték a felszólalásokat.