Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Toronymagasan nyer a baloldal Bécsben, a szélsőjobb harmadára zuhant vissza

A Research Affairs exit pollja alapján az eddig is az osztrák fővárost a Zöldekkel koalícióban irányító szociáldemokrata SPÖ nyerte jelentős fölénnyel a vasárnapi bécsi helyhatósági választást.

A szélsőjobboldali FPÖ 5 évvel ezelőtt még 31 százalékos szavazataránnyal már majdnem megszorongatta a hagyományosan a várost vezető szociáldemokratákat (akkor 40 százalékoz kaptak a vörösek), ám a nevezetes Strache-botrény után, mikor a pártvezetőről kiderült, hogy Ibizán kétes emberekkel kétes körülmények között korrupciógyanús ügyleteket folytatott, a párt zuhanni kezdett, és most csak a szavazatok töredékére, mintegy 10 százalékra számíthat.

A Zöldek (Grüne), ami a szociáldemokratákkal koalícióban vezeti az osztrák fővárost, a választáson 14 százalék körüli eredményt hozott. A szélsőjobbtól a a mérsékeltebb jobboldali ÖVP vette át a vezetést a jobbon, ők majdnem 9 százalékot szépítve 18,5 százalék körül végeztek.

A Mércére szombaton Weiler Vilmos készített előzetes elemzést a bécsi választásról, ebben többek közt kifejtette, hogy a számos felmérés által a világ legélhetőbb városának tartott, Duna-parti települést 1919 óta (11 évi fasiszta, majd náci megszakítással) Ausztria Szociáldemokrata Pártja irányítja, az elmúlt évtizedben már a zöldekkel koalícióban. Vasárnap a valamikori császárvárosban egyszerre választják meg a száz tagú városi tanácsot és a kerületi tanácsokat is. A magyarországi rendszerrel ellentétben azonban itt mind a kerületi polgármestereket, mind a főpolgármestert közvetve, a tanácsosok választják.

Mivel a bécsi városi tanács egyben tartományi parlamentként is működik, annak tagjaira külföldiek – például a budapesti helyhatósági választásokkal ellentétben – nem szavazhatnak. Ennek következménye, hogy a várost vezető testületre, s ezzel pedig közvetett módon a főpolgármesterre, a bécsi lakosok egyharmada egyáltalán nem szavazhat.

Az osztrák fővárosban a kormányzó szociáldemokraták pártja (SPÖ) és a szélsőjobboldali, Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) számít a legfontosabb politikai erőnek. A legutóbbi, 2015-ös választáson ennek megfelelően a szélsőjobb (31%-kal) már majdnem beérte a szociáldemokratákat (40%-kot kaptak). Azonban a szociáldemokraták végül hagyományos szövetségesükkel, a Zöldekkel kiegészülve választottak főpolgármestert. A várost immár húsz éven át vezető Michael Häupl maradt pozícióban.

A legendás, erős bécsi dialektusban beszélő, bajuszos Häupl végül 2018-ban mondott le a polgármesteri címről a korábban lakásügyekért felelős Michael Ludwig javára. A szintén szociáldemokrata politikus két év városvezetés után mára kezdi meghaladni elődje népszerűségét. Viszont miközben a lakosság fele közvetlenül főpolgármesternek választaná, addig pártját (korábbi eredményeihez hasonlóan) a bécsi osztrák állampolgárok csupán 40-42%-a támogatja.

A vörös Bécs

Bécs vezetését 1919-ben a Szociáldemokrata Munkáspárt vette át, és a frissen megalakuló köztársaságban a város jelentős autonómiát szerzett magának. A konzervatívok vezette országban 1919 és 1934 között vörös Bécs egy valódi és jól működő szocialista ellenmodellt jelentett: a városban ekkor páratlan közlakás-hálózat, tömegközlekedés, és közintézmények egész sorozata épült.

ÉPÜLET A SZOCIÁLDEMOKRATA VÁROSVEZETÉS ÁLTAL A ’20-AS ÉVEK VÉGÉN ÉPÍTETT KARL-MARX-HOF LAKÓTELEPEN; FOTÓ: BWAG, FORRÁS: WIKIPEDIA

A valamikori császárvárosban a II. világháború után újraindult, aztán a hatvanas évektől új erőre kapott a közlakások építése, aminek következtében a lakásállomány harmada még ma is a város tulajdonában van. Ezeket a lakásokat szociális alapon vagy igazolt munkaviszonnyal lehet kérvényezni, és jelentősen a piaci ár alatt bérelni. Ennek a lakáspolitikának egyik fő következménye, hogy Bécsben jövedelemarányosan sokkal kevesebbe kerül albérletben lakni, mint például Budapesten.

A Vörös Bécs jelentőségét az adja, hogy a 20. század egyik megvalósult és működő szocialista kísérlete volt, ahol terror és diktatúra nélkül, demokratikus eszközökkel valósítottak egy, a tömegeket segítő szociális programot. Ezzel együtt pedig bizonyítékként is szolgál a szolidáris társadalom városi szinten való megvalósíthatóságára és működőképességére.