Összesen 6,4 millió euró direkt állami támogatást kapott az Audi autógyártó cég négy EU-tagállamtól a 2016-2019-es időszakban – derül ki a G7 összesítéséből. A portál azt is vizsgálta, hogy az adott országban teremtett munkahelyek arányában hogyan hasonlíthatók össze ezek az összegek.
A gazdasági portál elöljáróban leszögezi, az Audi 2019-es árbevétele akkora volt, mint a féléves magyar bruttó nemzeti össztermék (GDP) – 19,5 ezer milliárd forint -, és ekkora árbevétel mellett 8 százalékos adózás előtti profitot realizált, így feltehetően nincsen szüksége az eredményes működéshez ezekre az állami támogatásokra.
A vizsgált időszakban, abszolút értékben a német Audi kapott a legtöbb támogatást 2,7 millió euró értékben. A második legnagyobb kedvezményezett a magyar leányvállalat a maga 2,3 millió euró támogatásával. A belga állam 1,3 millió, míg az olasz 200 ezer euróval támogatta a multi ottani leányvállalatait.
A G7 azt is hangsúlyozza, csak a 200 ezer euró (70 millió forint) fölötti állami támogatásokra kell uniós jóváhagyást kérniük a tagállamoknak, így a brüsszeli adatbázisban, amelyből a fenti összesítés készült, nem tartalmazza a kisebb összegeket, márpedig az Audi ezekből is kapott rendesen: az elmúlt 10 évben nagyjából az összes támogatás eléri a 33,5 milliárd forintot.
Az abszolút értékek mellett sokkal beszédesebb szám, hogy ha az alkalmazottaik számára vetítjük rá az állami támogatások mennyiségét. Ebből a szempontból a belga Audi magasan vezeti a ranglétrát, egy brüsszeli munkavállalóra 10-szer több állami támogatás jut, mint egy németre.
A magyar leányvállalat négyszer több állami támogatást kap dolgozónként, mint a német.
Mindezt úgy, hogy a német és a belga cég munkavállalói ötször többet keresnek, mint a magyar Audi-dolgozók.
Ha még mindez nem lenne elég, az Audi Hungária pénzügyi beszámolóiból az is látszik, hogy az elmúlt tíz évben a cégnek nem lett volna szüksége ezekre a támogatásokra, hiszen az összesen nagyjából 1500 milliárd forintnyi osztalékot termelt, ennek csupán 2 százalékát teszik ki a magyar adófizetőktől kapott pénzek. Márpedig ezt a jelentős összegű osztalékot bármikor vissza lehetett volna fektetni további bővítésekre, nem kell hozzá állami segítő kéz.
Ez a megtermelt pluszérték azonban inkább kiáramlott az országból, vissza a német anyavállalathoz. Az uniós szabályoknak köszönhetően ezen összeg után még az osztalékadót sem itt, hanem Németországban kellett utána kifizetni. A magyar kormány adókedvezményeinek köszönhetően a cég társasági adót is alig fizet, így gyakorlatilag a magyar államkassza sok tekintetben mínuszban jön ki ez egészből.
Ez jól mutatja, miért is teljesen téves a magyar társadalom gazdagodása szempontjából az a gazdaságpolitika, amelyet a Fidesz 2010 óta folytat.
Arról már milliószor írtunk itt a Mércén, hogy milyen központi részét képezi a Fidesz gazdaságpolitikájának a különböző hazai és külföldi nagyvállalatok adóforintokból történő megtámogatása. Ez már alapból problematikus, hiszen legtöbbször a munkahelyteremtés indoklással futó támogatások gyakran abszurditásba hajló hatékonytalanságról tesznek tanúbizonyságot.
Munkahelyteremtés ide vagy oda, a valóság az, hogy ezek az állami támogatások valójában csak a kedvezményezett vállalkozásoknak jók, hiszen ebből az ingyenpénzből növelni tudják profitjaikat.
Ezek a gigantikus összegek részét képezik annak a folyamatnak, amely révén a kormány tudatos intézkedésekkel ún. perverz újraelosztást hajt végre, vagyis a szegényebbek felől a gazdagabbak irányába téríti el a közösség által megtermelt javakat.
Miközben ugyanis az érem egyik oldalán azt látjuk, hogy a megelőző kormányokhoz képest 2010 óta jelentősen több állami támogatás jut a nagyvállalatoknak, adóparadicsomi szintre csökken a nagyvállalatok társasági adóterhe, a másik oldalon a szociális védőháló és közösségi infrastruktúrák lebontását látjuk.
Tehát ahelyett, hogy a kormány a nagy cégektől szedne be több pénzt adók formájában, és azt a nehezebb helyzetben lévők megsegítésére, illetve a mindenki számára hozzáférhető minőségi egészségügybe, oktatásba, stb. fektetné, épp a fordítottját teszi. Csökkenti a nagyvállalatoktól beszedett pénzt, a többiek adójából pedig még ad is nekik, eközben pedig az oktatás és az egészségügy lejtmenetben, a szociális juttatások pedig szinte már nem is léteznek.
Ehhez hozzáadhatjuk azt a tényt is, hogy az elmúlt évek munkajogi átalakításai (sztrájktörvény, rabszolgatörvény, stb.) tovább gyengítették a dolgozók érdekérvényesítési képességét, emiatt pedig tovább nőttek a cégek kizsákmányoló lehetőségei.
