Már több mint 900 pszichológus foglalt állást a Meseország mindenkié című könyv kapcsán. Céljuk, hogy eloszlassák az utóbbi napokban megfogalmazott pszichológiai tévhiteket és téves információkat, a kötet megjelenése után ugyanis számos kirekesztő, fenyegető reakció érkezett, mind politikai, mind közéleti és szakmai szereplőktől.

A mesekönyvben szerepelnek egyszülős családban élő gyerekek, vér szerinti szüleivel találkozó örökbefogadott hős, „kisfiús” kislány, a szobáját dekorálni akaró királyfi, roma szereplők, királyfihoz vonzódó királyfi és születési nemét megkérdőjelező és megváltoztató hős is. A közösen kiálló pszichológusok szerint épp ebben a sokféleségben rejlik a kötet fontossága és különlegessége: olyan karakterek jelennek meg, akik nem vagy nagyon ritkán szerepelnek mesékben, így   mind az érintett csoportok, mind a többségi társadalom tagjainak fontos üzenetet hordoz.

A szakemberek szerint saját magunk elfogadása és pozitív önértékelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy találkozzunk hozzánk hasonló, pozitív hősökkel, akik példaképként szolgálhatnak ahhoz, hogy a csoportot, amelynek tagjai vagyunk, pozitív színben lássuk – a szereplőkhöz hasonló gyerekek számára ezért is bír nagy jelentőséggel a könyv.

Ugyanakkor számtalan kutatás bizonyítja, hogy az el-nem-fogadottság és a kirekesztő környezet hatására a társadalom többségétől különböző emberek komoly szorongást és krízist élnek át, mely elidegeníti őket a többségtől, így hozva létre egy megosztott társadalmat

– írják.

Tekintve, hogy szociálpszichológiai kutatások 70 éve folyamatosan bizonyítják, hogy a tőlünk különböző emberekkel való találkozás – főleg, ha pozitív színben tűnnek fel előttünk – növeli a másik csoport tagjainak elfogadását, a könyv a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket, akik hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik.

A szakemberek emellett kiemelik: nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés, ha a történet és a szöveg az adott korosztálynak megfelelő.

Továbbá azt is kiemelik: nincsenek olyan hiteles, módszertanilag megalapozott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül.

A szakemberek szerint ugyanakkor fontos, hogy a témával körültekintően és érzékenyen kell foglalkozni, ezért mindenek előtt lévőnek tartják a szakmaiságot, így például a fogalmak helyes használatát.

Mivel a könyv LMBQ szereplői miatt került a politikai közbeszéd középpontjába, az állásfoglalásban azt is hangsúlyozzák:

„LMBTQI+ embernek lenni nem deviancia. A homoszexualitás mint betegség 1973-ban került ki a mentális betegségek kézikönyvéből, így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot”

– olvasható az állásfoglalásban.

A pszichológusok mindezek fényében kijelentik, hogy a könyv fontos társadalmi jelenségeket dolgoz fel és emel be a mesék világába, ami nem veszélyes sem a gyermekek, sem a társadalom más tagjai számára.

És egyúttal el is határolódnak minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, „amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása.”

Bagdy ugyanis nemrég a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta a mesekönyvvel kapcsolatban: nem ilyen fiatal korban kell megkülönböztetési érzékenységre nevelni a gyereket, mert ilyenkor a saját nemi identitás rögzítése a feladat, „hogy a gyerekből egy harmonikus és kiegyensúlyozott felnőtt váljon, aki képes lesz majd elfogadni más ember devianciáit”. Szerinte káros, ha egy gyerek arról hall egy történetet, hogy két herceg egymásba szeret, mert akkor számára már evidencia lesz, hogy a fiúk egymásba szerethetnek. A pszichológus szerint „minden szülő és pedagógus feladata az, hogy az egyértelműségek és ne az elhajlások, azaz a devianciák irányába szocializáljanak”.

A mesekönyv mellett kiálló pszichológusok szerint azonban kutatási eredményekre támaszkodva feltételezhetjük, hogy

a könyv megjelenése mind a benne megjelenő csoport tagjaira, mind a többségi társadalomhoz tartozó gyerekekre gyakorolt hatásán keresztül „hozzásegíthet egy elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb társadalomhoz, hogy egyszer ne csak meseország lehessen mindenkié”.