Bár a törvény tiltja, hogy egy családot szegénység miatt szakítsanak szét, Krisztinával és tízéves lányával ez történt: az anya hiába vállalt több műszakot is, hogy férje halála után fenntartsa a családot és kifizesse a hátrahagyott kétmilliós tartozását, a gyámhatóság mégis tartósan nevelőszülőknél helyezte el gyermekét. A döntés ellen a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) fellebbezett, ám kérésüket a mai napig nem bírálták el, megsértve az előírt határidőt, számol be a civil szervezet blogján.

Pálma édesanyja, Krisztina évekig gondozta beteg édesanyját, valamint testvérét, és hat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig férje is velük élt. A családot ekkor vették alapellátásba, a TASZ szerint a nőt „egy ízig-vérig elhivatott családgondozó támogatta” küzdelmeiben. Ám ezután újabb fordulópont következett az életükben: a férj által felhalmozott kétmilliós tartozás is a család nyakába szakadt, így a kritikus lakhatási és higiéniai viszonyok, valamint a pszichésen sértült nagymama közelsége miatt a gyámhatóság 2017-ben védelme alá vette Pálmát. Krisztina mellé ekkor egy másik családsegítőt osztottak be, ám úgy érezte, hogy tőle nem kapott valódi támogatást és segítséget. De a gyámügy részéről is csak folyamatos ellenőrzésekre számíthatott, állandóan arról kérdezték Krisztinát, hogy beteg anyját és testvérét „eltávolította-e” a lakásból.

A TASZ szerint a kislányon ekkor kezdtek meglátszani a nehéz életkörülmények: az édesanyja a plusz műszakok miatt ugyanis időről-időre kénytelen volt a gondozásra szoruló nagymamára bízni lányát. A gyámhatóság ekkor azzal vádolta, hogy nem lehet vele együttműködni, ugyanis napközben nem érik el otthon és a telefont sem veszi fel. „Csak azt nem vették figyelembe, hogy reggel a munkahelyén köteles a mobilját leadni és mire délután visszahívná a hatóságot, a gyámhivatalban már nincs senki”, írják.

Krisztinán ezután pszichológiai vizsgálatot is végeztek, ahol a szakember megállapította: megfelelő anya, csak rossz anyagi körülmények között, állandó egzisztenciális félelemben él, ami érthetően kihat lelkiállapotára is.

A nőnek 2019-re sikerült a lakást berendeznie egy barátnője segítségével, valamint kislányát is elvitte a nevelési tanácsadóba, hogy megkapja a megfelelő segítséget. Emellett testvérét is el tudta költöztetni a tartozásokkal terhelt lakásból, ám édesanyját nem tudta máshol elhelyezni. Mivel az idős asszony sem kórházba, sem idősotthonba nem akart menni, Krisztina kénytelen volt folytatni gondozását. Abban az évben, egy novemberi tárgyaláson a hatóság azt rögzítette:

javultak a körülmények, Krisztina együttműködik, a lakás higiéniai helyzete javult, illetve a kislány iskolai helyzete rendben van. Másfél hónap múlva, az újabb tárgyaláson viszont már arra kötelezték Krisztinát, hogy még aznap vitesse el anyját a mentőkkel, mert annyira rossz egészségügyi állapotban van.

Krisztina ezután aznap sokadjára is kihívta a mentőket, akik újból édesanyja nélkül távoztak, hiszen nem volt hajlandó beszállni a mentőautóba, kényszeríteni pedig nem lehet. „A gyámhatóság az újabb kudarcot is Krisztina hibájának tudta be, sőt, még meg is fenyegették azzal, hogy az anyja iránti gondozási kötelezettség elmulasztása büntetőjogi következményeket vonhat maga után.”

Ezután még kétszer megpróbáltak bejutni a lakásba, de mivel csak a beszámíthatatlan állapotú nagymama volt otthon, miközben Krisztina dolgozott, Pálma pedig iskolában volt,

2020. január 16-án rossz lakhatási körülményekre, valamint az anya együttműködésének hiányára hivatkozva meghozták a gyermek kiemeléséről szóló döntést.

Krisztinát elős körben lebeszélték a fellebbezésről (mondván, hogy úgy később kaphatja vissza lányát), ő pedig a tanácsot megfogadva lemondott jogorvoslati jogáról. Miután az ígéret nem teljesült, Krisztina felkereste a TASZ-t, akiknek segítségével februárban kérelmet adott be, melyben igazolta a lakás rendbetételét, édesanyja elhelyezését, valamint azt is, hogy rendszeresen fizeti a lakáson fennálló tartozást.

A hatóság mindezek ellenére a kislányt tartósan nevelőszülőknél helyezte el – a TASZ májusban fellebbezett a döntés ellen, de azóta is várják a döntés visszavonását és Pálma azonnali hazaengedését.

Krisztina ráadásul egyre kétségbeesettebb, hiszen nem ő a lakás tulajdonosa – és mivel a tulajok megegyeztek, hogy a tartozások kiegyenlítése érdekében eladják a lakást, Krisztina utcára kerülhet. Ezután pedig esélye sem marad kislányát visszakapni, sokéves küzdelem után.

„Krisztinának, mint sok más nehéz helyzetbe került szülőnek, most valódi segítségre van szüksége. Pálma elszakítása nem megoldás, csak további szenvedést okoz az anyának és a kislánynak is. Hiába próbál mindent megtenni, Krisztina nem remélhet az államtól támogatást, mostantól csak civil segítők jóindulatára számíthat”

-írja a TASZ.