Nagy köröket fut a héten Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár. Ma éppen a német sajtószabadságért aggódik, méghozzá nem is csak úgy félig, vagy érintőlegesen, hanem komolyan.
Kovács Katarina Barley német szociáldemokrata politikus, az EP alelnökének nyilatkozatán, illetve annak utóéletén akadt ki végletesen. Az ügy azzal kezdődött, hogy szerdán a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádió összefoglalót közölt az EP-alelnökkel készített interjújáról, amelyben azt írták: Barley szerint az európai uniós pénzügyi támogatások hatékony eszközt jelentenek a jogállami elvek tiszteletének biztosítására, ezért „ki kell éheztetni pénzügyileg” az olyan tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország.
Borítékolható volt, hogy a kormánysajtóban nagy lesz a felháborodás a kijelentés miatt, erre pedig Kovács is rátett egy lapáttal, amikor Twitterén aziránt érdeklődött, vajon Barley a Sztálingrádnál, Leningrádnál vagy Varsónál megszerzett német (értsd: náci) tudást szeretné felhasználni a kiéheztetésnél:
Which part of your German know-how would you like to use if it’s about starving out, Ms @katarinabarley ? The one that comes from Stalingrad, Leningrad or Warsaw? @DLF @SPDEuropa
— Zoltan Kovacs (@zoltanspox) October 1, 2020
Itt azonban nem állt meg a történet: ma reggel az EP alelnöke közleményt juttatott el a 24.hu-nak, amelyben azt írta: a Deutschlandfunk rosszul idézte őt, valójában nem Magyarország és Lengyelország kiéheztetéséről beszélt, hanem azt mondta, Orbán Viktort kell pénzügyileg kiéheztetni, szerinte az interjúban el sem hangzott olyan kijelentés, amit végül a rádió összefoglalójában kivonatoltak tőle.
A Deutschlandfunk elismerte a hibát.
És akkor jött Kovács Zoltán, és úgy összegzett:
„Semmi bocsánatkérés, inkább megváltoztatták az interjú szövegét. Hát ez zseniális! Komolyan aggódom a német sajtószabadságért!”
A rádió közleménye szerint ugyan nem ezt történt, ugyanis ők maguk is elismerték, hogy az EP-alelnökkel készült interjú kivonatolásakor „egy kijelentését kiélezés által meghamisítottuk”. Vagyis nem utólag írták át az interjút, amire Kovács utal, hanem épp az eredeti cikkben foglalták össze nem megfelelően Barley szavait. De ez persze Kovács Zoltánt nem zavarja, ha éppen aggodalmaskodnia kell.
Bár a magyar sajtószabadságért aggódna ilyen nagy elánnal a szóvivő úr…
Itt ugyanis jócskán van ok nagyobb aggodalomra is. Ha másért nem, hát mondjuk azért, mert mifelénk például egy miniszterelnök manapság csak maga által gondosan megválasztott lapoknak hajlandó nyilatkozni, és ezen gyakorlatában kormányának legtöbb tagja szolgaian követi. Mert idehaza épp a kormány akadályozza a sajtó munkáját, és nem csak törvényeivel, de saját mindennapos gyakorlatával is. Mert mifelénk újságírókat tilthat ki a házelnök a Parlamentből, mert nem tetszik neki a viselkedésük. Mert a vidéki nyilvánosságot teljesen felzabálta a kormánypropaganda. Origo, Népszabadság, Index. Soroljuk még? És ha valaki, na akkor ez a magyar kormány mindezekért pláne nem kér bocsánatot.
Vagy ezekkel a témákkal Kovács Zoltánnak nem kell foglalkoznia?
Tegyük hozzá gyorsan: Kovács tényleg nagy köröket fut ezen a héten: a minap épp a Twitternek ugrott neki, cenzúrát kiáltva, miután a kormány fiókja egy egész órára(!) le lett tiltva a közösségi oldalon. Kovács az esetet úgy kommentálta: „Úgy tűnik, végre megérkeztünk a szép új világba, ahol a technológiai óriások elhallgattatják azokat, akik eltérő véleményen vannak”. A valóság ezzel szemben az volt – ahogy azt a Twitter közölte is -, a fiók felfüggesztése egyszerű tévedés volt, a problémát ráadásul hamar orvosolták is. De persze ez sem hangzana olyan jól, mint a sajtó- és véleményszabadságért nagy elánnal küzdő Kovács aggodalmai…
