Szeptember elsején az oktatási kormányzat a megszokott tanévkezdéssel számol, vagyis azzal, hogy kinyitnak az iskolák. Ám hogy ez így is marad-e, hogy lesz-e, és ha igen, milyen mértékű lesz a koronavírus-járvány második hulláma, és ehhez kapcsolódóan számolhatunk-e olyan hirtelen iskolabezárásokkal, mint ahogy március közepén egy hétvége alatt kellett teljesen átállni digitális oktatásra – erről egyelőre sem a szülök, sem a pedagógusok semmilyen érdemi tájékoztatást nem kaptak.
Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője arról kérdezte Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét, hogy hogyan készülnek a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyermekek megváltozott oktatás-nevelési módjára, illetve a szüleik tájékoztatására és tehermentesítésére?
A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a kényszerű távoktatásban a sajátos nevelési igényű tanulók és szüleik sok esetben teljesen magukra maradtak.
„Az érintett szülők körében végzett felmérés szerint a gyermekek 8,8%-a semmilyen távoktatásban nem részesült a tavaszi időszak alatt, 15%-kuk hetente egyszer, 59% pedig minden nap részesült fejlesztésben. Legkevésbé a mozgásnevelés volt hatékony a szülők szerint illetve a kapcsolattartás gyakorisága” – jelezte Ungár.
Az LMP-s politikus jelezte azt is: az SNI-s gyerekeknek nem csak oktató-nevelő, hanem differenciált fejlesztésben is részesülnek az intézményekben, aminek kivitelezéséhez a szülőnek otthon nincsen eszköze, kapacitása, felkészültsége vagy pedig egyszerűen fizikai ereje, épp ezért lenne nagy szükség arra, hogy legalább időben tájékoztassák őket arról, a kormány milyen intézkedésekkel igyekszik a tavaszinál megfelelőbb módon felkészíteni az oktatási intézményeket és a pedagógusokat egy esetleges újabb iskolabezárás hátrányainak kompenzálására.
„Egy esetleges digitális tanrend esetén nem garantálható, hogy a szülő, akinek a munkájában is ugyanúgy helyt kell állnia, képes lesz hatékonyan segíteni a kisiskolást a tanulásában, így számolnunk kell azzal, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók helyzete, állapota súlyosbodhat. Szeptemberig azonban még van idő arra, hogy az eddigi tapasztalatokat megvizsgálva olyan előkészületeket tegyünk egy esetleges következő iskolabezárásra, mellyel megelőzhetjük mind a pedagógusok további felőrlődését, a szülők túlterhelődését” – fogalmazott a képviselő.
Kásler Miklós helyett természetesen Rétvári Bence válaszolt, az államtitkár azonban azon túl, hogy felsorolta, milyen módszertani útmutatókat adtak ki a sajátos nevelési igényű tanulók „járványhelyzet alatt történő támogatása céljából”, túl sokat arról, hogy a beérkező tapasztalatok alapján milyen változásokat terveznek, nem árult el.
Rétvári szerint „az esetleges lemaradók” felzárkóztatása érdekében az intézmények a tanév hivatalos lezárulta után is szervezhettek pedagógiai célú foglalkozásokat, a tanulók emellett a nyári táborokban és a következő tanévben is pótolhatják lemaradásukat (hogy milyen módon, az nem derül ki a válaszból). Az államtitkár azt elismerte, hogy egyes tevékenységek „valóban nem végezhetőek el személyes találkozó nélkül”, ezért a megyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálatok a járványhelyzet enyhülésével újraindították a személyes találkozót is igénylő tevékenységeiket.
„Mindezekkel együtt 2020. szeptember 1-jén a megszokott tanévkezdést tervezzük, ugyanakkor a nyilvánosságra hozott, sajátos nevelési igény területekre specifikált módszertani útmutatók a tantermi oktatás során is jól felhasználhatóak a kreatív, modern, a kor szellemének megfelelő tanítási technikák alkalmazása során” – zárta válaszát Rétvári.
Hogy mire számítsanak az eddig is bizonytalanságban tartott szülők, és hogy készüljenek az amúgy is túlterhelt pedagógusok, az sajnos nem derült ki az államtitkár válaszából.
