Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Évtizedes közgazdasági dogmával számol le az amerikai központi bank

Ez a cikk több mint 4 éves.

Az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve (Fed) elnöke, Jerome Powell csütörtökön történelmi jelentőségű bejelentést tett: a monetáris politika alakításában az intézmény ezentúl inkább a foglalkoztatás ösztönzését részesíti előnyben az infláció minimális szinten tartása helyett.

Powell elmondta: az elmúlt időszakban a Fed górcső alá vette monetáris politikájának alapelveit és úgy döntött, hogy ezentúl

  • lazábban értelmezi a maximum 2 százalékos inflációs célszámát, és ezentúl több éves átlagban figyeli a pénzromlás mennyiségét, több évnyi alacsony infláció után megengedve, hogy a mutató a 2 százalékos határ fölé emelkedhessen;
  • nem állapít meg olyan foglalkoztatási szintet, amely után kamatemeléssel próbálja megfékezni az új munkahelyek létrehozását, csak abban az esetben lép közben, ha már valóban komoly inflációs folyamatok indultak el.

A bejelentés jelentőségének megértéséhez érdemes feleleveníteni, mit is állít az a közgazdasági dogma, amelynek elhibázottságát most gyakorlatilag elismerte a globális gazdaságra is jelentős befolyással bíró amerikai központi bank.

A tőkebarát neoliberális közgazdaságtan azt feltételezi, hogy a pénzromlás megakadályozásához szükség van egy bizonyos szintű munkanélküliségre. Ugyanis, ha a munkanélküliség túl alacsony szintre csökken, megerősödik a dolgozók ereje a tőkével szemben, hiszen nem áll rendelkezésre egy olyan munkaerő-tartalék, amelyre a munkáltatók lecserélhetnék az érdekeikért fellépő munkásokat. Ez oda vezet, hogy a munkabérek a termelékenység szintje fölé emelkednek, amit a cégek a termékeik áremelésével kompenzálnak, az áremelkedések miatt pedig a dolgozók még további béremelést követelnek, és így be is indult a pénzromlás ördögi köre.

Épp ezért, a Fed évtizedes gyakorlata az volt, hogy amikor túlzottan alacsonynak ítélte a munkanélküliség szintjét, kamatemelésbe kezdett, ami szigorította a hitelezés feltételeit és a gazdasági szereplők rendelkezésére álló pénz mennyiségét, és ezzel a munkahelyek számának növekedését szigorította.

Baloldali gazdaságpolitikusok és szakszervezetek hosszú ideje kifogásolják ezt a stratégiát, mert úgy értékelik, hogy ennek komoly hatása van arra, a közösen megtermelt javak hogyan oszlanak el a társadalmon belül. A gazdagok ugyanis sokkal többet veszítenek azzal, ha az infláció növekszik, mintha a munkanélküliség növekedne. Sőt a munkanélküliek jelenléte a gazdaságban csökkenti a dolgozók érdekérvényesítési erejét, ezzel is a tőkének kedvezve.

A másik oldalon viszont minél magasabb a munkanélküliség, annál több átlagember veszíti el a biztonságos élet lehetőségét, a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai számára pedig gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy önerőből betörhessenek a munkaerő-piacra.

Donald Trump amerikai elnök és Jerome Powell, a Federal Reserve elnöke (Fotó: White House / Wikimedia Commons)

Az USA vezető közgazdászainak kutatásai azt már tavaly bebizonyították, hogy a fent leírt összefüggés nem létezik abban a formájában, ahogy a döntéshozók azt értelmezik. Részben például azért, mert a munkanélküliségi statisztikák megbízhatatlanok, részben pedig a globalizáció miatt még a hivatalosan alacsony munkanélküliségi statisztikák esetén is bőségesen áll tartalék munkaerő a tőke rendelkezésére. Ugyanezen közgazdászok épp ezért kritizálták is a központi bankot, amiért az a 2008-as válság lecsengése után, az inflációtól tartva kamatemelésbe kezdett, és ezzel gátolta a gazdaság növekedést.

Jerome Powell mostani bejelentése rövid távon azt hozhatja, hogy a központi bankok több figyelmet fordítanak majd a – Powell megfogalmazásában – a munkaerő-piac erejének fenntartására, különös figyelemmel az alacsony és közepes jövedelmű csoport esetében.

Hosszabb távlatban ez szemléletváltás egy újabb elismerése annak, hogy mindaz, amit a neoliberális közgazdaságtan egyedüli tiszta igazságként állít be, nem más csupán mind egy politikai ideológia, amelynek funkciója a javak oly módon való elosztása, amelyből az átlagember legkevésbé részesül.

(via NYmag.com)