Idén már 22. alkalommal készítette el országos adatfelvételét a Február Harmadika Munkacsoport a Menhely Alapítvánnyal és más, országos hajléktalanellátó szervezetekkel összefogva. A koronavírus-járvány hazai tetőzése előtt, szokásosan február 3-án bonyolították le a kutatást, amelyre 7604 hajléktalan ember adott értékelhető választ: közülük 2104 ember
közterületen lakott, 5500-an pedig fizetős vagy ingyenes hajléktalan szállásokon.

„Az idei adatfelvétel során elsősorban arra kerestük a válaszokat, hogy a különböző élethelyzetből hajléktalanná vált emberek milyen szolgáltatásokat, támogatásokat vesznek igénybe elsősorban, ezek a szolgáltatások mennyire fontosak számukra. Valamint megkérdeztük azt is, mit gondolnak arról, mire lenne szükségük ahhoz, hogy kikerüljenek ebből az élethelyzetből”

-áll a közleményben.

Az adatfelvétel eredményei azt mutatták, hogy a hajléktalanná válás első fázisában majdnem minden második ember közterületen, vagy valamilyen maga építette kalyibában húzza meg magát, miközben igénybe vesznek különböző szolgáltatásokat, például nappali melegedőket, ingyenes étkeztetést.

A megkérdezettek szerint a legtöbben a hajléktalanként töltött időszak alatt leginkább kisebb, tisztább, jobban felszerelt szallókat és szobákat, valamint több odafigyelést, segítő beszélgetést, esetleg ápolói gondozást igényelnének.

A válaszadók többége úgy látja, hogy ahhoz, hogy kikerüljön a hajléktalanságbólfeb biztos havi keresetre, valamint megfelelő lakás bérléséhez elegendő pénzre van szüksége. A legtöbben viszont már nem reménykednek abban, hogy életükben még önállóan lakhatnak egy lakásban.

A hajléktalan helyzetű embereket több tényező is hátráltatja: a legtöbbjük már elmúlt ötven éves, alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek (maximum nyolc általános végeztek), és a mindennapjaikat korlátozó betegségben szenvednek.

Döntő többségük havi 60 ezer forintnál kevesebb összegből tartja fenn magát, 38%-uk havi 30 ezer forintnál kevesebb pénzből vegetál.

Mindez persze a rossz állapotban lévő, forráshiánnyal küzdő magyar szociális ellátórendszert és az abban dolgozó segítőket,  – akiknek keresete egyre jobban elmarad az országos átlagtól -, súlyos, gyakran megoldhatatlan kihívások elé állítja.

„Egyre égetőbb tehát azoknak a központi intézkedéseknek a meghozatala, melyek az önkormányzatokkal, az ellátókkal, és magukkal a hajléktalan emberekkel történt egyeztetések után alakítják, fejlesztik, a hajléktalanság problémájának kezelését”

-zárja le közleményét a munkacsoport.

Bár a Február Harmadika adatfelvétele önkéntes alapon történik, és nem célja a hajléktalanok számának mérése, a kutatás alapján annyi biztosan megállapítható, hogy 2020. február 3-án legalább 2100 ember aludt fedél nélkül az országban. Ez alapján, valamint a szállások forgalmi adatai alapján úgy becsülik, hogy 2020 elején, egy adott időpillanatban mintegy tizenötezer hajléktalan élethelyzetű ember lehetett Magyarországon.