Hosszú Facebook-posztot tett közzé Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos, amelyben a civil társadalom, a politikai elit és kollégái figyelmét is felhívta az egészségügyben jelenleg tapasztalható visszásságokra, a posztot a Magyar Hang szúrta ki még tegnap este.
Az orvos elsősorban arra kér mindenkit:
„egy világjárvány idején ne a széthúzást, az egymás szidását, a politikai sárdobálást, számháborúzást helyezzük előtérbe, hanem az összefogást, együtt gondolkodást és a megoldáskeresést.”
Az aneszteziológus szerint az orvosok és ápolók „állig felfegyverkezve”, de félve várják a járványt, ugyanis aggódva követik a napi esetszámokat, az egyre több igazolt, és még több gyanús beteget, a betelő COVID osztályokat és intenzív osztályokat. Aggodalmuk egyik oka, hogy a tavaszi eljárásrenddel ellentétben jelenleg teljes gőzzel működik az elektív egészségügyi ellátás:
minimális korlátozás sincsen az egészségügyben, minden műtét, minden vizsgálat, legyen az sürgős vagy teljesen halasztható, életbevágó, kényelmi vagy esztétikai, elvégzésre kerül.
Elmondása szerint nap mint nap kénytelenek rászólni a betegekre, hogy vegyék fel a maszkot, és jelezni a hozzátartozóknak, hogy nem tudják beengedni őket az intézményekbe látogatásra.
„Mindennaposak a konfliktusok páciens és orvos, orvos és orvos, orvos és fenntartó, fenntartó és döntéshozók között – érezhetően nagy a feszültség” – írja.
Az orvos elmondása szerint aggodalommal tölti el őket az is, hogy a politikusok és döntéshozók (kormány és ellenzék egyaránt) többsége „veszekszik, egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel, olykor minket használ fel (és semmi kétség: ezt a levelet is felhasználja majd) saját népszerűségének növelésére ahelyett, hogy most, ebben a kritikus időszakban kivételesen összefognának. A koronavírus nem tesz különbséget ugyanis kormánypárt és ellenzék között, támad bárkit, miközben a politikai elit leginkább egymás ellen van állig felfegyverkezve.”
Máté-Horváth Nóra leírja azt is, mi van jelenleg a kórházakban az aggodalom és a várakozás mellett. Van védőfelszerelés, lélegeztetőgép, begyakorolt COVID ellátási protokoll, „bátor, igényes kollégák, akik követik a nemzetközi szakirodalmat, és van egy növekvő pszichés készültség”. És még valami, amit hiányolnak egyes döntéshozói megnyilvánulásból:
„mi reálisan látjuk, mire képes a rendszer.”
Mint írja: az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy „a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz, ugyanis nem a szabad ágyak száma, és nem a lélegeztetőgépek száma garantálja, hogy egy-egy intenzív osztályos beteg hozzájut-e a megfelelő ellátáshoz.
Az aneszteziológus szerint a nemzetközi tapasztalatok alapján a 16 ezer lélegeztetőgép beszerzése elnézhető: „nagyobb hiba lett volna nem beszerezni a gépeket, mint túllőni a célon”, de éppúgy nem kell ezzel dicsekedni, mint ahogy kár utólag elégedetlenkedni is emiatt.
Ami ugyanis az egészségügyi dolgozóknak egyértelmű, bár a társadalom számára kevésbé, a politikusok pedig nem beszélnek róla: „a lélegeztetőgép és a szabad ágy még önmagában nem gyógyítja a COVID-ot” – fogalmaz az aneszteziológus, aki szerint esélye egy lélegeztetésre szoruló betegnek csak akkor lehet a túlélésre, ha a nap 24 órájában áll mellette megfelelő intenzív osztályos szakszemélyzet: aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, valamint intenzív terápiás szakápoló. „És még ekkor is szerények a gyógyulási esélyek.”
Itt érdemes megemlíteni, hogy a közmédiában az Országos Korányi Pulmanológiai Intézet aneszteziológusa és intenzív terápiás főorvosa, Madurka Ildikó azt nyilatkozta: „Magyarországon nincs olyan, intenzív terápiás szakvizsgával rendelkező ember, aki ne értene a lélegeztetőgépek kezeléséhez”, az egyes típusokkal való megismerkedés ugyan igényelhet pár nap betanulást, de a lélegeztetőgépek működésének elve ugyanaz.
Ahogy arra Máté-Horvát Nóra is emlékeztet: közismert tény, hogy orvosból nincs sok. Ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a COVID ellátás leggyengébb láncszeme az intenzíves szakápolók száma.
Akik kevesebb mint kétezren vannak.
És hiába van 16 ezer lélegeztetőgépünk és 10 ezer üres kórházi ágyunk, ha speciálisan képzett szakápolóból kevesebb, mint kétezer van idehaza.
„Mivel egy intenzíves ápoló a szakma szabályai szerint egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett, instabil beteget tud egyszerre megfelelő szakmai gondossággal ellátni (ez az alacsonynak tűnő szám egy fontos minőségi mutatója minden intenzív osztálynak), már talán könnyen érthető, hogy hiába a tizenhatezer gép vagy a tízezer szabad ágy, ha nincs, aki ott legyen a betegek mellett.”
Ráadásul az aneszteziológus figyelmeztet arra is: „miközben a politikai elit egymással viaskodik”, a jelenlegi helyzetben ezek a szakápolók COVID-os és nem COVID-os betegekkel egyaránt foglalkoznak, és tűrőképességük határán dolgoznak, ugyanúgy elkaphatják a betegséget, és aggódnak, „amikor a tisztelt olvasó koncertre, focimeccsre, futóversenyre, tömegredezvényre, buliba megy”, amikor a saját gyereküket iskolába küldik,és „amikor a média nem a lényegről beszél, hanem lélegeztetőgépek számán lovagol”.
Arra pedig, hogy helyenként milyen körülmények között kell helyt állniuk ezeknek az orvosoknak és ápolóknak, a Magyar Orvosi Kamara egyik posztja világít rá érzékletesen.
Máté-Horváth Nóra szerint jelenleg nem lehet növelni a szakápolók számát, ellenben el lehetne kezdeni végre a lényegről beszélni, összefogni a széthúzás helyett, maszkot húzni a kötekedés helyett, nemet mondani a sportrendezvényekre még akkor is, ha a törvény nem hajlandó korlátozni őket, és odafigyelni egymásra, az idősekre és az egészségügyben dolgozóinkra is.
Mint írja:
„Elkezdhetünk végre társadalomként működni, és egy cél mentén egységgé kovácsolódni.
Kérek tehát minden kormánypárti és ellenzéki politikust, és kérek minden magyar embert, foglalkozzunk ezekben a nehéz időkben azzal, ami igazán számít.”
A teljes bejegyzés itt olvasható:
