Október 11-én, vasárnap tartják a helyhatósági választásokat Ausztria fővárosában, Bécsben. A számos felmérés által a világ legélhetőbb városának tartott, Duna-parti települést 1919 óta (11 évi fasiszta, majd náci megszakítással) Ausztria Szociáldemokrata Pártja irányítja, az elmúlt évtizedben már a zöldekkel koalícióban. Vasárnap a valamikori császárvárosban egyszerre választják meg a száz tagú városi tanácsot és a kerületi tanácsokat is. A magyarországi rendszerrel ellentétben azonban itt mind a kerületi polgármestereket, mind a főpolgármestert közvetve, a tanácsosok választják.
Mivel a bécsi városi tanács egyben tartományi parlamentként is működik, annak tagjaira külföldiek – például a budapesti helyhatósági választásokkal ellentétben – nem szavazhatnak. Ennek következménye, hogy a várost vezető testületre, s ezzel pedig közvetett módon a főpolgármesterre, a bécsi lakosok egyharmada egyáltalán nem szavazhat.
Az osztrák fővárosban a kormányzó szociáldemokraták pártja (SPÖ) és a szélsőjobboldali, Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) számít a legfontosabb politikai erőnek. A legutóbbi, 2015-ös választáson ennek megfelelően a szélsőjobb (31%-kal) már majdnem beérte a szociáldemokratákat (40%-kot kaptak). Azonban a szociáldemokraták végül hagyományos szövetségesükkel, a Zöldekkel kiegészülve választottak főpolgármestert. A várost immár húsz éven át vezető Michael Häupl maradt pozícióban.
A legendás, erős bécsi dialektusban beszélő, bajuszos Häupl végül 2018-ban mondott le a polgármesteri címről a korábban lakásügyekért felelős Michael Ludwig javára. A szintén szociáldemokrata politikus két év városvezetés után mára kezdi meghaladni elődje népszerűségét. Viszont miközben a lakosság fele közvetlenül főpolgármesternek választaná, addig pártját (korábbi eredményeihez hasonlóan) a bécsi osztrák állampolgárok csupán 40-42%-a támogatja.
Miután a bécsi szélsőjobb 2019-ben a korábbi pártelnök, Heinz-Christian Strache nevezetes bukásával zuhanórepülésbe kezdett, megnyílt a lehetőség a jobbközép ÖVP számára, hogy hosszú kihagyás után átvegyék a város vezetését. A párt (ideológiai) elődje, a Keresztényszociális Párt ugyanis 1919-ben, a Monarchia széthullása után közvetlen veszítette el a várost. Később az 1934-38 közötti fasiszta, majd a náci diktatúra alatti időszakot leszámítva soha nem is szerezték azt vissza.
A jobbközép jelöltje, Gernot Blümel (jelenlegi pénzügyminiszter) sokáig esélyesnek is tűnt arra, hogy a kisebb pártokat maga mellé állítva felvegye a versenyt a szocialistákkal. Végül azonban a szövetségi szinten kormányzó ÖVP Bécs-ellenes politikája és Blümel személyes baklövései (például pénzügyminiszterként a koronavírus-mentőcsomag költségvetését elnézte egy nullával) miatt a párt népszerűsége nyár óta egyre csak csökken.
A vörös Bécs
Bécs vezetését 1919-ben a Szociáldemokrata Munkáspárt vette át, és a frissen megalakuló köztársaságban a város jelentős autonómiát szerzett magának. A konzervatívok vezette országban 1919 és 1934 között vörös Bécs egy valódi és jól működő szocialista ellenmodellt jelentett: a városban ekkor páratlan közlakás-hálózat, tömegközlekedés, és közintézmények egész sorozata épült.
A valamikori császárvárosban a II. világháború után újraindult, aztán a hatvanas évektől új erőre kapott a közlakások építése, aminek következtében a lakásállomány harmada még ma is a város tulajdonában van. Ezeket a lakásokat szociális alapon vagy igazolt munkaviszonnyal lehet kérvényezni, és jelentősen a piaci ár alatt bérelni. Ennek a lakáspolitikának egyik fő következménye, hogy Bécsben jövedelemarányosan sokkal kevesebbe kerül albérletben lakni, mint például Budapesten.
A Vörös Bécs jelentőségét az adja, hogy a 20. század egyik megvalósult és működő szocialista kísérlete volt, ahol terror és diktatúra nélkül, demokratikus eszközökkel valósítottak egy, a tömegeket segítő szociális programot. Ezzel együtt pedig bizonyítékként is szolgál a szolidáris társadalom városi szinten való megvalósíthatóságára és működőképességére.
A most vasárnapi választáson a várost vezető szociáldemokratákon (SPÖ) és Zöldeken (Grünen), illetve az ellenzéki jobbközépen (ÖVP), szélsőjobbon (FPÖ), liberálisokon (Neos), továbbá HC Strachén kívül még a LINKS nevű választási szövetség is indul. Utóbbi ráadásul markáns baloldali programmal.
A korábban széttagolt alternatív-baloldali szervezetek, mint a kommunista KPÖ és a Wien Anders egyesüléséből létrejött szövetség baloldali, zöld és feminista követeléseket fogalmaz meg. Többek között a minimálbér megemelését és a választás megnyitását a külföldi állampolgárok előtt is.
A választási véghajrában a kormányzó SPÖ és Zöldek megengedtek maguknak egy kevés kölcsönös kritikát, így például a városi autók és sétálóutcák/kerékpáros övezetekről, a két párt között, sajtóban megjelenő vita folyt. Ez azonban valószínűleg csak a saját szavazóiknak szólt: míg az SPÖ az autósok között népszerű, addig a kerékpárosok inkább a Zöldeket támogatják.
A közvélemény-kutatások együttesen 50-60% körülire mérik a két párt támogatottságát.
WIEN | Sonntagsfrage Landtagswahl Research Affairs/TZ Österreich
SPÖ: 42%
ÖVP: 19% (-1)
GRÜNE: 13%
FPÖ: 11% (+1)
NEOS: 7%
THC: 5% (-1)
Sonstige: 3% (+1)Änderungen zur letzten Umfrage vom 01. Oktober 2020
Verlauf: https://t.co/PlGjOTZRDd#ltwWien #WienWahl pic.twitter.com/I0QXqG20aR
— Österreich Wählt (@Wahlen_AT) October 8, 2020
Ez az érték elegendőnek tűnik egy magabiztos győzelemre a széttagolt ellenzék felett, és egy abszolút többségre a városi tanácsban. Ezzel pedig folytathatják nemcsak a 2010 óta tartó közös kormányzásukat, hanem a százéves városvezetés meghosszabbítását.
